149914. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hydrorezistens kompozíció előállítására

Megjelent: 1962. december 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •cur -ÍJ. SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.914. SZÄM SE—1075. ALAPSZÁM Nemzetközi osztálv: C 09 d, f, g Magyar osztály: 22 g Eljárás hydrorezistens kompozíció előállítására Szendrő István, budapesti lakos A bejelentés napja: 1961. június 14. Ismeretes, hogy víz hatásának állandóan kitett szerkezeti anyagok nagy 'része hamar tönkre­megy. Az ilyen anyagok védelmére folyékonyan és hidegen alkalmazható bevonatok részben igen drágák, részben, pedig reverzibilisek voltak, rövid idő után felpuhultak, vagy megrepedeztek és víz­áteresztőkké váltak. Sok esetben az adhézió gyen­gült le oly mértékben, hogy a bevonat részben levált, a bevonat védőhatása megszűnt. Egy má­sik hiba a védőbevonat ridegsége volt, aminek következtében nem bírta követni a védendő anyag hőingadozás által okozott méretváltozásait — mert a különféle védendő anyagok különböző hőkiter­jedési együtthatóinak határértékei meghaladták a hoki terjedés és a rugalmassági tényező által be­fogható együttes szélső értékeket. Ennek követ­keztében a bevonat megszakadt, megrepedezett, így hatástalanná vált. Miután a víz a természetben sohasem semleges és mindig tartalmaz oldott anyagokat, gázokat, valamint gyakran sok Cl, SO4, HCO3 stb. iont is tartalmaz, aminek következtében pH-ja jelen­tősen eltér a 7-től — a védőbevonatoknak jó sav­es lúgállósággal is kell rendelkeznie. Lényeges az igen kis vízfelvétel, a fizikai és kémiai stabilitás, a víz hatására nem csökkenő és nem növekvő keménység és rugalmasság, a gáz és gőz át nem eresztő képesség és a gyors szilárdulás, ill. kötés. Mindezeket a tulajdonságokat együttesen nem le­hetett eddig folyékonyan és hidegen, alkalmaz­ható olcsó bevonatoknál elérni. Ezeket a hátrányokat küszöböli ki a találmány, mely olyan hydrorezistens kompozíció felismeré­sén alapul, mely egyesíti magában mindazon tulaj­donságokat, melyek víz behatásának állandóan, vagy gyakran kitett anyagok felületének tartós megv édeséhez szükségesek. A találmány alapját az a felismerés képezi, hogy három konjugált kettős kötéssel oíró eleo­sztearinsavas glicerid tartalmú olaj. keto-hexameti­lén és metil-cyelohexanon polikondenzátumával. szükség szerint hőkezelés mellett, nehézfémsók bevitele utáni, adott mennyiségi arányok betar­tása esetén, kb. 65% Cl-al kötött depolimerizált kaucsukkal és adott esetben klórdifenillel, vagy klórparaf innal, ill. bizonyos esetekben a hydro­fofoitás növelése céljából — főképpen állandóan vízben levő anyagoknál, dimetilthiantrén alkalma­zásánál — olyan kölcsönhatás áll be, ami által létrejövő molekuláris egybeépülés következtében ezen tulajdonságok előállnak és a kompozíció al­kalmazásakor irreverzibilis állapot keletkezik. Főképpen hajófenék bevonatoknál és víz beha­tásának sűrűn, vagy állandóan kitett anyagok felületének tartós megvédéséhez előnyös a dimetil­thiantrén alkalmazása. A hajófenék bevonatoknál az alga- és moszatgátlás céljából még antivege­tatív anyagokat, mint pl. réznaitenátot, rézoxidot, higany oxidot stb. is célszerű a kom pozícióba tenni. A siklás növelése és az antivegetatív hatás foko­zása érdekében még pikkelyes bronzport is tehe­tünk hozzá. Állandóan vízben levő tárgyak legkülső bevo­nataiba Ti02 -ot, ill. (Cr20/OH 4 )-ot egyemként, vagy együttesen igen előnyös bevinni, mert az egyébként inert Fe20o-os közbenső rétegem a fe­lületi védőhatást növeli. Napfény, ill. ultraibolya fény intenzív hatásá­nak kitett helyeken célszerű fény záró, ill. fény­visszaverő, fémes jelleget adó adalék használata, mint pl. Al fényes pikkelyes csiszolatának toluo­ios keveréke. A találmány szerinti kompozíciót a következe­képpen állíthatjuk elő: a három konjugált kettős kötéssel bíró eleosztearintartalmú olajat, ketc­hexametilén és metil-cyclohexanon polikondenzá­tumával 160—250 C° közötti hőmérsékleten 120 percig hevítjük, majd előbb léghűtéssel, utána terpertinhűtéssel 6—10 perc alatt 140 C°-ra le­hűtjük. Ebkor nehézfémnaftenátot, előnyösen

Next

/
Thumbnails
Contents