149669. lajstromszámú szabadalom • Eljárás műgyanták előállítására

Megjelent: 1962. november 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.669 SZÁM Nemzetközi osztály: FA—447 ALAPSZÁM Magyar osztály: C 08 g1 39 c Eljárás műgyanták előállítására VEB Farbenfabrik Wolfen cég, Wolfen (NDK) Feltalálók: Dr. Wolf Friedrich vegyész, Lipcse, Hader Heinrich vegyésztechnikus, Wolfen (NDK) A bejelentés napja: 1960. április 9. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1959. szeptember 10. A találmány kondenzációs eljárás ioncserélő­képességű, poláris csoportokat tartalmazó mű­gyanták előállítására. Az előállított termék nem­csak ioncserélő célokra alkalmazható (kation- és anioncserére), hanem semleges, vagy mérsékelten poláris molekulák szorpciójára is felhasználható (molekulaadszorpció-gyantaadszorbeins). A talál­mány eljárás ilyen termékek előállítására, külö­nösen kondenzációs reakciókkal. Az ilyen konden­zációval előállított ioncserélő, ill. poláris ádszor­bensgyanták ismeretes módon általában a követ­kező alkotórészekből épülnek fel: 1. A kicserélésben aktív csoportok hordozói. Erre a célra pl. a következő vegyületek alkal­mazhatók: fenolszulfosav, benzaldehiddiszulfosav, aeetaldehiddiszulfosav, rezorciisav, rezorcin, m-fe­niléndiamin, polietilénimin stb. A felsorolt mole­kulákban a kicserélés szempontjából a SO3H—, COOH—, OH—,NH2— és NH— csoportok aktívak. 2. Vázképző alkotórész. A vázképző alkotórész legtöbbször csak gyengén poláris és a gyantaváz erősítésére szolgál. Erre pl. fenol vagy rezorcin alkalmas. Ioncserélő mű­gyanták vázképző nélkül is előállíthatók. Ebben az esetben az 1. alatt felsorolt vegyületek egyike veszi át ezt a szerepet. 3. Térhálósitó vegyületek. A gyanta nagymolekulájú térhálójának felépíté­sére az úgynevezett térhálósitó vagy hídképző vegyületek szolgálnak, amelyek az 1. és 2.-ben említett vegyületekkel polikondenzációs vagy ad­díciós reakcióba lépnek. Térhálósitó vegyületek­ként (hídkópzőkként) leggyakrabban aldehideket (pl. formaldehidet), vagy ezeket leadó anyagokat használnak. Epoxidok is alkalmazhatók (pl. epi­klórhidrin). Az említett termékeket technikailag leggyak­rabban úgy állítják elő, hogy a kicserélésben, aktív csoportok hordozójának oldatába, ill. utób­binak a vázképzővel való oldatába a térhálósitó vegyület oldatát keverés közben nagy reaktor­edényekben hozzácsorgatják. Adott esetben ennek során a reaktoredényt vagy a kiindulási oldatokat melegítik. A reakciótermékek viszonylag rövid időn belül (kb. 5—100 perc) szilárd gyantagéllé dermednek, amelyek különböző eljárásokkal isme­retes módon tovább kezelhetők (pl. utószulfonálás, utókeményítés, utógőzölés vízgőzzel). Ez az ipari eljárás azonban bizonyos hátrányo­kat rejt magában. Az átalakulás például sok esetben nem kvanti­tative megy végbe és a gélt a reakcióüstből körül­ményesen kell eltávolítani, ami a minőség és a nyered ék csökkenését eredményezi: nagy reaktor­edényekkel dolgozó szokásos technikai eljárásban ugyanis az egyik komponenst a másikhoz hosz­szabb időn át (10—20 percig) kell csorgatni, (az üstben jelenlevő fenolszulfosavoldathoz pl. forrna­linoldatot), míg a reakció résztvevők szükséges menyisége a kívánt arányban együtt van, Tehát a reakció már a hozzácsorgatás ideje alatt meg­indul, a hozzácsorgó anyag utolsó részletei már kondenzált közbülső termékkel találkoznak. Ennek a reakciólefolyásnak az a következménye, hogy a gyanta mikrokörzeteiben a reakciórésztvevők egyenlőtlenül és nem kívánatos módon oszlanak meg. Ennek eredményeképpen a kapott termékek egyes fontos tulajdon ságjellemzői megromlanak. A találmány ezeket a hátrányokat kiküszöböli és egyidejűleg a cserélőgyanta kapacitását javítja. Ez a találmány szerint azzal biztosítható, hogy folyamatos munkamódszerrel a folyékony vagy oldott reakció résztvevőket kis adagokban egy-

Next

/
Thumbnails
Contents