149835. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektrolit előállítására elektrolitikus kondenzátorhoz
Megjelent: 1962. december 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALM Nemzetközi osztály: H Ül g ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 549.835. SZÁM KO—1614. ALAPSZÁM Magyar osztály: 21 g 1--16 Eljárás elektrolit előállítására elektrolitikus kondenzátorhoz VEB Kondensatorenwerk Freiberg cég, Freiberg (NDK) Feltalálók: Werner Paul old. vegyész, Baiiisi-Pan kaw, Gabiért Luciádé, Freiberg Oehme Frank oki. fizikus, Freiberg (NDK) A bejelentés napja: 1961. májas 25. Német Demokratikus Köztár saságbeli elsőbbsége: 1355. október 5. A találmány elektrolitikus kondenzátorok részére szolgáló oly elektrolit előállítását célzó eljárásra, vonatkozik, amelynél a szokásos bórsav helyett az elektrolit elektromos és kémiai tulajdonságainak megjavítására szintetikus anyagokat alkalmazunk. Ismeretes az elektrolitikus kondenzátor technikában, hogy elektrolitikus kondenzátorok részére szolgáló elektrolit előállítására a legkülönbözőbb ionizáló vegyületeket (ionogéneket), pl. egy-, kétes háromértékű savakat, mint ecetsavat, oxáleavat, kénsavat, foszforsavat és bórsavat vagy ezek sóit alkalmazzuk. Kitűnt azonban, hogy a kétértékű savak, mint az oxál és a kénsav kisfeszültségekhez alkalmasak, még hozzá csak előformázó elektrolitokként. Impregnáló elektrolitokként teljesen alkalmatlanok, mert az alumíniumot vagy a kondenzátorpapírt megtámadták, vagy az áramáthaladás hatására az elektrolitikus kondenzátorban elektrolitikusan semleges 'bomlástermékekké alakultak, pl. oxálsav alkalmazása esetén széndioxiddá és vízzé. Nagyüzemi feszültségeknél eddig csak bórtartalmú elektroliteket használtak. Ezért mindenhol bórsavalapú elektroliteket alkalmaznak. A rendelkezésre álló bórsav tisztasága gj akrin annyira iogyaixko«, hogy az ezekkel a oavakkr.l előállított kondenzátor-k élettartama nag\on i'óvíd. Minden ismeri bórsavra ekktreh" továbbá olyan tulajdonságú. ,</r^'y a. elekis.' il !\ Ins-nálását mind a- igen a'rn ~i nv. íiiir-ú .* nu'C,^ üzemi hőmérőéi-1 ok m. .k t k;j'.; Aln..-,r ny hőmérsékleteken — egvk-jücn keiV> m.. g is iV-szültségállandóság mj etl — e<t a-" eiek„ioV;k fogyatékos vezetőképessége, magasabb hőmérsékleteken — pl. 343 K° (Tű C°) felett — pedig az elgyantásodási veszély okozza. Ha pedig más ionizáló vegyületek alkalmazásával nagy vezetőképességet értek el, akkor a felső feszülteéghatár volt alacsony, pl. kétbázisú oxálsav vagy legközelebbi homológjának a maloneavnak alkalmazásánál a hőmérsókletáliandóság nom volt kielégítő. A találmány az adipinsav vagy sói e_>*rk^n k illetve e kettő keverékének alkalmazás, \ » >sn n Meglepő módon ugyanis azt találtuk, hogv pinsavak — ellentétben a többi ioniza' i t lettel, amelyek elektromos boniias kb\ \ > n csak alacsony feszültségek mellett all 1 -— elektrolitikus kondenzátorokhoz a je^n^s JJ feszültségekig, nevezetesen 550 V-ig h\~, >'h^ A találmányi eljárás szerint az adipinbd' r ^ valamely adipátot adipinsavészterben eloa\o v glikolészterben, a követelményektől fur? no-, vagy diészterben oldva alkalmazyux áramáthaladás közben az elektrolit ion;' < letekben való elszegényedését elektron1 vezetéssel elkerüljük, miáltal az elek tu i ismeretlen áramállandóságot ér el. Az m > záló vegyül etekben való elszegényedésr k u i az oldószerből egyensúly-eltolódás folytan i l pl. _OOC(CH2 )4COO— Az elektrolit hasonló tulajdonságait <-± l adipinsavon kívül nyálka (mucin) savval e^ <-/^i\ izomerjeivel, továbbá glukonsavval is. 1. példa: 1 mól adipinsav at 2 mól glikollal adipinsavglikoldiészterré észterifikálusnk. E célból az adi-i mo~ r V^dl \ Í » -f 1-.
