149839. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nedvességálló műanyag présáruk és rétegelt szigetelőanyagok előállítására

Megjelent: 1982. december 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •0 Xt SZABADALMI LEÍRÁS Nemzetközi osztály: C 08, g 3 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.839. SZÁM LE—405. ALAPSZÁM Magyar osztály: 39 b 16—27 Eljárás nedvességálló műanyag présáruk és rétegelt szigetelőanyagok előállítására Lengyel Béla egyetemi tanár, Székely Tamás egyetemi adjunktus, együttesen 50%-ban, dr. Kelemen Andorné okleveles vegyész, Kopniczky Szaniszló oki. vegyész, együttesen 50%-ban, mindannyian budapesti lakosok A bejelentés napja: 1961. június 13. Ismeretes, hogy a gyakorlatban használt, töltőanyagot tartalmazó műanyagból, pl. fenol-formaldehid, karbaimid-formaldehid, rezol, alkid,, poliészter, epoxi stb. műgyantából készült présáruk, illetve rétegelt szigetelőanyagok a levegő «nedvességtartalmát kisebb vagy nagyobb mértékben magukba szívják és különösképpen jelentős nedvességfelvételre tesznek szert, ha a levegő relatív nedvességtartalma magas, illetve, ha ilyen térben történő tárolás során a rájuk lecsapódó nedvességgel közvetlenül érintkeznék. Az említett anyagok a víz, illetve a nedvesség hatására megduzzadnak és elektromos szigetelő sajátságaikat nagymértékben — nem ritkán több nagyságrenddel — megváltoztatják. Ismeretes továbbá, hogy a nevezett műanyagok, illetve szigetelőanyagok önmagukba véve sokkal kisebb vízfelvételt mutatnak, elektromos szigetelő sajátosságaik sokkal kisebb romlást szenvednek az esetben, ha töltőanyagot, illetve vázanyagot nem tartalmaznak. E felismerés vezetett számos kutatót arra a gondolatra, hogy a vázanyag, illetőleg töltőanyag előkezelése e káros hatás csökkenését idézheti elő. Ismeretes végül az is. hogy töltőanyagokat — főként anorganikus pigmenseket — egyéb felületekhez hasonlóan szilíciumorganikus vegyületek (szilikonok) segítségével hidrofóbbá lehet tenni. E célra a szakirodalom számos terméket hoz javaslatba. A szervetlen töltőanyagok, illetve felületek — pl. üveg — hidrofobizálására leginkább szerves klórszilánokat használnak oly módon, hogy az anyagot klórszilán oldatával vagy gőzével kezelik és — amennyiben az elért hatást állandósítani, illetve növelni kívánják — magasabb hőmérsékleten hevítik. Elérhető hidrofób felület szilikonolajokkal történő kezelés útján is, ismeretes módon úgy. hogy a szilikonolajok oldatában vagy vizes emulziójában elhelyezett anyagot adott idő múltán az oldatból vagy emulzióból kiveszik, oldőszermentesítik, illetve megszárítják, majd hosszabb időn keresztül 200 C° vagy ennél magasabb hőmérsékletű hőkezelésnek vetik alá. Ismeretesek ezenkívül eljárások, melyeknél különböző szerves gyököket tartalmazó szilikongyantákat alkalmaznak az említett műszaki eredmény eléré-Mindezek az ismert eljárások azonban több hátránnyal járnak. így pl. a klórszilános kezelésnél a bevonat bár egyenletes, de nagyon vékony, csak egyetlen molekula vastagságú réteg, mely a töltőanyag felhasználásakor fellépő mechanikai hatásnak (bekeverés, őrlés stb.) igen kevéssé áll ellent. Ezenfelül a klórszilánok hidrolízise során keletkező sósav, amely gyakran nehezen távolítható el, az elektromos tulajdonságokat rontja. A szilikonolajos bevonat — bár tartósabb az előbbinél — csak igen homogén felület esetében egyenletes, mivel a kötődés első lépésben adszorpcióból áll (erősebb kötések csak utóbb, a hőkezelés után épülnek ki) és az anyag tulajdonképpen a nagyobb adszorpciós képességgel rendelkező helyeken koncentrálódik. Emellett a bevonat nem eléggé ellenálló, továbbá hőkezelést igényel. A szilikongyanták alkalmazásánál is magas hőmérsékletű beégetésre, hőkezelésre van szükség és — amennyiben a hkiroíobizálandó test nagy diszperzitású töltőanyag — elkerülhetetlen a diszperzitásfok jelentős csökeknése (vagyis a finom szemcséknek durva diszperz részekké való összetapadása), mivel a szilikonlakkok beégetésük során termoplasztikus fázison mennek át (megolvadnak) és a szemeséket összeragasztják. Emellett a be-