149722. lajstromszámú szabadalom • Mikrohullámú csőtápvonal lezáró szerkezet
Megjelent: 1933. augusztus 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG -Ar <W^ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.722. SZÁM 21. a 4. 64—77. OSZTÁLY — TA—639. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Mikrohullámú csőtápvonal lezáró szerkezei Távközlési Kutató Intézet, Budapest Feltaláló: Kenderessy Miklós oki. villamosmérnök, budapesti lakos A bejelentés napja: 1961. május 10. A mikrohullámú méréstechnikában igen fontos szerepe van egy olyan lezáró szerkezetnek, melylyel egy végtelen hosszú csőtápvonalat lehet pótolni, vagyis illesztetten lehet lezárni egy tápvonalszakaszt. Jó illesztés csak hangolható kivitelű lezárókkal valósítható meg. A hangolható lezáró már-már klasszikusnak mondható kivitele két porvas ék közé helyezett trolitul rudat' tartalmaz, mely nádnak a hegyébe fémhuzalokat helyeznek a csőtápvonal tengelyére merőlegesen. A trolitul rudat a porvas ékekhez képest a tápvonal tengelye irányában el lehet tolni, saját tengelye körül pedig forgatni lehet. Ily módon az általa keltett reflexiónak mind a nagyságát, mind a fázisát állítani lehet. A rúd megfelelő beállításával tehát ki lehet küszöbölni a porvas ékek maradék reflexióját. A lezáró jól használható, egyetlen hibája, hogy két műveletből (forgatás és eltolás) áll a behangoiás. Ez két skála pontos elkészítését és leolvasását teszi szükségessé. Más kivitelű hangolható elzárók is készültek. Az egyik megoldás szerinti lezáró két ellenállásrétegbői készült nyelőt tartalmaz, ahol az egyiknek a helyzete rövidrezáró dugattyú segítségével mozgatható. (Arra van rászerelve.) A lezáró hátránya, hogy két különböző ellenállásrétegből készült elemet tartalmaz és még egy rövidzárat is, mely igen megdrágítja a berendezést. A másik megoldás szerinti lezáróban már csak egy ellenállásréteg van, de megmaradt a rövidzár és még egy hangoló elem. Ezek egymáshoz viszonyított állítása teszi lehetővé a hangolást. Mindkét megoldás hátránya, hogy rövidzárat tartalmaznak, és ezért igen drága kivitelűek. A találmány szerinti lezáró szerkezetnél megmaradnak a porvas ékek a tápvonalban, közéjük azonban nem trolitul-rudat helyezünk, hanem egy ugyancsak porvasból készült gúlát. A lezáró szerkezeti megoldása látható az 1. ábrán. Az —1— négyszögletes esőtápvonalban foglal helyet a —2— és —3— porvas ék. Az ékek között van a —4— porvas gúla, melynek —5— hátsó (az ékek felé eső) fele ék alakúra le van munkálva, hogy a —2— és —3— ékek közé besimuljon. A —4— gúla egy vezető szerkezettel —6— van ellátva, melynek segítségével hátulról állítható a helyzete a porvashoz képest. A lezáró előnye, hogy csak egyetlen skálára van szükség és a behangoiás egyetlen művelettel elvégezhető. A gúlát ugyanis saját tengelye körül nem keli forgatni, csupán az ékekhez viszonyított helyzetét kell állítani. Az ékek és a gúla azonos porvasanyagbői készül, miáltal a reflexiójuk közel azonos. A két reflexió fázisának megfelelő beállításával el lehet érni, hogy az eredő reflexió igen kicsi legyen. A találmány szerinti lezárónak egy másik változata látható a 2. ábrán. Itt a —2— és —3— porvas ékek középső része ki van munkálva, hogy a —4— gúla akadálytalanul be tudjon közéjük húzódni és ne kelljen a gúla hátsó (az 1. ábrán 5-tel jelölt) részét lemunkálni. A gúla mozgatását ugyancsak a —6— szerkezet végzi. Ennek a megoldásnak is az az előnye, hogy egyetlen állítással elvégezhető a hangolás. Még egy előnye van ennek a megoldásnak. Ha a porvas ékek (2 és 3) és a gúla (4) reflexiója gyártási hiba miatt nem volna egyforma, akkor a. hegyük, illetve élük lemunkálásával a reflexió utólag is egyformává tehető, így tehát a rossz példányokat javítani is lehet.
