149820. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés váltakozóáramú jelek vételére

Megjelent: 1962. október 31. MAGIAK NÉPKÖZTÁRSASÁG Nemzetközi osztály: H 04 1 OKSZAGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.820 SZÁM FE—508 ALAPSZÁM Magyar osztály: 21 a1

1—7 Kapcsolási elrendezés váltakozóáramú jelek vételére VEB Fernmeldewerk Leipzig cég, Leipzig (Német Demokratikus Köztársaság) Feltalálók: dr. .Gensei Joachim techn. műsz. vez. és Beyer Rudolf fizikus, mindketten Leipzig, NDK A bejelentés napja: 1960. december 15. A találmány váltakozóáramú jelek egyszeresáramú üzemben vételére való kapcsolási elrendezésre vonatkozik, amelyben a jelek demoduláció után egyenirányítón át áteresztő irányban kondenzátort töltenek fel oly szabályozófeszültségre, amely erősítőberendezés, pl. elektroncső, kivezérlést tartományához képest a jel szimmetrikus eltolását eszközli. Váltakozóáramú impulzusok vételénél és kiértékelésénél egyszeres-áramú üzemben, mint pl. váltakozóáramú távírójelek vagy vivőáramú távbeszélőberendezés hívási és kapcsolási jeleinek vételénél, fennáll az a feladat, hogy a vett jel hosszúságának kiértékelését a jel szintjétől minél függetlenebből eszközöljük. Ennek a feladatnak a megoldására számos kapcsolás vált ismeretessé, melyeket az jellemez, hogy a vett jel, kondenzátor feltöltése révén oly szabályozó feszültséget hoz létre, amely a jelfeszültséghez tartozó munkapontot a rákövetkező erősítő fokozat, pl. egy elektroncső jelleggörbéjének lineáris részén úgy tolja el, hogy a távirati jelek nüllaátmenetei mindig ugyanazon a helyen következzenek be. A legegyszerűbb esetben egy ilyen ismert elrendezés az 1. ábra szerirrt építhető fel. Itt a vett jelet az 1 egyenirányító egyenirányítja úgy, hogy a 2 munkaellenálláson a jel burkológörbéjét követő, egyenirányú sarkítású (unipoláris) egyenfeszültség keletkezik. Ha ez valamely 6 előfeszültség-forrás által meghatározott küszöbértéket meghalad, úgy a 7 elektroncső kisellenállásúvá váló rács-katód szakaszán keresztül az 5 kondenzátor feltöltődik éspedig az egymással egyenlő 3 és 4 ellenállások révén a jelmaximum és a küszöbérték különbségének a felére. Az ezáltal az 5 kondenzátoron keletkezett szabályozófeszültség oly módon tolja el a jelet, hogy az mindenkor szimmetrikusan feküdjön a 7 elektroncső kivezérlési tartományában, amely — mint ezt a 2. ábra mutatja — a rácsáram megindulási pontja alá terjed ki. Hasonlóképpen működik a 3. ábra szerinti kapcsolás. Itt az 5 kondenzátor a teljes különbségre töltődik fel, szabályozó feszültségként azonban csak a 3 és 4 ellenállásokon 1 : 2 viszonyban osztott rész hat. Mindkét kapcsolásban az RC illetve 2RC kisülési időállandónak olyan nagynak kell lennie, hogy a szabályozófeszültség a két jel közötti leghosszabb szünet tartamára is fennmaradjon, hogy ezáltal a jelnek a kivezérlési tartományhoz viszonyított szimmetrikus helyzete be legyen tartva. Ezeknél az ismeretes kapcsolási elrendezéseknél hátrányos, hogy a nagy időállandó következtében az 5 kondenzátor feltöltése csak lassan történik, úgy, hogy a szabályozófeszültség gyors szintingadozásoknál ezeket nem tudja követni és a szabályozás lomha lesz. Az 1. ábrán feltüntetett elrendezésben a feltöltés időállandója egyenlő a kisütés időállandójával, a 3. ábrán feltüntetettben az előbbi feleakkora, mint az utóbbi. Hogy a szint felfelé ugrásainál késedelem nélküli szabályozást érjünk el, a feltöltési és kisütési időállandónak viszonyát sokkal nagyobbra kell előállítanunk. Erre vonatkozólag ismeretessé váltak olyan kapcsolások, amelyeknél a szabályozófeszültséget külön egyenirányítókörben nagy átengedési-zárási viszonyszámú egyenirányítóval nyerik. Ilyen példát a 4. ábrán tüntetünk fel. A járulékos, 8 egyenirányító az 5 kondenzátor pillanatnyi feltöltését állítja elő, a kondenzátor viszont záróellenálláson, illetve a 3 és 4 ellenállásokon át csak lassan tud kisülni. A 3 ellenállás rövidzárral is helyettesíthető, ezért azonban akkor a transzformátor 9 szekundertekercsének menetszáma a 10