149760. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tárgyak előállítására főalkatrészként polietilént tartalmazó keverékekből és e tárgyak vulkanizálására szerves peroxidok segítségével

2 149.780 az említett hőmérsékleteken végezzük, mindig fennáll a veszély, hogy a keverék a mechanikai dörzshatás következtében egyes pontokon lénye­gesen magasabb hőmérsékletre melegszik fél, ami azután csaknem bizonyos elővulkanizálás bekö­vetkezésére vezet. Más nehézségek lépnek fel abban az esetben, ha a polietilénből és vulkanizálószerből álló ke­veréket szalagpréseléssel vagy fröccsöntéssel elő­állított termékek készítésére használjuk fel; ezek a feldolgozási műveletek csak olyankor folytat­hatók le könnyein — sőt némely esetben egy­általán csak olyankar .folytathatók le —, ha a feldolgozás eléggé .magas hőmérsékleten (160— 200 C°) történik; ilyen •hőmérsékleteknél azonban bizonyossággal kell arra számítani, hogy a háló­sodás már a feldolgozás folyamán bekövetkezik, ami azzal az eredménnyel jár, hogy a feldolgo­zásra használt gépi berendezés eltömődik, ha vi­szont a feldolgozást alacsonyabb hőmérséklete­ken (100—130 C°) végezzük akkor minden eset­ben hiányosságok mutatkoznak a termékek ala­kíthatósága tekintetében. Már sokféle kísérlet történt e hátrányok kiküszöbölésére; e kísérle­tek általában „hígítószerek" hozzáadásán alapul­tak, amelyek segítségével a .már vulkanizálószert tartalmazó polietilént olyan .alacsonyabb hőmér­sékleteken feldolgozhatóvá kívánták tenni, amely hőmérsékleteknél a fentebb említett elővulkani­zálódási jelenségek még neim lépnek fel. így pl. kísérletek történtek a polietilén természetes kau­csukkal, korommal vagy a gumiiparban haszná­latos különféle töltőanyagokkal való keverésére. Ha azonban a polietilént az említett anyagok­kal keverjük, akkor teljesen elveszíti kitűnő öre­gedésállóságát, emiatt ez az eljárásmód nem vált be a gyakorlatban. Jó eredményeket értek ugyan el polietilén korommal való keverése esetén olyan esetekben, amikor csövek vagy kábelbur­kolatok előállításáról volt szó; az ilyen keverékek elektromos szigetelő tulajdonságai azonban olyan rosszak, hogy e termékek csupán kisfeszültségű vagy kis áramerősségű igénybevételre szánt ká­belek készítésére alkalmasak. A találmány az említett nehézségek kiküszö­bölését célozza és olyan polietiléntartalmú keve­rékek előállítását teszi lehetővé, amelyek a tiszta polietilén esetében szükségesnél alacsonyabb hő­mérsékleten, valamint a vulkanizálószer bomlási hőfokánál alacsonyabb hőmérsékleten dolgozhatók fel szalagprésekben, fröccsöntéssel, fúvással sfcb. készülő tárgyak előállítására. A találmány szerinti eljárással készült alakított tárgyak azután az al­kalmazott vulkanizálószerek, ill. vulkanizáló­szereknek legjobban megfelelő hőmérsékleten vulkanizálhatok. Azt találtuk, hogy a polietilén, lágyulási pontja feletti hőmérsékleteken könnyen és homogénen keverhető etilénből és alfa-olefinekből vagy csu­pán különféle alfa-ölefinekből készült egy- vagy többfajta kopolimérrel, az így kapott keverékek már a vulkanizálószer bomlási hőmérséklete alatti, vagyis 60C° és 90 C° közötti hőmérsékleteken eléggé képlékenyek ahhoz, hogy az említett vul­kanizálószerek kellő egyenletességgel bekeverhe­tők legyenek, mimellett e vulkanizálószerek ilyen körülmények között csupán alig vagy egyáltalán nem tudnak elbomlani és számottevő elővulkani­zálási jelenségeket előidézni. Emellett a polietilén­ből és kopolimérből álló, beledolgozott vulkani­zálószert is tartalmazó keverékeknek az a tulaj­donságuk, hogy jóval alacsonyabb hőmérséklete­ken alakíthatók, mint amilyen hőmérsékleteket eddig a tiszta polietilén feldolgozására alkalmazni kellett; e hőmérsékletek eléggé alacsonyak ahhoz, hogy elővulkanizálási jelenségek még ne léphes­senek fel. Ebből nem csak az az előny adódik, hogy a keverékek feldolgozásához nincsen szük­ség túlságosan magas hőmérsékletekre, hanem további előnyt képez az a lehetőség is, hogy a már a kívánt alakra hozott tárgyak vulkanizá­lása a felhasznált vulkanizálószernek legjobban megfelelő hőmérsékleti viszonyok között történ­het. A találmány szerinti eljárás értelmében, a poli­etilénnek a kopolimérrel való keverését célsze­rűen a polietilén lágyulási pontja (125 C°) feletti hőmérsékleten végezzük (tekintet nélkül a poli­etilén sűrűségére), amikor is a kopolimér igen jól eloszlatható az olefin-polimer félig megolvadt tömegében. A találmány szerinti eljárás egyik különleges jellemzője értelmében a fenti művelet során cél­szerűen 150—170 C°-ot meg nem haladó hőmér­sékleten dolgozunk, jóllehet a kopolimér telített jellege folytán .ennél magasabb hőmérsékleteket is el tudna viselnir A ,125 C° és 170 C° közötti hőmérsékleteken, pl. Banbury-keverőben készített homogén poli­etilén-kopolimér keverékeik olyan reológiai tulaj­donságokat mutatnak, hogy a leginkább haszná­latos peroxidok bomlási hőfoka alatti hőmérsék­leteken képlékenységük már elegendő nagy és így a vulkanizálószerek bedolgozása már 60 C" és 90 C° közötti hőmérsékleteken is könnyen végrehajtható, pl. közönséges hengeres keverők­ben is. Azt találtuk, hogy a fenti módon bekevert vulkanizál ószereket tartalmazó políetilén4topoli­mér keverékek azt a lényeges előnyt nyújtják, hogy ezeket a keverékeket szalagsajtokon, fröccs­öntéssel, formába öntéssel, fúvással stb. már olyan alacsony hőmérsékleten jól lehet alakítani, amelyen elővulkanizálás még nem következik be; különösen kiemelendő, hogy ezek a keverékek már 110—125 C° alatti hőmérsékleteken alakít­hatók. Az ily módon alakított vagy félig-kész tár­gyakat azután a vulkanizá'lószerként felhasznált peroxid számára legjobban megfelelő körülmé­nyek között vulkanizálhatjuk; a vulkanizálást célszerűen 150 C° és 180 C° közötti hőmérsék­leten végezhetjük, ugyanolyan körülmények kö­zött és ugyanolyan készülékekben, mint amilye­neket a szokásos kaucsuk keverékekből készített tárgyak vulnkanizálására alkalmazni szoktak. A találmány szerinti keverékeikben kopolimér­ként legelőnyösebb az etilénből alfa-olefinekkel vagy különféle alfa-olefineteből egymással képe­zett kopoliméreket alkalmazni; így különösen etilén .propilénnel és/vagy butilénnel vagy pedig propilén butilénnel képezett kopolimérjeit alkal­mazhatjuk erre a célra. E kopolknérek tulajdon­ságai, valamint előállításuk módszerei a talál-

Next

/
Thumbnails
Contents