149688. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új N, N'-diszubsztituált piperazinok előállítására
149.683 Ha a fenti eljárás során a 2-p-metilszulfarnidofenil-etilbromid helyett 2-p-acetamidctfenil-etilbromidból indulunk ki, akkor hasonló módon dol-' gozva l-(2-p-acetafmidofenil-etil)-4-(m-trifluormetilfenil)-piperaz:int kapunk 55%-os termelési hányaddal; op. 157—159 C°. A kiinduló anyagként alkalmazott 2-p-metil~ szulfamidofenil-etilbromid előállítása az alábbi módon történik: Először is 2-p-a:mi! nofe i riii-etillb i romid-rnetánszulfonátot készítünk oly módon, hogy 460 g 2-p-nitrofenil-etilbroimidot 3.5 liter metanolban oldunk, amelyhez 130 ml metánszulfonsavat is adunk, majd ezt az oldatot 2% platinaoxid-katalizátor jelenlétéiben, 30 kg/cm2 nyomás alatt hidrogénezzük. Utána a katalizátort kiszűrjük, az oldószert elpárologtatjuk és a kristályos maradékot éter és aceton elegyéből átkristályosítjuk. Ily módon 428 g 2-p-aminofenil-etili bromid-metánezulfonátot (az elméleti hozam 73%-a) kapunk, op. 161—162 C°. 59 g fenti vegyület, 20 g vízmentes trietilamin és 400 ml vízmentes benzol elegyét 2 óra hosszat keverjük 5—10 C° hőmérsékleten. Ezután 22,5 g vízmentes trietilamint adunk egy adagiban a reakcióelegyhez, majd rögtön utána hozzácsepegtetünk 20 perc alatt egy 17,6 ml metánszulfonilklorid'ból 50 ml vízmentes benzollal készített oldatot; ennek az oldatnak a hozzáadása közben az elegyet 5—8 C° hőmérsékleten tartjuk. Ezután az elegyet szobahőmérsékleten még egy óra hoszezat keverjük, majd 45 percig forraljuk, visszacsepegő hűtő alatt, azután 0 C° hőmérsékletre hűtjük le és leszűrjük. A szüredéket kétszer mossuk 500—500 ml vízzel, majd vízmentes magnéziumszulfáton szárítjuk és bepároljuk. Halványbarna kristályos maradékot kapunk, amely etilacetát és 60—80 C°-on forró petroléter elegyéDol átkristályosítva 34,5 g (az elméleti hozam 67%-a) terméket ad; az így kapott 2-p-i metilszulfamidofenil-etüibromíd 102—103 C°-on olvad. 4. példa: a) 50 g m-trifluormetilanilim 20 ml vízzel és 10 ml jégecettel készített oldatához, —5 és 0 C° közötti hőmérsékleten, keverés közben, 30 perces időközökben 6X10 ml etilénoxidot adunk. A reakcióelegyet ezután 19 óra hosszat keverjük tovább szobahőmérsékletem, majd lassan 80 C° hőmérsékletre melegítjük és 30 percig ezen a hőfokon tartjuk. Utána az elegyet lehűtjük, feleslegben levő mennyiségű híg ammóni'umhidroxidoldatba öntjük, a kivált bázist éterrel extraháljuk, az éteres oldatot szárítjuk és az étert elpárologtatjuk. A kapott szilárd maradékot izopropanol és ciklohexán elegyéből, majd ezt követően izopropiléter ciklohexán elegyéből átkristályosítjuk; ily módon 57,9 g m-trifluormetil-N,N-di-(béta-hidroxietil)-anilint (az elméleti hozam 75%-a) kapunk, op. 88—90 C°. b) 57,5 g m-trifluormetil-N,N-di-(béta-hidroxietil)-anilint 200 ml forró benzolban, oldunk' és ezt az oldatot lassan hozzáadjuk 78,2 g foszforoxikloridhoz, majd az elegyet 2 óra hosszat forraljuk visszacsepegő hűtő alatt. Ezután az elegyhez zúzott jeget adunk, majd vizes nátriumkarbonátoldattal pH-9 értékig lúgosítjuk. A 'benzoics réteget ezután elválasztjuk, magneziumszulfaton szárítjuk és az oldószert állandó súlyú maradék nyeréséig elpárologtatjuk. Ily módon 56,9 g m-trifluormetil-N,N-di-(:bétar!klóretil)-anilint (az: elméleti hozam 85%-a) kapunk, csaknem tiszta, sárga színű olajat képező termék alakjában. c) 9,8 g 2-p-dimetila<minofenil-eülarnin-dibrómhidrát, 6,2 g nátriumkarbonát és 150 ml butanol elegyét 30 percig hevítjük visszacsepegő hűtő alatt. Azután 8,6 g m-trifluormetil-N,N-di-(béta-klóretil)-anilin 50 ml butanollal készített oldatát: adjuk hozzá és az elegyet további 16 óra hosszat forraljuk visszacsepegő hűtő alatt. Ekkor még 6,2 g nátrium'karbonátot adunk a reakcióelegyhez, még 90 percig forraljuk visszacsepegő hűtő alatt, majd lehűtjük és szűrjük. A szüredéket bepároljuk, a maradékot kloroformmal1 felvesszük, a kloroformOiS oldatot vízzel mossuk, .magnéziumszulfáton szárítjuk, majd szárazra bepároljuk. A kristályos maradákot 30 ml izopropanolból átkrisfélyosítva 5,9 g l-(2-p-dimetilaminofenil~etil)-4--(m-t:rifluormetilfenilj^piperazint (az elméleti menynyiség 52%-a) kapunk, e termék 129—131 C°-on olvad. 5. példa: 6,2 g p-nitro-«z.tirol, 9,5 g m-trifl>uormetüfenil-piperazin és 100 ml n-butanol elegyét 24 óra hosszat forraljuk visszacsepegő hűtő alatt. Az oldószert ezután elpárologtatjuk és a visszamaradó olajat 60 ml izopropanolbain oldjuk. Az oldathoz 3,6 ml sósavat (fs, = 1,18) adunk, amikor is csapadék válik le, ezt leszűrjük és vizes izopropanolból átkristályosítjuk. Ily módon 6,5 g l-(2-p-nitrofeinil-etil)-4-(m-trifluormetilfenil) piperazin-monohidrokloridot (az elméleti hozam 38%-a) kapunk, amely 222—223 C°-on olvad. Ezt a terméket ammóniával kezelve kapjuk a szabad bázist, amely fényes, sárga prizmákban kristályosodik és 72—73 C°-on olvad; ha ezt a terméket az 1. példa szerint kapott vegyülettel keverjük,, a keverék nem mutat olvadáspont csökkenést. 6. példa: 157 g l-(2-p-nitrofenil-etil)-4-(m-trifluormetilfenil)-piperazint 1 liter etanolban, oldunk és az oldatot 10% Raney-nikkel jelenlétében, 6,3 kg/cm2 nyomás alatt, 40 C° hőmérsékleten hidrogénezzük. Azután a katalizátort kiszűrjük és a szüredéket szárazra pároljuk be. A kapott szilárd terméket 1,2 liter 80—100 C° forrpontú petroléterből átkristályosítva 120 g l-(2-p-aminofenil-etil)-4-(m-trifluorrnetilfenil)-piperazint (az elméleti hozam 85%-a) kapunk, világos krémszínű lemezes kristályok alakjában, amelyek olvadáspontja 83— 85 C°. A fent leírthoz hasonló módon állíthatjuk elő 55%-os termelési hányaddal az l-(2-p-aminofenil-etil)-4-[3,5-di^:(tri:fluormetil)-feniil]-piperazint, amelynek olvadáspontja 153—155 C°.