149769. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkaloidák és azok analógjainak előállítására

Megjelent: 1963. május 20.

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG

SZABADALMI

Nemzetközi osztály: C 07 d 2

OKSZÁGOS TALÀLMANY1 HIVATAL 149.769. SZÁM NA—590. ALAPSZÁM

Magyar osztály: 12 p 11—17

Eljárás alkaloidák és azok analógjainak előállítására

National Research Development Corporation, London, mint Battersby Alan Rushton és Hodson Harold Francis, vegyészek, bristoli lakosok jogutódja

A bejelentés napja: 1959. november 11.

Már javasolták a toxiferin I-nek és analógjainak oly eljárással való előállítását, melynél az alábbi szerkezeti képletű közbenső terméket

•n(ahol R szénhidrogént vagy helyettesített szénhidrogéncsoportot, An~ n vegyértékű aniont és R’ hidrogénatomot vagy metoxicsoportot jelent) savval, célszerűen erős szerves savval hozunk érintkezésbe.

A találmány azon a megismerésen alapszik, hogy a felhasznált sav mibenléte kettős hatást fejt ki egyidejűleg a reakcióra, amennyiben egyrészt az alkaloida (a toxiferin-I-nek és analóg jainak) termelését megindítja és másrészt lehetővé teszi, hogy az alkaloida a reakciókeverékből tisztított alakban nyerhető és azon a további megismerésén, hogy e hatások kombinációja sokkal hatásosabbá tehető, mint ecetsav alalkalmazása esetén, azáltal, hogy savként di-, vagy trialkil-ecetsavakat használunk, melyeknek képlete: R'; R2,R3C-COOH, ahol R1 és R- alkilcsoportokat és R3 hidrogénatomot vagy alkilcsoportot jelent és különösen az említett képletű savak közül azokat, melyekben az alkilcsoportok

1—4 szénatomot tartalmaznak. Lehetséges, hogy ez az eredmény az alkil-csoportok szomszédos gyökeinek késleltető hatásának tulajdonítható.

Azt találtuk, hogy ha pl. trimetilecetsavat használunk (mely az irodalomban pivalinsav néven is szerepel), az alkaloida kitermelési hányada a féltermékre számítva legalább 70 súlyszázalékkal nagyobb, mely mennyiségnek tetemes hányada egyszerű kristályosítással különíthető el. Ecetsavat használva a toxiferin-I- előállítására, a kitermelési hányad 23% és kromatografiára van szükség, mielőtt az alkaloidát kristályos alakban kapnók. '

Az alábbi példák a találmány megvilágosítását célozzák:

1. példa:

Wieland—Gumlich aldehidet (160 mg) pivalinsawal (8 ml) evakuált csőben, 120 C°-on 16 óráig hevítettünk. A pivalinsavnak vákuumban való elpárologtatása után, a maradékot etanolból kikristályosítottuk, amikor is tiszta toxiferin-I-et kaptunk (54 mg), melynek homogenitását papírkromatografiával határoztuk meg. Az anyalúgokat pikráttá (137 g) alakítottuk át, melynek vizes acetonból való kikristályosítása után toxiferin-X-pikrátot (110 mg) kaptunk (op. 184—135 C“). mely ioncsereoszlop alkalmazásával könnyen volt toxiferin-I-gyé átalakítható.

Nagyobb léptékben sokkal nagyobb toxiferínfrakciót kaphatnánk közvetlen kikristályosítással: ekkor azonban az etanololdat térfogatának kezelése kényelmetlenné válnék.

2. példa-Wieland—Gumlich aldehid-metilkloridet (100 mg) izovajsavat (5 ml) evakuált, lezárt csőben llp C°-on 17 óráig hevítettünk. Az izovajsavat éter-