149787. lajstromszámú szabadalom • Nagyfeszültségű gáznyomásos megszakító
Megjelent: 1962. november 15. MAGYAK NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.787 SZÁM Nemzetközi osztály: TA—628. ALAPSZÁM Magyar osztály: H 03 c 21 c 28—53 Nagyfeszültségű gáznyomásos megszakító VEB Transformatorenwerk Karl Liebknecht cég, Berlin-Oberschöneweide (NDK) Feltaláló: Gragsdorf Wilhelm mérnök, Zeuthen/Krs. Königswusterhausen, (NDK) A bejelentés napja: 1961. április 13. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1960. április 13. A találmány olyan nagyfeszültségű gáznyomásos megszakítóra vonatkozik, melynél a megszakítási (bontási) helyek a kapcsolókamrában vannak, mini ellett mindenkor egy feszültség- és egy teljesítmény-megszakítási hely tengelyirányban egymás mögött van elrendezve. A nagyfeszültségű gáznyomásos megszakítókat, melyeknél a megszakítási helyek zárt kapcsolókamrában vannak elrendezve, eredetileg, mint oszlopkapcsolókat képezték ki, melyeknél több teljesítménymegszakítási hely egymás felett füg-, gőlegesen volt elrendezve. Minden bontási helyhez egy közös feszűltségmegszakítási hely tartozott, mely rendszerint mint szabadlevegős megszakítási hely volt kialakítva. Korszerű megszakítóknál, melyeknél a megszakítási helyek legtöbbször vízszintesen vannak elrendezve, minden teljesítménymegszakítási helyhez egy feszűltségmegszakítási hely tartozik. Ismeretes olyan javaslat is, mely szerint a feszűltségmegszakítási hely kapcsolókamráját nyomógáztároló tartályként képezték ki és a kapcsolókamrát a teljesítménymegszakítási helylyel együtt a nyomógáztároló tartályhoz karimával erősítették fel, vagy pedig a nyomógáztároló tartályba hagyták benyúlni úgy, hogy mindkét megszakítási hely tengelyirányban egymás mögött volt elhelyezve. Mint minden megszakítási helyen, a feladat, a működtető szervek szabályozása volt oly módon, hogy a feszűltségmegszakítási hely csak akkor volt nyitható, ha az áramot a teljesítménymegszakítási helyen már megszakították. Ezt a műveletet a pneumatikus vezérlés segítségével érték el oly módon, hogy a különböző nagyságú tereket különböző nagyságú furatokon keresztül légtelenítették és ezzel a műveletek időben lépcsőzetes sorrendben következtek egymás után. A működtetés legtöbbször úgy történik, hogy a megszakító pecek mozgásától függően a megszakítási hely furatain keresztül szabályozunk, úgy, hogy a nyomáskiegyenlítődés a teljesítménymegszakítási hely lefúvatásával befejeződjék. Ezen elrendezésnek egyrészt az a hátránya, hogy a szabályozás az idő függvényében és nem közvetlen a legelőször működtetett tag mozgásától függően történik, másrészt hogy a hajtás és a szabályozás működtetőtagjai tengelyirányban, egymás mögött elrendezett kapcsolókamrában, mozgásuk kifejtéséhez viszonylag nagy építési hosszúságot igényelnek. A találmány szerinti megoldással a fent részletezett hátrányok oly módon küszöbölhetők ki, hogy a működtető- és fúvószeleppel egy meredek karakterisztikájú, tengelyirányban eltolható rugó van összekötve, mely a feszűltségmegszakítási hely mozgó érintkezőjével összekötött további rugóval működik együtt és mindkét rugó úgy van elrendezve, hogy tengelyirányban egymással ellentétesen, egymás fölött elmozdulhatnak. Ezen elrendezésnek az az előnye, hogy a szelep nyitásánál a meredek karakterisztikájú rugó 'a lapos karakterisztikájú rugóval szemben gyakorlatilag egy merev tagot képvisel úgy, hogy a szelep minden nehézség nélkül nyitható. A szabályozó szervek mozgatására a különböző működtető műveletek felhasználhatók, pl. a feszűltségmegszakítási hely hajtásához. A mozgatásnál a feszűltségmegszakítási hellyel összekötött rugót összenyomjuk, mimellett a rugók egymásba tolódnak. A feszűltségmegszakítási hely nyitásánál mindkét rugó — mivel ebben a pillanatban a lapos karakterisztikájú rugó össze van nyomja, illetőleg végérvényesen összenyomódik, — a kiinduló állásba el-