149719. lajstromszámú szabadalom • Csatlakozó karima fémcsövek összeerősítésére, különösképpen mikrohullámú tápvonalaknál

Megjelent: 1962. július 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG #*% SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.719. SZÁM 21. a4 . 64—77. OSZTÁLY — TÄ—513. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Csatlakozó karima fémcsövek összeerősíté sere, különösképpen mikrohullámú tápvonalaknál Távközlési Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Balassa Pál főosztályvezető és Lőrincz Imre osztályvezető, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1959. október 23. A találmány tárgya csatlakozókarima fém­csövek összeerősítésére fém és műanyag kom­binációval mikrohullámú berendezéseknél,, mely egyszerű és gyors technológiai eljárással ál­lítható elő. A jelenleg általában ; használt fémcsövek összeerősítése forrasztással történik, ami még további mechanikai, elektrolitikus, vagy vegyi csiszoló megmunkálási műveleteket tesz szükségessé. A tápvonalcsövek ugyanis nagy felületi finomsággal készülnek és a forrasztás következtében megrongálódott felületeket az em­lített műveletekkel kell a forrasztás után helyre­hozni. A műanyag karima alkalmazása feles­legessé teszi a forrasztást és az ezt követő csiszo­lást. Megfelelő szerszám alkalmazásával a táp­vonal csatlakozó peremek, az összes furatokkal, tömítőhornyokkal egy munkafolyamatban készít­hetők magán a tápvonalcsövön, megfelelő ismert alapanyagokból, ismert műanyag technológiával. Ez az eljárás jelentős színes íérn megtakarítást eredményez. Eddig mikrohullámú tápvonalak általában úgy készültek, hogy fémből külön előállították a táp­vonal csatlakozó karimát, azt forrasztással fel­erősítették a tápvonal csőre, utána megmunkál­ták, kifúrták és végül kicsiszolták a forrasztást, illetve a mechanikai megmunkálás nyomát. Ez drága és lassú eljárás, és az utólagos csiszolás, polírozás csak nagy munkatöbblettel és költséggel éri el a modern húzási eljárással eredetileg tük­rösre húzott tápvonalcső felületi finomságát. A találmány szerint jelentősen olcsóbbá és egyszerűbbé tehető a fémcsövek összeerősítése nem fémes anyagok alkalmazásával. A találmány egyik kiviteli alakját a rajz tün­teti fel. A találmány három lényeges részből áll: 1 tápvonalcső, 2 fémkeret és 3 műanyagbetét. A példaképpen bemutatott összeállítás lényegé­ben olyan csatlakozót ábrázol, amely a mikro­hullámú energiát az ábrázolt és a csatlakozóból álló —1— tápvonalcső simára munkált fala men­tén adja át egyik csőszakaszból a másikba. A két tápvonalfél között szükséges nyomást azáltal biz­tosíthatjuk, hogy a két egymással szemben álló —2— fémkeretbe foglalt —3— műanyagbetétet csavarokkal húzzuk össze. A perem fém és mű­anyag kombinációjából áll. A műanyag tapadását a tápvonalasőre annak feldurvításával (recézés, ro­vátkolás stb.) biztosítjuk. A tápvonalcsőre rásaj­tolt —3— műanyag belső felületét, mérettartását és szilárdságát a —2— fémkeret biztosítja. A mű­anyag lehet akár hőre lágyuló, hőre keményedő vagy öntőgyanta és tartalmazhat bármiféle töltő­anyagot, lemezeit vagy fémbetétes erősítést. A —2— fémkeretet a —3— műanyaghoz megfelelő karmok vagy oldalfuratok —4— segítségével saj­tolják hozzá az —1— tápvonalcsőre való rásaj­tolással, egy műveletben. Maga a —2— fémkeret mikrohullámú energia vezetésére szolgáló táp­vonalcsöveknél fenti előnyökön kívül még egy kétlépcsős vezetést is biztosít, illetve a csatlakoz­tatandó tápvonalak egy síkban összeillesztett felü­letét még egy második árnyékoló hatással zárja el a külső tértől, ahová a mikrohullámú energiá­nak sugároznia nem szabad. . Szabadalmi igénypontok: 1. Csatlakozókarima fémcsövek összeerősítésére, különösképpen mikrohullámú tápvonalaknál, azzal

Next

/
Thumbnails
Contents