149886. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1, 4-benzodiazepin-származékok előállítására
149.886 9 juk és a maradékot benzol és víz között eloszlatjuk. A benzolos réteget nátriuniszulfáton megszárítjuk és vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot benzol-hexánban kristályosítjuk, amikor 173—175° olvadáspontú termékhez jutunk. Aceton-hexánban végzett átkristályosítás után 8-metoxi-5-fenil-3H-l,4-lbenzodíaz i epin-2(lH)-onhoz jutunk, amelynek olvadáspontja 190—191,5°. A kiindulási anyagot az alábbi módon kaphatjuk: 16,5 g (0,1 mol) acet-m-anizidin és 17,5 g (0,125 mol) benzoilklorid 95 ml széndiszulfiddal készített oldatát jégfürdőben 7°-ra hűtjük és 19 g (1,4 mol) vízmentes alumíniumkloridot adunk részletekben lassan (hozzá. Az alumíniumklorid fél mennyiségének hozzáadása után viszkózus barna alumíniumklorid komplex kezd kiválni. A reakcióelegyet 35°-ra melegítjük és hozzáadjuk az alumíniumklorid másik felét. Ekkor a sötétzöld csapadék már megakadályozza a kavarást. A széndisziűíi» dot a viszkózus anyagról dekantáljuk és elöntjük. A maradékot jéggel és híg sósavval elbontjuk. A különváló olajos réteget benzollal extraháljuk, a benzolos részt híg sósavai, vízzel, majd kétszer híg nátriumhidroxiddal és ismét vízzel kimossuk. Nátriumszulfáton megszárítjuk, az oldószert vákuumban lepároljuk, amikor viszkózus maradék marad vissza. A benzol-hexánban végzett átkristályosítás 4-acetamido-2-metoxi-benzoi'enonit eredményez, amit eldobunk. A benzol-hexános anyalúgot szárazra pároljuk és a maradékot vizes etanolban kristályosítjuk, amikor 2-aeetamido-4-metoxi-benzoíenonhoz jutunk, amelynek olvadáspontja 118—117°. (E vegyületről az irodalom említést tesz, azonban izolálva nem volt.) Híg etanolból végzett további kristályosítás az olvadáspont 118—119,5°-ra növeli. 6,5 g 2-aoetamido-4-metoxi-benzofenont úgy hidrolizálurik, hogy 3 órán át 200 ml etanol és 100 ml 6 n sósav elegyében visszafolyatás mellett főzzük. Az elegyet ezután vákuumban szárazra pároljuk, a maradékot 50 ml vízben és 200 ml éterben szuszpendáljük, s nátriumhidroxiddal gyengén lúgossá tesszük. A reakcióelegyet ezután 8—10°-ra hűtjük és lassan 2,3 ml brómacetilbromidot adunk hozzá, miközben a közeget 1 n nátriumhidroxid adagolásával gyengén lúgosán tartjuk. A szerves réteget elkülönítjük, benzollal felhígítjuk és nátriumszulfáton megszárítjuk. Az oldószert vákuumban elpárologtatjuk és a maradékot benzol-hexánban kristályosítjuk, amikor 2--bróm-acetamido-4-metoxi-benzaíenorihoz j utunk, amelynek olvadáspontja 106—107,5. További átkristályosítás az olvadáspontot nem módosítja. 16. példa: 3,7 g 5-bróm-2-brómacetamido~4-metoxi-benzofenon 200 ml 20%-os (súly/térfogat) metanolos ammóniával készített szuszpenzióját közönséges hőmérséklete^, 24 órán »t kavarjuk \z oldhatatlan anyagot leszűrjük Benzolban és metilónklorid-hexánban ver>,e'1 ismételt át ki 'si uyosftások után az 5-bróm-2-airrno . "j ' rM o'.i-b-izofenonhoz jufunk amclv 1 '' 1 i-"' - v "n ^clv"d, 165—168°-on ismét megszilárdul, majd 248—251°on újra megolvad. A metanolos ammonias szűrletel vákuumban szárazra pároljuk, a maradékot híg etanolban átkrístályosítjuk, amikor 1,25 g 7-brőm-8-metoxi-5--fenil-3H-l,4-benzodiazepin-2(lH)-ont kapunk, amelynek olvadáspontja 248—252°. Benzol-hexánból végzett átkristályosítás tiszta terntéket eredményez, amelynek olvadáspontja 260,5—261,5°. 75 mg 5-bróm-2-amino-acetamido-4-metoxi-benzofenont, olajfürdőben néhány percre 200°-on hevítünk. Az anyag kb. 160°-on megolvad és 180°-on újra megszilárdul. Benzol és hexán elegyében végzett átkristályosítás után a 7-bróm-8-metoxi-5-fenil-3H-l,4-benzodiazepin-2(rH)-onhoz jutunk, amelynek olvadáspontja 249.5—251,5°. ' Az 5-brórn-2-brómacetamido-4-metoxi-benzofenont, melyet kiindulási anyagul használunk, az alábbi módon állíthatjuk elő: 5,2 ' g 2~aeetamldo-4»metoxi~benzoienon 100 ml ecetsavval készített oldatát 50—55°-ra melegítjük és 3,1 g bróm 25 ml ecetsavval készített oldatát adjuk lassanként hozzá. A bróm gyorsan elszíníelenedik. A reakcióelegyet, miután a teljes brómmennyiséget hozzáadtuk, 1 órán át 50—55°-on tartjuk. Az. oldószert vákuumban ledesztilláljuk és a kristályos maradékot híg etanolban átkristályosít j uk, amikor 2-acetamido-5~bróm-4-metoxi-benzof eriont kapunk, amelynek olvadáspontja 144—148°. Ujabb átkristályosítás nem módosítja az olvadáspontot. 5,5 g 2-acetaniido-5-bróm-4-metoxi-benzofenont úgy hidrolizálurik, hogy 3 órán át 250 ml etanolban és 250 ml. 6 n sósavban visszafolyatás közben hevítjük. A reakcióelegyet vákuumban szárazra pároljuk, a maradékot vízzel feliszapolju'k, ammóniával meglúgosítjuk, majd benzollal extraháljuk. Az oldatot nátriumszulfáton megszárítjuk és az oldószert vákuumban lehajtjuk. Az anyagot benzol-hexánban 'kristályosítjuk, amikor 2-amino~5-bróm-4-metoxi-íbenzofenonhoz jutunk, amelynek olvadáspontja 150—151,5°. Újabb átkristályosítás az olvadáspontot nem módosítja. 3,8 g 2-amino-5-bróm-4-metoxi-benzofenon 150 ml éterrel készített oldatához kavarás közben 40 ml n nátriumhidrO'Xidöt és 3,5 g brómacetilbromidot adunk. Az éter-réteg sárga színe összekeverés utári azonnal eltűnik. 45 perc múlva a szerves réteget elkülönítjük, vízzel kimossuk és nátriumszulfáton megszárítjuk. Az oldószert elpárologtatjuk, és a maradékot benzol-ihexánban kristályosítjuk, amikor a 2-brómacetamido-5-brórn-4-metoxi-benzofenonhoz jutunk, amelynek olvadáspontja 143—144,5°. Ujabb átkristályosítás után az olvadáspont 144—145°. 17. példa: 2,4; g 2-brőmacet a mido-5~klór-2'-metoxi-benzofenon 100 ml 200 '.,-os (súly/térfogat) metanolos ammóniával készített oldalát 17 órán. át közönséges hőmérsékleten tartjuk. A metanolt és az ammóniát vákuumban elpárologtatjuk és a maradékot benzolban es ví/b^n feloldjuk. A szerves rétegeJ nátnum^zulfáton megszárítjuk és az oldó(i^^ IIKJC i íAi i\ uk A maradékot benzol m 1 r o' -i kristályosítjuk. amikor
