149820. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés váltakozóáramú jelek vételére

2 149.820 fő tekercsének menetszámának a fele. Ugyanezt a hatást a 3. ábra szerinti kapcsolással is elérhetjük, ha ott a 4 ellenállást egyenirányítóval hidaljuk át úgy, hogy ennek átengedési ellenállása a feltöltésnél legyen hatályos, a kisütés azonban, mint előzőleg, a 3 és 4 ellenállásokon át történik. Emellett az egyenirányítónak záróellenállása a 3 és 4 ellenállásokhoz viszonyítva igen nagy kell, hogy legyen, különben az 1 : 2 arányú osztás nem tartható be, illetve ezt az egyenirányító záróellenállása befolyásolja. Ezt a követelményt, ami a gyakorlat számára is kielégítő módon csak vákuumdiódáknál teljesíthető, a 4. ábra szerinti kapcsolásokban is elő kell írni. Minden jelvevő működési módja tekintetében szükséges ugyanis, hogy a kimaradó jelek esetében, tehát igen nagy szünetekben, az előfeszültség az elektroncsőben hatályos legyen. Ezt azonban a 4. ábra szerinti kapcsolásban csak azáltal érhetjük el, ha a 8 egyenirányító záróellenállása a 3 és 4 ellenállásokhoz képest igen nagy. Máskülönben az 5 kondenzátor jelek nemléte esetén a 6 előfeszüitségre töltődnék át és a rácskörbén már csak a fél előfeszültség lenne hatásos. Mivel a fél előfeszültség általában a 7 elektsoncső kivezérlési tartománya közepének felel meg, az elektroncső által vezérelt szervnek, pl. a vevőjelfogónak a gerjesztése zérussá, helyzete tehát bizonytalanná válnék. Ugyanez lép fel azoknál a kapcsolásoknál, amelyeket az elektroncső előfeszüruiégével üzemeltetnek. Ezeknél tehát, hogy az igen hosszá jelszüneteknél a határozatlan álapotot elkerüljék, külön kapcsolási rendszabályokra van szükség, melyek ráfordítástöbblettei járnak, rnint pl. valamely segédj elfogó, vagy a főjelíogóról vezérelt eiienfeszültségek vagy ellenáramok. Ismeretessé váltak még olyan kapcsolások is, amelyeknél az egyenirányító elegendő nagy záróellenállásával kapcsolatos nehézségeket azzal küszöbölték ki, hogy az egyenirányítóit jelet a szabályozófeszültség emelkedésével szemben egy futási-idő lánccal, azaz késleltető művonallal késleltetik. Ezeknél a szabályozófeszültségnek csak a késleltetési időt kell áthidalnia, aminek nagyságrendje a legrövidebb jel-időtartam, ezért a 3 és 4 ellenállások értékei kisebbre szabhatók meg, úgy, hogy az a követelmény, hogy a záróellenállás ezekhez viszonyítva nagy legyen, olcsó félvezető diódákkal is teljesíthető. Ennek az ismert kapcsolási elrendezésnek hátránya azonban, a szükséges futási-idő lánc, ill. késleltető művonal ráfordítástöbblete. A fentiekben ismertetett kapcsolások hátrányai, melyek vagy vákuumdiódák alkalmazásából és az ezzel kapcsolatos fűtőáramszükségletből vagy a futási-idő lánc, ill. késleltető művonal ráfordításából állanak, azáltal küszöbölhetők ki, hogy a találmány szerint egy a tartókondenzátort áttöltő, a feltöltőkörbe sorban kapcsolt előfeszültségforrással, nagyértékű ellenállásokkal meghatározott áramerősségről gondoskodunk, ami a hídkapcsolásba beiktatott töltőkörrel párhuzamosan van kapcsolva és azt eredményezi, hogy a tartókondenzátor ezzel az árammal ugyanabban az irányban töltődik fel, mint az egyenirányítóit jelfeszültség által úgy, hogy a tartókondenzátor áttöltődése nem jöhet létre. Az 5. ábra a találmány szerinti kapcsolási elrendezésnek kiviteli példáját mutatja. A hídkapcsolás itt két egymással egyenlő 3 és 4 ellenállásból, 8 egyenirányítóból és az 1 jel-egyenirányító terhelési 2 ellenállásából áll; a. hídkapcsolás az egyik átlójával erősítőberendezés vezérlési oldalához, pl. valamely elektroncső 6 ellenálláson létrejövő előfeszültséggel előfeszített rács és katódja közé van csatolva, a hídkapcsolás másik átlója továbbá az 5 tartókondenzátorral van megterhelve és az utóbbi átlő sarokpontjaihoz csatlakozó áram oly módon van hozzávezetve, hogy az átlóközéphez képest 13 negatív és 14 pozitív feszültségforrás a nagyohmos 11 és 12 ellenállásokon át van hozzákapcsolva. A kapcsoló szerinti berendezés működése a következő: Ärammentes vezeték esetén az 5 tartókondenzátoron oly feszültség, van, amely a 3, 4, 11 és 12 ellenállások feszültségosztása folytán a 13 és 14 feszültségforrásokból kiadódik és aminek ugyanaz az iránya, mint annak a feszültségnek, amelyik a 2 terhelési ellenálláson csökkenő jelfeszültségből keletkezik. Az 5 tartókondenzátoron levő feszültség zárja a 8 egyenirányítót úgy, hogy ennek záróellenállása a hozzá képest kicsiny 2 terhelési ellenálláshoz viszonyítva a hidat maximálisan elhangolja úgy, hogy a 7 elektroncső rácsán az állandó értékű 6 ellenállás előfeszültségén kívül a 4 ellenálláson csökkenő negatív feszültség van. Ha most a vezeték felől egy jel érkezik, a 2 terhelési ellenálláson csökkenő jelfeszültség annyira tolja el pozitív irányban a rácson fekvő hídpont potenciálját, amíg az az 5 tartókondenzátoron levő feszültséget, eléri. Ha a jel ezt a küszöbértéket meghaladja, úgy az 5 tartókondenzátor a jelmaximum! g fog feltöltődni, miközben a 8 egyenirányító áteresztő ellenállásán gyakorlatilag nem lesz feszültség úgy, hogy a híd az ellenkező irányban van maximálisan elhangolva és a rácson levő átlófeszültség a kondenzátor feszültségének fele értéke lesz pozitív irányban. A jelfeszültségnek zérusra csökkenésekor ez ismét a kondenzátor-feszültségnek fele értéke lesz negatív irányban. Az átlófeszültségnek tehát, mihelyt a jelzőfeszültség a küszöbértéket túllépi, a torzításmentes jelvisszaadáshoz szükséges szimmetrikus bipoláris lefolyása van. A hídvégeknek egymással felcserélése révén vagy a. jelfeszültség, az átló sarokpontjaihoz csatlakozó áram és a rács-katód szakasz sarkváltásával a találmány szerinti kapcsolásnak számos változata állítható elő, melyek elvileg ugyanazt a hatást fejtik ki, mint amit a fentebb már ismertettünk. Így a 6. ábra a találmánynak egy további kiviteli példája, amelyben az 5. ábra szerinti kapcsolási elrendezéssel ellentétben a 3 hídág a 8 hídággal és a 4 hídág a 2 hídággal van felcserélve és az átló sarokpontjaihoz csatlakozó áram sarkítása fel van cserélve. Ha emellett a 13 és 14 feszültségek közepe — amint az az 5. ábrán látható — a 3/és 4 ellenállások csatlakozási pontjára van kapcsolva, úgy a fentismertetett működési módot érjük el. A találmány továbbfejlesztése során azonban — amint ezt a 6. ábra szemlélteti — emellett olyan 13 és 14 feszültség-forrás is alkalmazható, amelynek közepe a 2 és 8 hídágak