149653. lajstromszámú szabadalom • Gépjármű kormányművek kézi- és segéderős üzemhez
Megjelent: 1962. július 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.653. SZÁM 63. a. 47—50. OSZTÁLY — ZA—214. ALAPSZÁM Gépjármű kormányművek kézi- és segéderős üzemhez Zahnradfabrik Friedrichshafen Aktiengesellschaft, Friedrichshafen (Német Szövetségi Köztársaság) Feltaláló: Jablonsky Erich mérnök, Schwäbisch Gmünd (Német Szövetségi Köztársaság) A bejelentés napja: 1960. július 2. A találmány gépjármű kormányművekre vonatkozik, kézi és segéderős üzem céljára forgattyúművel, amely egy kormányanya, vagy erőátvivő dugattyú mozgását a kormányorsóra átviszi. Segéderős kormányműveknél az erőátvivő dugattyú vezérlő mozgását a dugattyúlábrészen csuklósan ágyazott hajtórúd viszi át a kormányorsóra. Az erőfolyam ilyenkor a dugattyú csapszegtől kiindulva, a hajtórudon keresztül egy íorgattyúkarra irányul, amely magfogazásos vagy ékes fogazásos kapcsolattal van a kormánytengellyel összekötve. Az erőátvitel ilyen módja ismerete». Ez sok helyen, különösen körülfutó forgattyúműként szokták alkalmazni. Az adott esetben ezzel szemben korlátozott nagyságú forgattyú szektorra terjedő hajtásról van szó, ahol a löketet a kormánytengely legnagyobb lehetséges kitérése határolja. A kormánymű számára emellett különösen fontos, hogy elfordított kormánymű esetén mindkét véghelyzetben a kormánykeréken azonos erő hasson. Ha a kormánykeréken különböző forgató nyomatékok vannak, a kormánymű végállásaiban a vezetőnek különböző kormányerőket kell legyőznie, ami a vezetési tulajdonságokat, és különösen az utazási biztonságot befolyásolja. A kormányerő átvitelnél, amelyet forgattyúmű közvetít, rendkívül hátrányos tehát, ha a forgattyúmű végállásaiban különböző nagyságú forgató nyomatékok hatnak. A találmány célja, hogy ezt a hátrányt azzal küszöbölje ki, hogy azonos forgató nyomatékokat állit elő a kormánytengely véghelyzeteiben. A találmány értelmében ezt a feladatot úgy oldottuk meg, hogy a forgattyúkart a kormánymű semleges helyzetében — amely az egyenesben való vezetésnek felel meg —• olyan « (alfa) szög-értékkel elállítva rendezzük el a C—P" forgattyú merőlegeshez képest, hogy megfelelő forgattyúkar állásnál a véghelyzetekben azonos reakciónyomatékok keletkeznek. A kormánykeréken kifejtett erő, amely szükséges, hogy azt mindkét végállásból visszaforgassa, ezáltal ugyincsak azonos lesz. Az eddig különiböző nagyságú erőnövekedés a kormánymű végállásaiban ki van küszöbölve és a forgattyú karakterisztika alapján létrejövő azon csekély eltolódás, amely a legmagasabb áttételi pontnak a forgattyúkar középállásból való elhelyezéséből származik, nem hat hátrányosan, tekintettel arra, hogy a karakterisztikának ez a középső tartománya rendkívül lapos lefutású. A következőkben rajz kapcsán egy találmány szerinti kiviteli példát mutatunk be. Az ábra vázlatos metszet egy kézi és segéderős üzam céljára való segéderős hajtómű forgattyúművének. > Az 1 nyomódugatityú lábrészén a 3 hajtórúd 2 csap segítségével van csuklósan erősítve és másik oldalán 4 forgattyúcsapon van ágyazva és annak mozgását 5 íorgattyúkarra viszi át. A forgattyúkar 6 ékfogazással kapcsolódik a C forgástengelyű 7 kormányterugelyhez, amelynek végén a rajzon nem ábrázolt kormánykar található. A forgattyúművet a kormánymű semleges helyzetében ábrázoltuk, amely a példaként választott méretek mellett az egyenesben vezetés állásának felel meg. Ebben a helyzetben az 5 forgattyúkar a = 7° nagyságú szöggel C—P" geometriai feleződerékvonalából el van tolva. Ez tehát a P dugattyúerő irányból nézve « szög értékkel előresiet és a találmány szerinti -semleges állásból mindkét irányban, például ß = 45° kitérési szö•get íasz rr.eg véghelyzetáig.
