149901. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tűzálló célokra való bázikus vagy semleges idomdarabok, téglák vagy masszák előállítására

Megjelent: 1962. december 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG /As «r^ SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.901 SZÁM OE—52. ALAPSZÁM Nemzetközi osztály: C 04 b Magyar osztály 80 b 8 Eljárás tűzálló célokra való bázikus vagy semleges idomdarabok, téglák vagy masszák előállítására Österreichisch-Amerikanische Magnesit Aktiengesellschaft, Radenthein — Karintia (Ausztria) Feltalálók: Mlaker Günther oki. vegyészmérnök, Radenthein — Karintia (Ausztria) és dr. techn. Skalla Norbert oki. vegyészmérnök, Radenthein — Karintia (Ausztria) A bejelentés napja: 1961. június 14. Ausztriai elsőbbsége: 1960. június 14. A találmány eljárás tűzálló célokra való magnézia és/vagy kromitalapú, bázikus vagy semleges idomdarabokmak, tégláknak vagy masszáknak, különösen magnezittégláknak szulfitcellulóz szennylúg felhasználásával való előállítására. Fokozott hidegnyomó szilárdsággal és éltartósággal bíró tűzálló, égetett, bázikus vagy semleges tégláknak, különösen krómmagnezít tágiáknak, magnézia vagy kromit alapon, főleg magnézia és krómérc keverékeiből való előállításaikor a kész égetett tégláknak vizes, szerves, kátrány mentes kötőszerekkel, például szulfitcellulóz szenmylúggal való telítése már ismeretes (194 304 számú osztrák szabadalmi leírás). Ismeretes továbbá szintermagnézia előállítására való olyan eljárás is, amelynél a kiindulási anyagként alkalmazott magnéziumvegyületeket brikettezik, majd zsugorítják, amikor is a brikettezendő keveréket esetleg ligninszulfomsavval, vagyis szulfitcellulóz szennylúggal keverik össze, hogy a briketteknek a présformából való eltávolítását megkönnyítsék (2 846 326 számú amerikai szabadalmi leírás). Végül javasoltak szintermaginéziának égetéskor magnéziát adó finoman elosztott természetes vagy szintetikus magnéziumvegyületekből való előállítására alkalmas oly eljárást is, melynél a kiindulási anyagként alkalmazott magnéziumvegyületeket magnezit égetésekor* keletkező szállópor és semlegesen vagy bázikusan reagáló sók, illetőleg ezek oldatainak hozzáadásával brikettezik, majd zsugorítják, a brikettezendő anyagokhoz pedig a javaslat értelmében a brikettek nyers sziMrdiságának (Grünfestigkeit) fokozása végett szulfitszennylúgol vagy cellszurok vizes oldatait adják (1079 925 számú német közzétételi irat). Mindezeknél az ismert eljárásoknál azonban a szulfitszennylúgot kalcium-, nátrium- vagy ammóniumsók alakjában alkalmazzák. Ez kalciumsók esetén azzal a hátránnyal jár, hogy a magnézia- vagy kromitalapú tűzálló anyagba olyan anyag kerül, amely a gyártott termékek tűzállóságát legalábbis kedvezőtlenül befolyásolja. A nátriumsók viszont nagy hőmérsékleten elgőzölögnek, majd kevésbé forró helyeken rakódnak le, ahol a bélésben károkat okoznak. Végül az ammóniumsókból a magnéziumoxid ammóniákot szabadít fel, amelynek kellemetlen szaga zavarólag hat. A találmány célja mármost tűzálló termékek, mint bármilyen idomda rabok, például brikettek, téglák vagy masszák, magnézia és/vagy kromit alapon való előállításakor mind ez ideig fellépő ilyen hátrányok kiküszöbölése, egyúttal azonban a szulfitcellulóz szennylúg kedvező hatásainak, amelyek különösen a szulfitcellulóz szennylúggal impregnált téglák esetén a hidegnyomó szilárdság és az éltartósság javulásában, valamint a hidratizációval szembeni ellenállás fokozódásában nyilvánulnak, teljes kihasználása. A találmány alapja az a felismerés, hogy erre lehetőség van, ha a szulfitcellulóz szennylúgot * sók alakjában alkalmazzuk, • amelyekből a tűzálló anyag égetésekor vegyületek keletkeznek, e vegyületek maguk is tűzállók, illetőleg nagymértékben tűzállók és nem mennek át olyan átalakulásokon, amelyek alacsony hőfokon olvadó és a termékek tűzálló tulajdonságait rontó vegyületeket eredményeznének. Ezen