149731. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egyélű gépi fémforgácsoló szerszámok gyártására

2 149.731 A rajzok a találmány. szerinti eljárás négy esztergakéstípus gyártására vonatkozó művelettervének elvi vázlatát példaképpen szemléltetik. iVz 1. ábra egyenes nagyoló esztergakés lap-és élgeometriájának vázlata. A 2. ábra művelettervvázlat. Az elidiaa s^eimt a befogokes^ulekbe befogott esztergakcsanyag mindaddig a készülékben marad, míg lajia a megmunkalogepek a~ összes szükséges műveletet el nem végezték A megmunkalogepek sorban egymás után vannak elhelyezve. A készülékeket egv továbbitószerke^et automatikusan szállítja egyik 'megmunkalógeptol a másikig. Az esztergakésanyagon egymáshoz különböző szög alatt hajló síkokat, éleket kell kimunkálni, ugyanakkor a befogás az összes megmunkálási művelet alatt változatlan marad, tehát a megmunkálógépeket, szerszámokat kell úgy elhelyezni, illetve 'mozgatni, hogy a lapfel illetéket az előírásnak megfelelő síkokban munkálják ki. Az esztergakés anyagát olyan heyzetben lehet e befogókészülékben tartani, hogy ismert forgácsológépszerelvény egységekből összeállítható a megmunkálásokat végző gépsor, illetve csak néhány célgépre van szükség. Az esztergáké.sek lap- és élgeometriájának és ezek megmunkálási folyamatának vizsgálata alapján megállapítható, hogy közöttük olyan törvényszerű kapcsolat van, amelynek ismeretében a helyes esztergakástájolás 'meghatározható. A tájolás példaképpen! meghatározása a 'következőkben egyenes nagyoló esztergakésre vonatkozóan van ismertetve. Megmunkálás szempontjából a homloklap és a két hátlap metszéspontja az esztergakés jellegzetes, középponti pontja. Ilyen jellegzetes pont minden késtípusnál található. Tehát a .megmunkálás egyes műveletelemei végzésénél e pontnak a megmunkálqgép szerszámához viszonyított helyzetét kell minden egyes műveletnél meghatározni. Ez lesz az esztergakés megmunkálás közbeni helyzetmeghatározásának egyik bázisa. Gyakorlati szempontból legmegfelelőbb, ha a kések megmunkálás közbeni továbbításánál a jellegzetes pont egyenesvonalú vagy körív alakú pályán mozog. A helyzetmeghatározás második lépéseiként az esztergakés valamely lapfelületének a jellegzetes ponthoz, illetve annak pályájához viszonyított helyzetét kell meghatározni. Elegendő egy lapfelület helyzetét megállapítani, mert a lapok és élek egymáshozíképesti helyzete már adott. így a példákénti egyenes nagyolókésnél (1. ábra), melynek jellegzetes pontját a felvett X, Y, Z tengelyű térbeli koordinátarendszer 0 pontjában képzeljük, az Y, Z sík és a fővágóél hátlapja közötti szög, a hátszög ,,«", az X, Y sík és a homloklap közötti szög a fővágóélre merőlegesen mérve, azaz a homlokszög ,,y", a fővágóélre párhuzamosan mérve pedig az X, Y sík, és a homloklap közötti szög, a terelőszög „A.", továbbá az X, Y sík és a mellékéi hátlapja közötti szög, a mellékél hátszöge „ai", azok a szögek, amelyek a lapfelületek egymáshozíképesti szöghelyzetét meghatározzák. A lapfelületek egymáshozképesti teljes helyzetmeghatározásához még szükség volna a lapok közötti távolságoknak, a kés vastagságai méreteinek ismeretére is, ettől azonban, mivel most nem lényeges, eltekinthetünk. Az esztergakés jellegzetes pontjába befutó élek valamelyikét a jellegzetes pont mozgáspályájával eg\beesőén kell elhelyezni például e felvett koordinátai endszer X tengelyeben A^ előbbiek alapján eljaiva, az eszLergakésnek mar c^ak egy mozgási lehetősége, szabadságfoka maradt, ugyanis meg elfordulhat az X kooidinátatengeiy koiul E mozgási lehetőséget a kés X koordmátatengeiyben elhelyezett elével ellentétes oldalon levő kés-szárlapjának a befog ók észülék tartófelületéhez szorításával kell megszüntetni. A késszárnak említett lapja az esztergafcestipusok legnagyobb részénél párhuzamos a felvett térbeli koordinátarendszer Y tengelyével. Az esztergakés befogása szempontjából lényeges még az említett késszárakra merőleges késszároldal és a felvett koordinátarendszer Y tengelye által bezárt ,,o>" tájolási szög is, amelyet az előbbiek alapján a készítendő késfej és késszár geometriai alakjából már könnyen meg lehet határozni. A gyártandó munkadarab tájolásának, beállításának meghatározása után és ennek' alapján a megmunkálógépek, a szerszámok beállítása már egyszerű feladat. A szerszámokkal megmunkálható síkoknak párhuzamosaknak kell lenni a késfej lapjainak síkjaival. E követelményhez hozzávéve, hogy a gépsor 'megmunkáló szerszámainak beállítását ugyanabban a felvett X, Y, Z koordinátarendszerben végzem, mint amit a készítendő esztergakés beállításánál alkalmaztam és figyelembe véve, hogy az esztergakés jellegzetes pontja és egy éle a felvett koordinátarendszernek állandóan például az X tengelyén van, a megmunkáló szerszámok beállítása 'minden nehézség nélkül és pontosan elvégezhető. A gyakorlatban a gépek szerszámainak beállítása nagy mértékben leegyszerűsíthető egy a készülékbe befogott kész esztergakés beállítóidomszerként való alkalmazásával. A megmunkálási műveletet végző gép megmunkáló fejének természetesen egyenesvonalú előtolómozgása is van, amely éppen a beállítás következtében előnyösen párhuzamos a megmunkálni kívánt síkkal. A megmunkáláshoz szükséges gépeket lehet egysorban elrendezni, de lehet a feladatot két gépsorral is megoldani. Az utóbbi főként akkor célszerű, ha keményfémbetétes esztergakést kívánunk gyártani. Ekkor ugyanis az első gépsor végzi a késfej előmunkálását, azután felforrasztják a keményfémlapkákat, majd a második gépsoron végzik az élgeometria végleges kialakítását. A műveleteknek egy gépsor gépei közötti felosztásánál ügyelni kell arra, hogy a gépsor egyes gépei által végzett megmunkálásokhoz szükséges idő közel azonos legyen. Csak így lehet biztosítani a gépek jó kihasználását. Mivel az esztergakések adagolószalagoin futnak, 'minden műveleti idő végén egy kész munkadarab jön le a gépsorról. A műveletek felosztásánál egy felület előrnunkálása után következhet ugyanannak a felületnek