149720. lajstromszámú szabadalom • Mikrohullámú csillapító szerkezet

Megjelent: 1962. július 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG /£^% SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.720. 21. a4

. 64-77. OSZTÁLY —. TA-633. AI*PSZAM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Mikrohullámú csillapító szerkezet Távközlési Kutató Intézet, Budapest Feltaláló: Kenderessy Miklós oki. villamosmérnök, budapesti lakos A bejelentés napja: 1961. április 22. A mikrohullámú műszerkészlet egyik eleme a csillapító, mely készül kalibrálatlan és hitelesített, nagypontosságú kivitelben is. Különleges célra különleges kivitelű csillapítókat is készítenek, melyek igen pontos hitelesítésükkel, igen pontos mechanikai meghajtásukkal és kis bemeneti állóhullám-arányukkal tűnnek ki a többiek közül. E csillapítók lényege egy mikrohullámú teljesítményt elnyelő anyag, melyet a [tápvonalban különbözőképpen helyeznek el a kívánt célnak megfelelően. Ilyen cél például, melyet a találmány kíván szolgálni az, hogy a csillapításváltozások igén pontosan legyenek leolvashatók és a bemeneti állóhullámarány nagyon kicsi legyen. A különböző igényeknek megfelelően már számos szabadalom született. Az első megoldásoknál a négyszögletes csőtápvonal keskenyebbik oldalfalán két vékony huzal nyúlik át, (melyekre a tápvonal belsejében egy, a keskenyebbik oldallal párhuzamos helyzetű lemez van felerősítve, mely elnyelő anyagból készült, vagy felületét elnyelő anyag vonja be. A lemezt a tápvonal falával párhuzamosan mozgatják a két huzal segítségével és a meghajtó mechanizmust szükség szerint kalibrálják. A berendezés igen jól használható kb. 40 dB csillapítás tartományban, azonban két hibája van: 1. mivel a lemez mindig a tápvonalban van, ezért a kezdeti csillapítás értéke nagyobb, mint az üres tápvonalé; 2. a bemeneti állóhullámaránya aránylag nagy, mert az elektromágneses teret nemcsak a csillapítólemez, hanem az átfűzött huzal is megzavarja. Más kiviteleknél a lényeg szántén a osiílapítólemez, melyet azonban nem helyeznek be állandóan a tápvonalba, hanem a szélesebbik oldalon vágott résen keresztül toljuák 'be és húzzák ki a tápvonalból. A megoldás előnye a kis kezdeti csillapítás, hátránya viszont a még mindig elég nagy bemeneti állóhullámarány és a csillapítólemez bonyolult kivitele. Van olyan megoldás, amely két csillapítólemezt alkalmaz egyszerre, melyek ugyancsak a tápvonal keskenyebbik falán átbújó huzalra vannak erősítve. A két lemez ily módon egyszerre mozog és amikor az egyiknek növekszik a csillapítása, a másiké ugyanakkor csökken, és a lemezek elhelyezésével a helyzet függvényében különböző csillapítás-karakterisztikákat lehet elérni. A megoldásnak nagy előnye, hogy a lemezek nagymértékű eltolásával a csillapítás csak keveset változik és ezért kis csillapításváltozások igen jól leolvashatók rajta. Hátránya viszont az, hogy a kezdeti csillapítása is nagy, hiszen az egyik lemez állandóan az elektromágneses térben van. Végül van olyan megoldás is, ahol a csillapítólemezt állandóan bent tartják a tápvonalban, azonban a tápvonal szélesebbik oldalára szerelt mechanizmus segítségével változtatják a lemez hajlásszögét a szélesebbik oldalhoz. Ily módon tetszőleges csillapításváltozás érhető el és a csillapítólemez megfelelő alaki kiképzésével a bemeneti állóhullámarány is aránylag kis értékű. A szerkezet hátránya csupán az, hogy a beiktatási csillapítás nem tehető kellően kicsivé. A találmány szerinti mikrohullámú csillapító szerkezet kivitele látható az 1. és 2. ábrán. Az 1. ábra a csőtápvonal keresztmetszetét mutatja a belehelyezett csillapítólemezzel, és annak mozgatási irányával. Az —1— négyszögletes csőtápvonal —2—• szélesebbik oldalának közepén ferde rés van vágva és a rés két oldalát a —3—i és —4— papucsok takarják. Ezek között van moz-