149816. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék elektromotorok, főként kismotorok forgórészének központos szerelésére

VSegjelent: 1962. október 31. MAGMÁK NÉPKÖZTÁRSASÁG Nemzetközi osztály: H 02 k ORSZÁGOS TALÁLMÁNY] HIVATAL 149.816 SZÄM EE—828 ALAPSZÁM Magyar osztály: 21 d1

49—50 Eljárás és készülék elektromotorok, főként kismotorok forgórészének központos szerelésére VEB Elektrogerätebau Leisnig, Leisnig (Sachs) Feltaláló: Leithold Eberhard, Leisnig (Sachs) A bejelentés napja: 1961. január 7. A találmány eljárás és készülék elektromotorok, főként kismotorok forgórészének központos szerelésére. Eddig központosítás céljából a forgórészt ágyazó házat, és a csapágypajzsot vagy csapágytömböt esztergályozással előállított központosító peremmel látták el. Ennek eredményeként a forgórész az állórész furatában központosán fut, úgy, hogy a forgó és állórész között az egész kerület mentén egyforma légrés van. Ez a jó motorfutás szempontjából szükséges előfeltétel. A központosító perem létrehozása, — amelynek méreteit szűk tűréshatárokon belül kell tartani — meglehetősen nagy munkát kíván. Ennek elkerülése céljából a központosító perem helyett csak egyes központosító pontokat alkalmaznak, amely esetben az állványon kimunkálások vannak, amelyekbe a csapágytömb megfelelő kiálló részei nyúlnak be. Az állvány bemélyedéseit fúrósablon segítségével végzett fúrási művelettel vagy sajtolással hozzák létre. A csapágytömb kiálló részeit fúrósablon segítségével előállított lyukakba csapok behelyezésével, vagy pl. sajtolással is elő lehet állítani. Az ilyen típusú központosító eszközök előállítása is jelentős mennyiségű többlet munkát kíván. A csapok behelyezését és a furatok előállítását rendkívül pontosan kell végezni, és e műveletekhez jó szakmunkás szükséges. Ha a kiálló részeket és a bemélyedéseket préseléssel vagy sajtolással állítjuk elő, akkor a megengedhető tűréshatároktól nagyon könnyen eltérhetünk a szerszámok kopása következtében. A háznélküli motorok kialakításánál a futási pontosság követelményeinek kielégítése céljából már a hüvely vagy fazék alakú csapágypajzs hengeres részét — ebbe bemunkált több rés segítségével — sugárirányban rugalmasan -— hajlékonyan alakítják ki, minek következtében a esapágypajzs saját feszültségeinek hatására sugár- vagy tengelyirányban beáll, és így beerősíthető. Ehhez a kivitelhez is a házon vagy a lemezkötegen központosító perem szükséges, azonkívül a csapágypajzs megmunkálását csak munkatöbblet árán lehet elvégezni. Ennél a kivitelnél az is előfordulhat, hogy a csapágypajzs a beerősítő csavarok egyenlőtlen meghúzása következtében elhúzódik, és ennek következtében a középvonal szükséges helyzetéből eltolódik, és az egyik oldalon a légrés megnagyobbodik. E hátrányok kiküszöbölése érdekében szerelés közben, külön segédeszközök segítségévei még külön a légrést is ellenőrizni kell. Ez a kivitel azonkívül csak fazék alakú csapágypajzsos motorokra korlátozódik. Már azzal is próbálkoztak, hogy a forgórészt légrésidomszerrel állítsák be, vagy a központosítást egy készülékben segédforgórész és segédforgórésztengely segítségével végezzék el. Míg a légrésidomszerek hátránya, hogy ezek beszorulhatnak és kopnak, addig a segédforgórész és segédtengely segítségével való központosítás anyagveszteséget és a szerelésnél • időveszteséget okoz, amely azáltal keletkezik, hogy az egyik csapágypajzs központosítása után a segédforgórészt és a segédforgórésztengelyt kiemelve helyükre a végleges forgórészt kell helyezni, és csak azután lehet a másik csapágypajzsot az álló-résszel összecsavarozni. A találmány célja a szerkezetrészek, főként a csapágytömb vagy csapágypajzs és az állórész mindenféle központosító eszközének, valamint a