149667. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fényporok aktiválására és ily módon készült fénypor

Megjelent: 1962. november 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •0 NJSZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.667 SZÁM EE—799. ALAPSZÁM Nemzetközi osztály: C—09—c Magyar osztály: 22 f SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás fényporok aktiválására és ily módon készült fénypor Fgyesült Izzólámpa és Villamossági Rt., Budapest Feltalálók: dr. Kardos Ferenc mérnök és Gazda István mérnök, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1960. szeptember 8. A találmány lumineszkáló anyagok (fényporok) újfajta aktiválására vonatkozik. A találmány tárgykörébe tartoznak az ezen eljárással készült lumineszkáló anyagok is. Mint ismeretes, a különböző lumineszkáló anyagokat valamilyen idegen anyaggal szokás aktiválni, amely idegen anyag á lumineszkáló anyag rácsába beépül és annak világítását elősegíti. Ezen aktivátorokat oly módon építik be az alapanyagba, hogy a fényporkoinponensekkel együtt az aktivátort is összekeverik és ezen keveréket izzítják. Szokás az is, hogy az alapanyagokat előizzítják, és a már részben kiizzított alapanyagkeverékhez keverik hozzá az aktivátort és izzítják ki újra az agász anyagot. y Fényporok őrlése során azt a megfigyelést tettük, hogy egy bizonyos ideig történő őrlés után akadnak már oly szemcsék is, melyek nem világítóképesek. Érdekes módon azonban ezek a szemcsék is tartalmaztok nyomokban aktivátort. Ebből arra a következtetésre jutottunk, hogy valószínűleg elsősorban a fónyporszemcsék felületi részében levő aktivátorok hatásosak ^ és egyes szemcséknél az őrlés éppen ezt a réteget távolítja el és csupán a szemcse magjában marad aktivátor, amely azonban már nem tud hatásos lenni. Fentiekből kiindulva azt találtuk, hogy biztos aktiválást érhetünk el és az őrlés dezaktiváló hatását megszüntethetjük, ha az aktiválást őrlés után végezzük, vagy pedig őrlés után utóaktiválást alkalmazunk. Ezen őrlés utáni aktiválást vagy utóaktiválást pedig a találmány értelmében úgy hajtjuk végre, hogy az egyes fényporszemeséknek csupán felületét aktiváljuk. A találmányunk szerinti aktiválást vagy utóaktiválást végrehajthatjuk oly módon, hogy a már teljesen kiizzított és őrölt fényport bensőségesen elkeverjük az aktivátorral és ismét kiizzítjuk a fénypor készítésénél alacsonyabb hőmérsékleten. Eljárhatunk azonban úgy is, hogy az egyes fényporszemcsék felületét az aktivátor szerves vegyületével vonjuk be, majd e vegyületet elbontjuk. Ez utóbbi esetben célszerűen úgy járunk el, hogy az őrlés és esetleges mosás után a fényport az adszorbeálódott víz eltávolítása céljából néhány száz fokra felhevítjük és a még teljesen le nem hűlt, tehát kb. 100—200 C°-ú fényport keverjük el az aktivátor valamiilyen alacsony olvadáspontú vegyületével, pl. sztearátjával. A találmány alkalmazása szempontjából közömbös, hogy a már eredetileg is aktivált fényport látjuk el utólag őrlés után felületileg aktivátorral, vagy pedig egy teljesen aktiválatlan fényport. Az is lehetséges, hogy pl. kettősen aktivált fényporok esetében az egyik aktivátort a kiindulási keverékhez adagoljuk és csupán a másik aktivátort visszük be az anyagba őrlés után utólag. Fentiek értelmében a találmány értelemszerűen számos változatban alkalmazható, azt részletesebben mégis két kiviteli példa kapcsán mutatjuk be — éspedig az egyszerűség kedvéért pl. halofoszfát fényporoknál — anélkül,, hogy e példákra a találmány korlátozva volna. 1. példa: Ismert módon összekeverjük egy halofoszfát fénypor ismert kiindulási komponenseit, tehát pl. kálciumhidrofoszfátot, kálciumkarbonátot, kálciumfluoridot, ammonikloridot és aktivátorként