149808. lajstromszámú szabadalom • rugalmas anyagú palántafogó palánták elhelyezéséhez
Megjelent: 1962. november 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.808. SZÁM BO—812. ALAPSZÁM Nemzetközi osztály: A 01 c llu4 Magyar osztálv: 45 b 26 Rugalmas anyagú palántafogó palánták elhelyezéséhez VEB Bodenbearbeitungsgeräte cég, Leipzig, NDK Feltalálók: Kiinger Gerhard mérnök, Leipzig, NDK, Straube Günther szerkesztő, Leipzig, NDK. Kubienia Heinz szerkesztő, Leipzig, NDK A bejelentés napja: 1961. március 1. Német Demokratikus Köztársaság-beli elsőbbsége: 19(»0. március í. A találmány rugalmas anyagból készült palántafogó tökéletesítésére vonatkozik, mely palántafogóval cserepes, vagy cserép nélküli palánták ültethetők el. Számos olyan palántázógép ismeretes, melynél az előhúzott palánták földbehelyezését palántafogó segítségével végzik. E palántafogók legtöbbször egymáshoz képest hegyesszögben hajló szárakból állnak. E palántafogókat palántázó tárcsára, vagy palántázó láncra erősítik fel. A palántafogó szárai csuklópántszerűen összeerősített fémlapokból, vagy fémujjakkal készülnek, melyek rugó nyomására nyílnak szét és a palánta behelyezése után a megfelelő vezetősínek közvetítésével összenyomódnak, miáltal a palánta fogvamarad. Az esetleges sérülések gondos elkerülése céljából a palántafogó szorítófelületét gumival bélelik ki. A palántafogó további tökéletesítése oly módon történt, hogy a fémfelületet, vagy lemujjakat szivacs (hab) gumival borították be. A konstrukció kiviteli módja szerint mindkét szárat, vagy gumiból állították elő. vagy csak az egyik szárat képezték ki gumiból, mikor is a gumiszár a merev szerkezeti anyagból kiképzett másik szárnak nekifeküdt. E szerkezeteknél a szivacs-gumi saját rugalmasságát használták fel, ennek következtében további rugózó elem alkalmazása feleslegessé vált. A palántafogók ismert kiviteli alakjánál mindkét szár zárt szorítófelületet képez, melyek az összenyomásnál szilárdan egymásra felfekszenek, mi mellett, megfigyel)1 ő volt, hogy a szárak nyitóit állapotban egy ásón végződtek és hegyesszöget képeztek. Mint' :ét szorítófelületnél az érintkező peremek meghosszabbításai — a palántázó tárcsára erősített összes palántafogónál — a palántázó tárcsa középpontja felé irányultak. Ezen elrendezés több hátránnyal járt. A palántázás műveletének pillanatában a fogó oly módon nyílik ki, hogy az egyik szár kifelé kipattan és a szárak egymáshoz képest ék alakban helyezkednek el. Emellett a palántát szabadon engedi és a nyomógörgők a földet szorosan a palántagyökérhez nyomják. A palántafogó a palántától sugárirányba távozik, mely sugár középpontját a palántázó tárcsa, vagy a palántázó lánckerék képezi. A palánta nagysága, alakja és a behelyezés módja szerint könnyen előfordulhat, hogy a palánta a szorítófelület hegyesszögébe behúzódik és a palántázási művelet folyamán a fogó a palántát egyáltalán nem. vagy csak későn ereszti ki. Ennek következtében a palánták ültetésénél nagyszámú kimaradás fordulhat elő, amely utólagos palántázási műveletet tesz szükségessé. Egy ismert találmánnyal a fenti hátrányt úgy akarták kiküszöbölni, hogy a fogót rugalmas betéttel ellátott két szárral szerelték fel, mimelleit a két szár közül az egyiket rugóval terhelt bütyök vezérli oly módon, hogy azt egy forgáspont körül elbillenti és a palántát rögzíti. Ez a szerkezet költséges volta és üzemzavarai miatt a gyakorlatban nem vált be. Az ismert rugalmas palántafogónak további hátránya az volt, hogy a szoritófelület hajlásszögében föld és palántarészek maradtak vissza. Ennek következtében a szivacsos gumi szárai, mint
