149899. lajstromszámú szabadalom • Eljárás főként olefinek polimerizálására szolgáló katalizátor előállítására
2 149.899 hető'k ki kristályos alakban az említett komplexszékből. A jelen találmány tárgyát tehát oly eljárás képezi az alfa-olefinek (mint propilén, butén-1, meülpentén-1) sztereospecifikus polimerizációja során megnövelt hatásosságot mutató újfajta, a periódusos rendszer L, II. vagy III. csoportjába tartozó valamely fém szerves fémvegyületéből és valamely átmeneti fém maximálisnál kisebb vegyértékszámmai képezett halogenidjéből álló katalizátorok előállítására, amelyet az jellemez, hogy az átmeneti fémhalogenidet egy oly komplexvegyület hőhatással történő elbontása útján nyerjük, amelyet az illető átmeneti fémihalogenid szerves bázisban való oldása útján áilítoitim'k elő. Ha szerves bázisként pl. piridint alkalmazunk, akkor ebben a titántriíkloridot a bázis forrpontjának megfelelő hőmérsékleten oldani tudjuk; az így kapott oldat lehűlés után egy TiCI3 -3Py (Py =-- piridin) kép'etű. zöld színű kristályos fconrp'exvegyület válik ki. E ' komplsicvegyüiot 250 és 400 C° közötti hőmérsékleten, előnyösen vákuum baxi történő kezeható és megnövelt 'kia'akíi'kus aktivitású kristályos titántriklorid mared vissza. Az átmeneti íémhalogenidből és szerves bázisból álló komplex piridinből vagy egyéb szerves oldószerekből (pl. kloroformból) átkristályosítható, ami lehetővé teszi a komplex további tisztítását és az átmeneti fémhalogenirinak a tisztított komplexből egyszerű termikus elbontás útján történő visszanyerését. Az a körülmény, hogy eddig nem állott rendelkezésre az átmeneti fémhalogenídek olyan oldható és kristályosítható addíciós vegyülete, amelyből az átmeneti fémhalogenid elbontás útján viszszanyerhető lett volna, nemcsak az átmeneti fémhalogerudek tisztítási lehetőségeit korlátozta nagy mértékben, hanem megnehezítette az átmeneti fémhalogenid nek a sztereospecifikus polimerizáció szempontjából aktív vagy közömbös hordozókra való felvitelét is. Az átmeneti fémbalogenidek ilyen hordozókra való felvitele különösen olyan esetekben kívánatos, ha az alfa-olefinek polimerizáció ját fluidizált katalizátor-ágy alkalmazásával kívánjuk lefolytatni. Az ilyen eljárások során a reakciót ismeretes módon rendszerint nagy áramlási sebességek mellett folytatják le, amikor is a szilárd katalizátornak a hordozóhoz való nagy adhéziójára van szükség. A fentebb említett komplexnek piridinben vagy más szerves oldószerekben oldható volta lehetővé teszi, hogy ezt a komplexet sokféle különböző szervetlen hordozóra felvigyük és ebben az állapotban vessük alá 250 és 400 C° közötti hőmérsékleten a termikus bontásnak, amikor is a hordozón kitűnően tapadó alakban kapjuk meg az átmeneti fémhalogenidet. A hordozóra történő felvitel vagy oly módon történhet, hogy a hordozó felületét a komplex oldatával impregnáljuk, vagy pedig oly módon járhatunk el, hogy a komplexet valamely lecsapószer (pl. valamely telített alifás vagy aromás szénhidrogén, mint pl. hexán, heptán, benzol, toluol vagy etilbenzol) segítségével csapjuk le a hordozó felületére; lehetséges olyan eljárásmód is. amelynek során a komplexet közvetlenül a hordozó felületén hozzuk létre. Ez vagy oly módon történhet, hogy az átmeneti fémhalogenidet a hordozóval keverjük, majd ezt követően vezetjük hozzá a szerves bázist folyékony vagy gőzfázisban; vagy pedig még célszerűbben a hordoznt a szerves bázissal impregnáljuk és azután vezetjük hozzá az átmeneti fémhalogenidet a kívánt mennyiségben. A he do "na rü\i'* tj'^b 'U t j YT'ií íi )• >OJ ni iJ /ni i uom em1 h""s ^cljiool tu jneltuk mt« sokieV m med i /a1 ^ n ° ek ! Í iL» a nibimc oi í <Jk"IniHzn ^ ci ^ """f1! in ln i v -> i i Íz jivicl el)f -i u 7 > 1 r J n JII ' s i L i e í i e ! )T t i L j -> ) > )0 x\i C I J i i 1 i V n i 1 + "> )"oi i i ;_ i ^ i _> ) ^ ° s. m "d t + í ni T íii 1 ( c <-r o v Í •* i !">" t >- JI b FI) ( r > ' i 1 in 1 i 1 i i ki he M -1' Inr ^ i g H I n ji 1 Vm i nJ 11 i J> i n II n > <- \ il ' ' nli 1 tok (nb (í ^m c h m s s^n \ 1-^1 > / * ' i A T 1 i v / i > d 1r a] 1 K ii. i t j A ( o-v d i id i J 3 m n i eV i n í«-1 / 1 k"ff 1 v a'J \ i 3 < i ^ * j ^ 1 l h ( i ! t i i n t i< ci i "i lí 11 \ 1 v a c i v l 1 *L ' i ^u~H t m LS en i )1 sn h i r ,. n rsi <• h v ul'j IDIII pohmci ke <J c -i1 d " í likaira ti szokat s szeick 1 "1 mi i \L T 1 ( i v 1 oi ] ii l( ^ kai kioldhatok. Általában jobb eredményeket értünk el olyan szervetlen sók felihasználásával, amelyek a szerves bázissal komplexet tudnak képezni; ebben az esetben az átmeneti fémhalogenid még tökéletesebben tapad a hordozó felületére. Így pl. kalciumklorid és piridin esetében egy kalciumklorid-piridin komplex képződik, amely már 300 C° alatti hőmérsékleten teljesen elbontható. Az átmeneti fémhalogenid és a szerves bázis közötti komplex — amint ezt már fentebb említettük — az átmeneti fémhalogenidnek a szerves, bázisban való oldása útján hozható létre. Az alábbiakban példaképpen ismertetjük a TiCl3 -3Py és a VCI 3 -3Py (Py = piridin) komplexek egy lehetséges előállítási módját. a) A TiCl3 -3Py komplex előállítása: Minthogy a felhasználandó vegyületek igen higroszkóposak ill. nedvesség és légköri oxigén hatására könnyen öregednek, az eljárás valamenynyi lépését száraz, mtrogénlégkörben folytatjuk le. 5 g titánkloridot (alfa-módosulat, amelyet titántetraklorid hidrogénnel magas hőmérsékleten végzett redukciója útján nyertünk) beviszünk egy —10 C° hőmérsékletre lehűtött 25 g vízmentes piridint tartalmazó lombikba.
