149816. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék elektromotorok, főként kismotorok forgórészének központos szerelésére

VSegjelent: 1962. október 31. MAGMÁK NÉPKÖZTÁRSASÁG Nemzetközi osztály: H 02 k ORSZÁGOS TALÁLMÁNY] HIVATAL 149.816 SZÄM EE—828 ALAPSZÁM Magyar osztály: 21 d1 49—50 Eljárás és készülék elektromotorok, főként kismotorok forgórészének központos szerelésére VEB Elektrogerätebau Leisnig, Leisnig (Sachs) Feltaláló: Leithold Eberhard, Leisnig (Sachs) A bejelentés napja: 1961. január 7. A találmány eljárás és készülék elektromoto­rok, főként kismotorok forgórészének központos szerelésére. Eddig központosítás céljából a forgórészt ágya­zó házat, és a csapágypajzsot vagy csapágytömböt esztergályozással előállított központosító perem­mel látták el. Ennek eredményeként a forgórész az állórész furatában központosán fut, úgy, hogy a forgó és állórész között az egész kerület mentén egyforma légrés van. Ez a jó motorfutás szem­pontjából szükséges előfeltétel. A központosító perem létrehozása, — amelynek méreteit szűk tűréshatárokon belül kell tartani — meglehetősen nagy munkát kíván. Ennek el­kerülése céljából a központosító perem helyett csak egyes központosító pontokat alkalmaznak, amely esetben az állványon kimunkálások van­nak, amelyekbe a csapágytömb megfelelő kiálló részei nyúlnak be. Az állvány bemélyedéseit fú­rósablon segítségével végzett fúrási művelettel vagy sajtolással hozzák létre. A csapágytömb ki­álló részeit fúrósablon segítségével előállított lyu­kakba csapok behelyezésével, vagy pl. sajtolással is elő lehet állítani. Az ilyen típusú központosító eszközök előállítása is jelentős mennyiségű több­let munkát kíván. A csapok behelyezését és a furatok előállítását rendkívül pontosan kell végezni, és e műveletek­hez jó szakmunkás szükséges. Ha a kiálló része­ket és a bemélyedéseket préseléssel vagy sajtolás­sal állítjuk elő, akkor a megengedhető tűrésha­tároktól nagyon könnyen eltérhetünk a szerszá­mok kopása következtében. A háznélküli motorok kialakításánál a futási pontosság követelményeinek kielégítése céljából már a hüvely vagy fazék alakú csapágypajzs hen­geres részét — ebbe bemunkált több rés segít­ségével — sugárirányban rugalmasan -— hajlé­konyan alakítják ki, minek következtében a esapágypajzs saját feszültségeinek hatására su­gár- vagy tengelyirányban beáll, és így beerősít­hető. Ehhez a kivitelhez is a házon vagy a lemezkö­tegen központosító perem szükséges, azonkívül a csapágypajzs megmunkálását csak munkatöbblet árán lehet elvégezni. Ennél a kivitelnél az is elő­fordulhat, hogy a csapágypajzs a beerősítő csava­rok egyenlőtlen meghúzása következtében elhú­zódik, és ennek következtében a középvonal szük­séges helyzetéből eltolódik, és az egyik oldalon a légrés megnagyobbodik. E hátrányok kiküszöbö­lése érdekében szerelés közben, külön segédeszkö­zök segítségévei még külön a légrést is ellenőriz­ni kell. Ez a kivitel azonkívül csak fazék alakú csapágypajzsos motorokra korlátozódik. Már azzal is próbálkoztak, hogy a forgórészt légrésidomszerrel állítsák be, vagy a központosí­tást egy készülékben segédforgórész és segédfor­górésztengely segítségével végezzék el. Míg a lég­résidomszerek hátránya, hogy ezek beszorulhat­nak és kopnak, addig a segédforgórész és segéd­tengely segítségével való központosítás anyag­veszteséget és a szerelésnél • időveszteséget okoz, amely azáltal keletkezik, hogy az egyik csapágy­pajzs központosítása után a segédforgórészt és a segédforgórésztengelyt kiemelve helyükre a vég­leges forgórészt kell helyezni, és csak azután le­het a másik csapágypajzsot az álló-résszel össze­csavarozni. A találmány célja a szerkezetrészek, főként a csapágytömb vagy csapágypajzs és az állórész mindenféle központosító eszközének, valamint a

Next

/
Thumbnails
Contents