149759. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kristályos kopolimérek előállítására

149.759 elő, akkor e kétféle polimer megolvasztott ele­gyének a kristályosítása nem mutatja semmi jelét, hogy a két anyag szilárd oldata jönne létre és így — legalábbis az ilyen körülményeik között — ezek az anyagok nem viselkednek izomorf mole­kulákként. A makromolekulák közötti izomorfizmus figyel­hető meg pl. akkor, ha valamely honiopolimért, pl. valamely A monomer homopolímérjét vala­mely olyan kopolimérrel kristályosítjuk együtt, amely izomorf monomer egységekből (A és B) készült és amely gazdag az A alkotórészben, vagy fordítva, ha valamely A és B monomer egységeikből készült kétféle, egymástól nem nagy mértékben eltérő összetételű kopolimért kristá­lyosítunk együtt. Az ilyen esetekben a képződött szilárd oldatok fizikai módszerekkel elkülönít­hetők. Ilyen fizikai szétválás nyilván nem lenne el­érhető, ha a szilárd oldat különböző izomorf monomer egységeknek a kopolimér ugyanazon makromolekulájában való jelenlétéből származna. A nagyfokú kristályosságot és a homopoli­mének olvadáspontjai közé eső olvadáspontul ko­polímérek képződését először olyan esetekben figyeltük meg, amikor izotaktikus polimereket adó aromás monomerekkel dolgoztunk; ilyen ese­tekben ez a jelenség a •monomer egységek kö­zötti izomorfizmus egy különleges esetének tekint­hető. Ez az eset különbözik az ionos vegyületek közötti vagy a valódi szilárd oldatokat képező semleges molekulák közötti izomorfizmus esetei­től, minthogy ebben az esetben az izomorfizmus a molekulák stabil kovalens kötésekkel összekap­csolt részei (monomer egységek) között áll fenn, e részek pedig fizikai eszközökkel (pl. oldás vagy megolvasztás útján) nem választhatók el egymás­tól. A találmány nagymértékben kristályos kopoli­rnérek előállítását teszi lehetővé két vagy több alábbi általános képletű vinil-menomérből. CH *• OH­S.X — e képletben Rj és R2 azonos vagy különböző jelentésűek lehetnek, mégpedig jelenthetnek hid­rogén- vagy balogénatomot vagy alkilgyököt — amikor is ezek legalább egyike oly kristályos izo­taktikus homopolimér képezésére képes, amely­nek monomer , egységei izomorf-egységeikként vi­selkednek. Az ilyen újtípusú kopolknérek képezésére al­kalmas monomerek példáiként a következőket említhetjük: sztirol, p-fluorosztirol, p-klórsztirol, p-metilsztirol, o-fluorosztircl, p-brómsztirol, o-métilsztirol, valamint a megfelelő meta-belyet­tesítésű származékok, p-etilsztirol, o-izopropil­sztirol, valamint az izomer dimetilsztirolok. Ilyen típusú kopolkaéreket kettőnél többféle monomer keverékéből is előállíthatunk; az ilyen keverékek a sztirol mellett pl. mono- és di-szub­sztituált sztirolok, mint metilsztirolok 'és halogén­sxtirolok izomér-eleg.yeit is tartalmazhatják. A találmány tárgyát tehát eljárás képezi olyan nagymértékben kristályos kopolimérek előállítá­sára, amelyekben két- vagy többféle alábbi típusú vinil-naononiér CH = CH„ -XX f R„ — e képletben R\ és R2 jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel — szerepel monomer egységekként; az ilyen kopoliméfek előállítása a találmány szerint oly módon tör­ténik, hogy az említett két- vagy többféle vinil­monomért kopolimerizálj uk valamely olyan ko­ordinációs katalizátor jelenlétében, amelyet -a periódusos rendszer (Mendelejev-féle táblázat) IVa, Va, vagy Via csoportjába tartozó valamely átmeneti fém vegyületének a periódusos rendszer I, II vagy III csoportjába tartozó fém szerves kötésű vegyületével való érintkezésbe hozatala útján állíthatunk elő. Ilyen katalizátorként előnyösen a TÍCI3, TÍCI4, VCI3 vagy VCLi vegyületekből és Al, Br vagy Zn alkilekből kapott katalizátorok alkalmazhatók. Annak érdekében, hogy a monomer egységek közötti izomorfia valóban fellépjen, szükséges nemcsak az, hogy a monomer egységek ugyan­olyan, mechanizmus szerint polimerizáljanak vagy kopolimerizáljamak, haneim az is, hogy ezeknek az egységeknek a mérete ne különbözzék egy­mástól nagy mértékben, úgy, hogy kopolimeri­záeiójuk során, a polimer láncban ugyanaz az azonossági periódus maradjon meg, amely a meg­felelő homopolimérek legalább egyikének a lán­cában fennáll és a láinctengelyre merőleges irány­ban a, kristályrács mérete csupán kismértékű de­formációt szenvedjem. Azt találtuk azonban, hogy az alkalmazott mo­nomereknek megfelelő kétféle homopolimérndk nem kell ugyanazt az azonossági periódust mu­tatnia, izotaktikus polimerek esetében nem szük­séges továbbá, hogy a főlánc-spirális szimmetriája valamint a kristály-szimmetria azonos legyen. így pl. szűrőiből és p-fluo-rosztirolból álló kopoli­mérek esetében, a két izotaktikus homopolimér különböző kristály rendszerekben kristályosodik; a polisztirol-spirális ternér szimmetriát muitat kb. 6,65 A azonossági periódussal, ami 3 monomér­egységnek felel meg, míg a poli-p-fiuorosztirol azonossági periódusa nagyobb (8,1 A), ami 4 mono­mer-egységnek felel iineg. Ebben az esetben egy oly jelenség figyelhető meg, amely az izomorfizmussal analóg és amely az ionos jellegű vegyületek esetében jól ismere­tes; ezt a jelenséget izodimorfizmusnak nevezik. Amint ismeretes, a szilárd oldatok, mint pl. A B-ben vagy B A-ban való szilárd oldatának kép­ződése még olyan esetekiben is, amikor A és B

Next

/
Thumbnails
Contents