149936. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ciklikus amidok előállítására
6 149.936 A találmányt a következő példákban részletesebben ismertetjük. 1. példa: 24,0 g 6-klór-7-szulfamil-3,4-dihidro-l,2,4-benzotiadiazin-l,l-dioxidot feloldunk 120 ml vízből, 40 ml etanolból és 4 g nátriumhidroxidból álló oldatban 30—35 C°-on gyorsan hozzáadunk 10 ml etanolban oldott 9,7 g allilbromidot, és a reakciókeveréket három órán át keverjük. Azután szobahőmérsékleten tovább keverjük 12 órán át, a kristályos csapadékot leválasztjuk, 50 ml metanollal mossuk és egyszer metanolból és egyszer vizes metanolból átkristályosítjuk. A kapott 2-allil-6--klór-7-6'ziulfamil-3,4-diihidro-l,2,4-benzotiadiazin-1,1-dioxid olvadáspontja 180—193 C°. 2. példa: 7,6 g 6-klór-3-diklórmetil-7-szulfamil-3.4-dihidro-l,2,4-benzotiadiazín-l,l-<3ioxidot 80 ml vízben oldunk és hozzáadunk vízben oldott 1,1 g nátriumhidroxidot. A reakciókeveréket addig keverjük, míg tiszta oldatot nem kapunk, majd szobahőmérsékleten lassan és állandó keverés közben hozzáadunk 2,8 g allilbromidot. A reakciókeveréket ezután még 6 órán át szobahőmérsékleten tovább keverjük; a 2-allil->6-klór-3-diklórmetil-7--szulfamil-3,4-<äihidro-l,2,4-benzotiadiazin-l,l-dioxid egy éjjelen át állni hagyva kikristályosodik. Leszűrjük, etanolból átkristályosítjuk. A termék olvadáspontja 210—212 C°. Az ebben a példában alkalmazott kiindulási anyagot például a következő módon állíthatjuk elő: 5,6 g 5-klór-2,4-diszulfamilanilint, 2,2 g diklóracetaldehidet, 2 ml hidrogénkloriddal telített etilacetátoldatot és 30 ml dietilénglikoldimetilétert összekeverünk, és IV2 órán át 90 C°-on tartunk, a keveréket lehűtjük, hozzáadunk '200 ml vizet, és dekantáljuk. A maradékot vízzel összekeverjük, a csapadékot kevés etanollal felvesszük, és az oldatot éjjelen át állni hagyjuk. A kristályos 6^klór-3^diktónmetilr7-szulfamil-3,4-dihid'ro-l,2,4--benzotiadiazin-l,l-dioxido;t leszűrjük, és etanol és víz elegyéből átkristályosítjuk. A termék olvadáspontja 261—262 C° (közben bomlik). 3. példa: 7HSzulfamil-6-trifluor;metil-3,4^dihidr o-l,2,4-benzotiadiazin-l,l-díoxidot vízben oldunk, az oldatot mátrumhidroxid vizes oldatával, majd allilbromiddál kezeljük, mint az 1. és 2. példában ismertettük, mire 2-allil-7^zulfamil-6-trifluormetil-3,4--dihidro-l,2,4-benzotiadiazin-l,l^dioxidot kapunk. Az ebben a példában használt kiindulási anyagot a következő módon állíthatjuk elő: 0,85 g trifluormetíl-2,4-diszulfamilanilint feloldunk 20 ml dietilénglikoldimetilé térben, hozzáadunk 0,08 g paraformaldehidet és 0,5 ml hidrogénkloriddal telített etilacetátot és a reakciókeveréket két órán át 95 C°-on tartJLik. Fele térfogatra bepároljuk, vizet adunk hozzá és a kapott 6-trifluormetil-7-ßzulfaimil-3,4-dihidro-l,2,4--benzotiadiazin-l,l-dioxidot vizes etanolból átkristályosítjuk. A termiek olvadáspontja 198—200 C°. 4. példa: 5-klór-2-(N-allil3zulfamil)-4-szulfamilanilint feloldunk 50 ml dietilénglikoldimetiléterben, hozzáadunk 0,12 g paraformaldehidet és 0,25 nil hidrogénkloriddal telített vízmentes etilacetátot, A reakciókeveréket egy órán át 80—90 C°-on tartjuk, csökkentett nyomáson bepároljuk és vizet adunk hozzá. A csapadókot leszűrjük, és egyszer vízből, egyszer vizes etanolból átkristályosítjuk. A kapott 2-al)lil^6-!klór-7-szulfamil-3,4-dihidro-l,2.4-benzotiadiazin-l,l-dioxid olvadáspontja 188—193 C°. Az ebben a példában alkalmazott kiindulási . anyagot a következő módon állítjuk elő: 5-klóranilin-2,4-diszulfonilkloridot allilaminnal kezeljük és a keletkezett 2-(N-allilszufamii)-5-kloroánilin-4-szulfonilkloridot cseppfolyós ammóniákkal reagáltatjuk. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás syK>gs>^ í/\o általános képletű 2-alkenil-3,4-dihidro-l,2,4-benzotiadiazin-l.l-dioxidok —• e képletben Rj alkenilgyököt, R2 hidrogént, nem-helyettesített vagy helyettesített kis szénatomszámú alifás, cikloalifás, cikloalifás kis szénatomszámú-alifás, aralifás vagy aromás ezénhidrogén^gyököket, R3 hidrogént vagy kis szénatomszámú alkilt, R4 halogént, kis szénatoimszám,ú alkilt vagy halogén — kis szénatomszámú alkilt — jelentenek —, továbbá e vegyületek sóinak előállítására, azzal jellemezve, hogy az , H2 BO ü S ^*^-U \ képlet szerinti 3,4-dihidro-l,2,4-benzotiadiazin-l,l-dioxidot — e képletben R2, R3 és R4 a fenti jelentésűek — vagy ennek valamely alkálifém sóját az Rí—OH általános képletű alkoholnak — e képletben Rí a fenti jelentésű — valamely reakcióképes észterével átalakítjuk, vagy hogy az
