149814. lajstromszámú szabadalom • Távvezérlésű elektronikus (könyvelési) adatgyűjtő és számoló berendezés

2 149.814 jellegű munkát az általánosan használt gépek csak osztott (többszörös) munkamenettel tudták elvégezni. Ha a találmány szerinti központi gyűjtőberendezést alkalmazzuk, akkor az 5 könyvelőgép helyett csak 5 egyszerű és viszonylag olcsó beadagoló szerkezetet kell alkalmazni, mert az összes gyűjtési feladatokat a központi berendezés látja el, mégpedig kizárólag egy munkamenetben és eleget téve a kétirányú gyűjtésnek. Nyilvánvaló, hogy ez az eljárás a gyűjtőszerkezet sokkal jobb kihasználását teszi lehetővé és lényegesen gazdaságosabb gépesítésre nyújt lehetőséget. Azáltal, hogy a központi gyűjtőszerkezet a legkülönfélébb — elektromos impulzusok leadására alkalmas — gépekkel kapcsolható és nemcsak könyvviteli adatokat regisztrálhat, hanem alkalmas mérőműszerek adatait is, számottevő előrehaladást jelent különféle ügyviteli munkafolyamatok automatizálásához is. A könyvelőgépekkel szorosan egybeépített elektronikus gyűjtőberendezések tulajdonképpen a nagy elektronikus számológépek mintájára készültek és általában olyan matematikai feladatok elvégzésére is alkalmasak, amelyek a könyvvitelnél és műszaki ügyvitelnél gyakorlatilag nem fordulnak elő. A találmány tárgyát képező elemekből megépített adatgyűjtő berendezés a gazdaságossági szempontok minél hathatósabb érvényesítése érdekében céltudatosan csak azoknak az aritmetikai műveleteknek az elvégzésére képes, amelyek az említett ügyviteli munkáknál előfordulnak. A berendezés elektronikus szorzóhoz való kapcsolására is alkalmazható. A ma ismeretes és egyegy könyvelőgép szerves részét képező, vagy 1— 3 könyvelőgéppel kapcsolt elektronikus szorzószerkezetek közös tulajdonsága, hogy nem speciális, hanem vertikális aritmetikai célt szolgálnak és ennek következtében lényegesen több és komplikáltabb művelet végzésére képesek, mint amilyenek a műszaki ügyvitelben és a könyvvitelben előfordulnak, ennek megfelelően előállításuk a legtöbb esetben nem gazdaságos. A találmány szerinti berendezés aritmetikai készsége speciális, céltudatosan korlátozott, s ezért is tört részébe kerül a ma ismert elektronikus számológépeknek. Egy-egy könyvelési tételsor elkészítésének munkaideje 20—50 sec. Egy tétellel kapcsolatban általában 1—2 szorzást kell az elektronikus szorzószerkezetnek végeznie. A szorzás ideje 1—2 milsec. A ma ismert elektronikus gépek kihasználása tehát egészen rossz, hiszen legjobb esetben a könyvelési idő 1/10 000-ed részét igényli. Jobb kihasználási tényezők elérése érdekében az utóbbi időben egyes gyárak egy-egy elektronikus szorzóhoz 2—3 könyvelőgépet kapcsolnak. Ezzel az eljárással az előbbi időarány százalékosan javult, de az alkalmazott technika következtében új gátló körülmény lépett fel: a szorzótényezők beadagolásának és a szorzat kiírásának idejére az elektronikus gép mindig csak egy kapcsolt géppel dolgozhat, a többi működését le kell zárni. Mivel már két gép együttes működése esetén azonos időpontra összeeső beadagolás, ill. kiírás elkerülhetetlen, a munkában szükségszerűen fennakadások következnek be, amelyek nem is annyira a felmerülő időkiesés miatt figyelemre méltóak, hanem inkább abból a szempontból hátrányosak, hogy a könyvelést végzőket kizökkentik a folyamatos munkából és így hibák okozóivá válnak. Az elektronikus szorzás gazdaságossága emelésének két alapvető technikai alapfeltétele van. Egyrészt olyan elektronikus szorzó szerkezetre van szükség, amelyhez nem 2—3 beadagológép kapcsolható, mint ma, 2—5 m-es távolságra, hanem bármily távolságra 20—50, de kedvezően több száz is. Ily módon érhető el kedvező idő- és kapacitáskihasználási tényező. Másrészt az elektronikus szorzónak alkalmasnak kell lennie arra, hogy valamennyi hozzátartozó beadagoló géptől mindennemű korlátozás nélkül fogadhassa a beérkező impulzusokat; továbbá arra is, hogy legfeljebb 0,3 sec-on belül visszaadja a szorzatokat. Ez technikailag egyrészről egy, az impulzusokat elsődlegesen fogadó, közbenső tároló (puffer) memóriával, másrészt a kiszámított szorzatokat a gépkiválasztón keresztül visszaadó berendezéssel érhető el. A találmány e két célkitűzés számára nyújt megoldást. Gyakorlati megvalósításával lehetővé válik, hogy nagyobb vállalatoknál az írásra nem alkalmas asztali villanyszorzógépek helyett csak impulzusok leadására és vételére alkalmas összeadógépeket és egy központilag elhelyezett elektronikus szorzót használjunk. Az öszszeadógépeken a szorzás tényezői és a szorzat írásban is megjelenik, ami több szempontból igen előnyös. A találmány egyik kiviteli alakját és működési elvét mutatja a 2. sz. ábra. Az (1) mechanikus könyvelőgép egy-egy számbillentyűjének lenyomásakor keletkezett elektromos impulzus, amely decimális számot jelképez a (2) átkódoló áramkörbe kerül, amely azt bináris kódra változtatja. Az átkódolt számok a (3) tároló regiszterbe kerülnek. A (4) címválasztó áramkör a többcsatornás puffermemória (5) szabad címére beírja a (6) elektronikus íróegységen keresztül a (3) tárolóban tárolt számokat. A tárolóegységbe kerül a könyvelési adat címe (gyűjtőszám), a kigyűjtendő adat előjele, valamint a kigyűjtendő adat (szó). A puffermemória minden csatornája közvetlen kapcsolatban van egy-egy bemenő berendezéssel. Ezek szerint annyi bemenő berendezéssel lehet összekötni az adatgyűjtőt, ahány csatornával rendelkezik a memória. A puffermemóriából a (7) kapcsológép önvezérléssel meghatározott program szerint egymás után kapcsolja a csatornákat a (8) elektronikus olvasóegységen keresztül és a csatornákban tárolt mágneses jeleket leolvassa. Először a csatornán tárolt címet olvassa le, majd a tárolt adat előjelét és csak utána magát az adatot. A (9) vezérlő áramkör a kapcsológépen keresztül érkezett címet a (10) koincidencia áramkörbe vezeti, ezzel egyidőben a meghívott vezérjelerősítő (11) a cím és vezérjel megegyezése esetén a fej kiválasztó áramkört (12) kapcsolja és az író-olvasó fejek közül a megfelelőt kiválasztja és a vezérjelek szerinti, a (24) memórián tárolt szót kiolvassa, amit a (13) olvasó egységen keresztül számjegyenként a (14) elektronikus összeadó és korrigáló egységbe küldi. Közben a (9) vezérlő áramkör a (15) kapcsoló gépen keresztül a (16) tároló egységbe tárolja a beküldött új könyvelési adatot (szót). A (17) kapcsológép az elektronikus összeadó áramkör léptetése mellett a (16) tároló-