149718. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés gázkisülésű csövekhez és ezen elrendezés alkatrészei és tartozékai

349.718 9 a szemnek a későbbi nagyobb fényteljesítményhez való kellemes akkomodálódását segíti elő. Fentiekből látható, hogy a találmány szerinti alkatú elektródákkal ellátott fénycső mindazon kapcsolásokban előnyösen alkalmazható, melyeknél a felfűtési időszakban a fűtőáramkörben elegendő energia áll rendelkezésre, használata tehát nincs differenciáljelfogót tartalmazó kapcsolási elrendezésekre korlátozva. Ilyenekben való használata azonban azért különösen előnyös, mert ezekben a fűtőáram kikapcsolása a cső üzemi áramerősségétől függően következvén be, nem fordulhat elő az, hogy a bevonatmentes elektródaszakaszrészek a fűtőáramon kívül a cső kisülési áramától is átjárva, túlterhelődjenek és így idő előtt kiégnek. E veszély elhárítására célszerű lehet, ha azt a bevonatmentes elektródaszakaszt, mely a tápáramkörhöz kapcsolt árambevezetővel szomszédos, a másik bevonatmentes szákasznál kisebb ellenállásúra készítjük. Ez akár azáltal történhet, hogy ebben az elektródaszakaszban a magdrótot nagyrészt bennhagyjuk, célszerűbben azonban azáltal, hogy azt a másik bevonatmerites szakaszt alkotó drótnál nagyobb keresztmetszetű drótból készítjük. A találmány szerinti elektródák szekundér wolframdrótspirálisa alkoifta kettős csavarvonal alakú része nem csak egyenes, hanem pl. V-aläkban elrendezett is lehet és a szekundér menetemelkedésnek sem kell feltétlenül állandónak lennie. Elkészíthető az elektróda úgy is, hogy a szekundérspirális két részre osztott, melyek közt bevonatmentes, például kisebb drótkeresztmetszetű primérspirális alkotta, elektródaszakasz foglal helyet, mely adott esetben meg is támasztható, sőt esetleg szintén kettős csavarvonal alakú vagy egyéb megfelelő alakzat lehet. A mindenkor használt elektróda alak elsősorban a fénycső teljesítményétől, gáznyomásától, és rendeltetésétől, valamint a gyártáshoz használt wolframdrót alkatától és minőségétől függ és így igen különböző lehet, minthogy a fentemlített példák szerinti kivitelek egymással célszerűen kombinálhatók. Különleges esetékben elegendő lehet, ha a fénycsőnek csak egyik elektródája a találmány szerinti alkatú. A találmány szerinti, legalább részben tóriumos wolframdrótból készült elektródákkal ellátott, csöveknek differenciáljelfogót tartalmazó kapcsolási elrendezésekben, például a 4. ábra szerintiben, való használatánál azonban váltóárammal táplált csövek esetén célszerű, ha a differenciáljelfogónak a tápáramkörben fekvő tekercse nem elhanyagolhatóan csekély ohmikus ellenállású, vagy pedig ha a differenciáljelfogón kívül még külön előtétet, pl. fojtótekercset vagy szórótranszformátort is alkalmazunk és/vagy a differenciáljelfogót különlegesen képezzük ki. Ilyen csövet tartalmazó kapcsolási elrendezéseknél ugyanis a differenciáljelfogót ajánlatos úgy kialakítani, hogy a fűtőáramkörbein fekvő tekercsének menetszáma a másikénál kissé nagyobb legyen. Ezzel elérhetjük azt, hogy a differenciáljelfogó a fűtőáramkört a fentemlített segédkisülés megkezdődésekor még nem azonnal, hanem csak akkor szakítja meg, ha a főáramkörben már az elektródák oxidbevonatos részei közt is végbemenő kisülés erősebb árama folyik. Járulékos külön előtét alkalmazása pedig azért ajánlatos, mert a jelfogó még meg nem húzott, tehát pusztán ohmikus ellenállású, állapotában meginduló kisülés esetleg még e jelfogó meghúzása előtt is már a cső tönkremenetelét vagy a biztosíték kiolvadását előidéző áramerősséget vehetne fel, ha a differenciálj elf ogónak a cső tápáramkörében fekvő tekercse nem volna elég nagy ohmikus ellenállású. E tekercs ohmikus ellenállásának túlzott megnövelése viszont a berendezés bruttó fény hatást okának romlásával jár, tehát kerülendő. Egyenárammal táplált csövek esetén azonban az előtétnek amúgyis kellő ohmikus ellenállásiénak kell lennie és így ekkor fenti veszélytől nem kell tartani. A találmány szerinti fentemlített elektródákkal ellátott fénycsövek használata azért is előnyös, mert élettartamuknak a bekapcsolások számától való függősége, főleg differenciáljelfogós kapcsolásokban! alkalmazásuk esetén, jóval kisebb, mint a jelenleg használatos fénycsöveké. Ennek oka valószníűleg az, hogy a gyújtás mindig a bevonat mentes elektródarészek közt következve be, az ekkor fellépő káros behatások az oxidbevonatos elektródarészeket nem érik és az azok közötti hidegen történő gyújtás kizárt. Ezenkívül azon időszakokban, mikor az elektróda anód, az ionbombázás túlnyomórészt a bevonatmentességük folytán annak jobban ellenálló elektródarészeket terheli, mi a cső élettartama szempontjából előnyös és a bevonatos elektródarész egyenletes üzemi hőmérsékletének fenntartásához is hozzájárul. A találmány szerinti fénycsövek fenti előnyös tulajdonságai és hosszabb élettartama azoknak a jelenlegieknél kissé magasabb előállítási árát rendszerint bőven kompenzálják, úgy, hogy a velük való világítás összköltségei rendszerint csekélyebbek, mint az eddig ismeretes hasonló fénycsövekkel való világítás összköltségei. Fénycsöveknek a találmány szerinti szerelvénybeni használata annak felismerésén alapszik, hogy egyrészt az aránylag hosszú fénycsövek elkerülhetetlen gyártási szórás okozta egymással nem pontosan egyenlő hosszai folytán gyakran bekövetkező kontaktushibákat megfelelő szerelvény használatával biztosan elkerülhetjük, másrészt pedig célszerű, ha a fénycsöveket is az izzólámpákhoz hasonló módon használhatókká tehetjük. Az izzólámpáknak ugyanis nagy gyakorlati előnye egyrészt az, hogy az áramhozzávezetés fejük útján csak burájuk egyik végén történik, másrészt pedig, hogy a meglevő foglalatba különböző fény teljesítményű izzólámpák is behelyezhetők. Célszerű továbbá a fénycsöveknek olyan szerelvényekben való használata, melyekben csekély fénysűrűségüket kihasználva, a megvilágítandó térséghez közel helyezhetők el anélkül, hogy törés vagy lazulás veszélyének volnának kitéve és akként, hogy a tényleges fénykisugárzásukat csökkentő porlerakódásoktól messzemenően mentesek és az esetleges rájuk rakódott porrétegtől anélkül megtisztíthatók legyenek, hogy tisztításuk közben feszültség alatt álló részek érintésétől vagy kontaktushibák bekövetkeztétől kellene tartani. Nagy hőmérsékleti ingadozásoknak kitett helyeken, főleg szabadban, használt