149866. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poli-alfa-olefinek színezékek iránti affinitásának javítására

Megjelent: 1962. december 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149 866. SZÁM AI—63. ALAPSZÁM Nemzetközi osztály: C 08 b l Magyar osztály: 39 c Eljárás poli-alfa-olefinek színezékek iránti affinitásának javítására Aziende Colori Nazionali Affini ACNA S. p. A. cég, Milano (Olaszország) Feítalaíók: Tessandori Marco és Crotti Argento, mindketten milánói (Olaszország) lakosok A bejelentés napja: 1960. augusztus 1. Olaszországi elsőbbsége: 1959. augusztus 3. A találmány a poli-alfa-olefinek festhetőgégének megjavítására eljárás. Eddig rendkívül nehéz volt kielégítő módon színezett termékeket előállítani szénhidrogén-polimerekből, mint pl. polipropilénből vagy hosszabb láncú alfa-olefinek polimérjeiből, minthogy e polimerek csupán szénatomokból és hidrogénatomokból felépülő (tehát poláros vagy reakcióképes atomoktól ill. gyököktől mentes) szerkezete nem alkalmas arra, hogy fizikai-kémiai jellegű kötéseket képezzen az irodalomból ismert különféle színezékekkel. A műanyagokban oldódó színezékek, amelyek különleges körülmények között a reakcióképes csoportokat nem tartalmazó anyagokban, mint pl. polipropilénben „feloldódni" képesek, az ilyen polimerek esetében szintén nem vezettek kellő eredményre, mert az ilyen „oldódó" színezékekkel kapott festékek csak igen csekély mértékű színtartóságot mutattak. Meglepő módon azt találtuk, hogy igen élénk színárnyalatokat kaphatunk, ha a poli-alfa-olefiíieket festés előtt különleges oldószerekkel való kezelésnek vetjük alá. A találmány szerinti eljárás a polí-alfa-oleíinék festhetqségénék javítására tehát abból áll, hogy a polimert festés előtt valamely alifás, aroomás, hidroaromás, adott esetben helyettesített szénhidrogénekből vagy heterociklusos vegyületékből álló, 150 C° alatti, előnyösen 20 C° és 100 C° közötti forrpontú oldószerrel kezeljük. A polimer e találmány szerinti kezelése megnöveli a színezéknek a polimerbe való behatolását és ezáltal élénkebb és homogénebb színezés létrejöttét, teszi lehetővé. Maga a festés ismert színezékekkel és önmagukban ismert festési eljárásokkal történhet. Különösen előnyösen alkalmazhatók erre a célra az olyan műanyagban oldódó színezékek, amelyek egy vagy több — esetleg helyettesített — alku-, cikloalkil- vagy arilaminocsoportot vagy Jcqmbináltan többféle ilyen csoportot tartalmaznak molekulájukban. Az ilyen színezékekkel igen élénk festéseket kaphatunk, ha a festendő anyag súlyára számítva 1%-os színezékikoncentrációval dolgozunk,- amikor is a festés után a festőfürdő gyakorlatilag kimerült állapotban marad vissza. A találmány szerinti oldószeres kezelés hőmérséklete az illető oldószer természetétől függ, általában azonban a szobahőmérséklet és az illegő oldószer forrpont ja között lehet. A kezelés időtartama 1 perc és 1 óra között ingadozhat. A kezelésre alkalmazott oldószernek a polimerhez viszonyított mennyiségi aránya széles határok között változhat. Az oldószer legkisebb alkalmazható mennyisége az, amely a polimert már teljesen megnedvesíteni képes, az oldószermennyiség felső határát gazdasági meggondolások szabják meg. Az oldószernek a polimerhez viszonyított menynyiségi aránya előnyösen 10:1 és 30 : 1 között lehet. A találmány szerinti kezelésre különösen alkalmas oldószerek a következők lehetnek: könnyűbenzin, Ugróin, benzin, hexán, benzol, toluol, klórbenzol, ciklohexán, etilénbromid, ciklohexilamid és dioxán. Az oldószeres kezelés után az oldószert teljesén vagy csupán részben távolíthatjuk el; ebből a célból' a kezelt anyagot szobahőmérsékleten vagy melegítéssel (de 70 C°-ot meg nem haladó homer-