149666. lajstromszámú szabadalom • Kisülési cső, különösen fénycső

Megjelent: 1962. november 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •& s> SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.666 SZÁM EE-796. ALAPSZÁM Nemzetközi osztály: C 09 c Magyar osztály: 22 f SZOLGALATI TALÁLMÁNY Kisülési cső, különösen fénycső Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt., Budapest Feltalálók: dr. Kardos Ferenc mérnök és Gazda István mérnök, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1960. szeptember 8. A találmány kisülési csövekre, elsősorban gáz­kisüléses csövekre, így pl. fénycsövekre vonat­kozik. Kisüléses csövekben gyakran használnak lumi­neszkáló anyagokat, melyek elektronsugárzás, vagy ultraibolyasugárzás, általában gerjesztő su­gárzás hatására világítanak. E lumineszikáló anya­gok valamilyen idegen anyaggal vannak aktiválva. A gerjesztő sugárzás 'hatására ezen aktivátor segít­ségével a lumineszkáló anyagok a gerjesztő sugár­zástól eltérő hullámhosszúságú sugarat bocsátanak ki magukból, éspedig többnyire látható fényt. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy a luminesz­káló anyagok készítése során az aktivátort a ki­indulási komponensekhez keverték hozzá, és ily módon az izzítás során kialakult fénypor szem­cséibe, ill. a lumineszkáló anyagkristályok rácsaiba ezen aktivátor beépült. Gyakran több aktivátort is alkalmaztak egyidejűleg. Kisülési csövekben e lumineszikáló anyagok a kisülési edény falára felvive bevonatként helyez­kednek el. E bevonatot érte a gerjesztősugárzás, éppen ezért nem volt közömbös sem az egyes szemcsék mérete, sem a bevonat vastagsága. Általában néhány mikronos szemcséket szoktak alkalmazni vékony bevonatban. Nagy szemcsék ill, nagy bevonatvastagság esetén a sugárzás ugyanis nem gerjeszt fénykibocsátásra minden szemcsét. A szemcsenagyság csökkentésének azon­ban határt szab az a körülmény, hogy túl finomra történő őrlés a szemcséket roncsolja és azok egy része — a jelenlevő aktivátor ellenére — csök­kent világítóképességű lesz. A bevonatvastagság csökkentésének pedig az szab határt, hogy álta­lában nem kívánatos, ha e bevonat már majd­nem teljesen átlátszó. Ilyenformán ez a körül­mény valamely lumineszkáló bevonat hatásfokai is behatárolja. Célunk a hatásfok növelése volt, éspedig anél­kül, hogy akár túl finoimra legyen szükséges a szemcséket őrölni, akár pedig a bevoinatvastag­ságot nem kívánatosan vékonyra megválasztani. Találmányunk értelmében ezt a célt oly módon érhetjük el, ha olyan lumineszkáló szemcséket alkalmazunk, melynek felületi része segédanyagok szempontjából eltér a magétól. Ennek értelmében alkalmazhatunk oly lumineszkáló anyagokat, amelyeknél kizárólag a szemcse felület, vagy a felületi réteg tartalmazza a világítást elősegítő segédanyagot, vagy több segédanyag esetén ezek egyikét, a mag pedig segédanyagot, vagy több segédanyag esetén ezek egyikét sem tartalmazza. Alkalmazhatunk azonban olyan lumineszkáló anyagot is, melynél a mag segédanyagokban., vagy az egyik segédanyagban szegényebb, mint a szemcse felülete. Megfigyeléseink szerint ily módon biztosítható, hogy elsősorban minden egyes szemcse felülete világítóképes legyen, aminek az a következménye, hogy az egész; bevonat világítóképessége nő. A felületi segédanyagok lehetnek akár a felületi kéregrészbe beépülő aktivátorok, akár pedig csu­pán felületen elhelyezkedő, ill. a szemcsébe leg­feljebb néhány tized mikronnyi mélységbe be­diffundáló, de a kristályszerkezetbe be nem épülő szenzibilizátorok. A felületi rétegben feldúsított aktivátorok a szokásosak lehetnek, míg szenzi­bilizátorként szintén hasonló jellegű anyagokat alkalmazhatunk, így elsősorban a következő anyagok valamelyikét: antimon, ólom, cérium, bizmut, cézium, rudibium, nátrium, kálium, bá-

Next

/
Thumbnails
Contents