149642. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kenőolajalapú, trópusálló és vízálló kenőanyagok előállítására

Megjelent: 1962. július 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG «jr -sa-SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.642, SZÄM 23. a. OSZTÁLY — Schi—65. ALAPSZÁM Eljárás kenőolaj alapú, trőpusálló és vízálló kenőanyagok előállítására VEB Schmierfett-Fabrik Brandenburg cég, Brandenburg (Havel) (Német Demokratikus Köztársaság) Feltalálók: Boeck Ernst igazgató, Mieste, Hesse Kurt technikus, Brandenburg, Keil Gerhard oki. vegyész, Dresden (NDK) A bejelentés napja: 1960. október 28. A találmány oly kenőanyagok előállítására vonatkozik, melyek különös vízállóságukkal tűnnek ki. A vízálló kenőanyagok jelentősége egyre nagyobb, mert alkalmazásuk nedv es-imelég klimatikus viszonyok mellett, változó hőmérsékleteknél, sőt alacsonyabb hőmérsékleteken is csak akkor lehetséges, ha stabilitásúikat a kenés helyén fellépő nagy helyi vízikondenzálódás nem veszélyezteti. Ilyen helyi vízikondenzálódások egyfelől nedvesnmeleg (trópusi) vidékeken, másfelől 0 C° alatti hőmérsékleteiken gyakran fellépnek. A vízálló kenőanyagok isimért előállításánál eddig úgy jártak el, hogy azokba különleges kationokat, pl. alumíniumot, lítiumot, kalciumot kebeleztek be. Gyakorlatilag ily kenőanyagoknak más kationokkal való gazdaságos előállítása nem is volt lehetséges. Az említett kationok közül az alumínium és a kalcium vízálló kenőanyagot adnak ugyan, viszont csappenéspontjuk viszonylag alacsony lesz. A lítium alkalmazása, annak viszonylagos ritkasága és drágasága miatt, nem gazdaságos. Meglepő módom azt találtuk, hogy hidrofil kationok alkalmazása. sem gátolja a vízálló kenőanyagok keletkezését, ha — a találmány értelmében — a kenőzsírok zsírsavkamponenseként a legalább 22 Oatomos, hosszúláncú zsírsavaknak, célszerűen a montánsavnak szappanjait, vagy a nagy montánsavtartalimú viaszokat használjuk, előnyösen pl. a nyers montánviasz különböző, világos színű raffinálási termékeit. A találmány értelmében a kenőolajokat ezekkel hosszúláncú zsínsavszappanokikal, célszerűen montánsavszappanokkal, besűrítjük. Az ilyen világos színű nagy montánsavtartalmú viaszraffinátumok előállítása ismeretes. E célból a még nem gyantamenlesített nyersmontánviaszt, vagy táblás paraffin-keverékeket, melyek 60%nál több nyersmontánviaszt tartalmazinak, erős ásványi savak, pl. 5%-os mennyiségig terjedő kénsav vagy foszforsav jelenlétében salétromsavval raffinálnak, majd a gyantamentes raffinátumot koncentrált kénsavval utókezelik és a paraffintól és az egyéb kisimolekulájú vegyületektől esetleg benzines extrahálással szabadítják meg. Alkalmas kiindulási anyagok továbbá a nagymolekulás zsírsavak, pl. oly szintetikus zsírsavak, melyek paraffinból nyerhetők, feltéve, ha lánchosszúságuk túlnyomórészt C22 felett van. E zsírsavak akkor használhatók, ha kismolekulájú zsírsavakat egyáltalán nem tartalmaznak, vagy akkor, ha alacsony molekulasúlyú zsírsavtartalmuk legfeljebb az összmennyiség 1/3-át teszi, mert a nagyobb mennyiségű kismolekulájú zsírsavak jelenléte a kívánt vízállóságot károsan befolyásolja. Az alábbi kiviteli példákban az; eljárás néhány foganatosítási módját közelebbről ismertetjük. 1. példa: Kiindulási anyagok: 150 kg montánsav, VZ 116 860 kg gópolaj-R. V50 = 4,5°E 12,4 kg NaOH (100%-os) A NaOH teljes: mennyiségét úgy oldjuk fel vízben, hogy 2'0%-os vizes nátromlúg-oldatot kapjunk. Ezt fűthető, kb. 1500 kg befogadóképességű keverőüstbe helyezzük és kb. 90 C°-ra felmelegítjük. Ezután . 150 kg montánviaszt megolvasztunk úgy, hogy a hőmérséklete 90—95 C° legyen és kavarás köziben a felmelegített lúghoz hozzáadjuk, majd csatlakozólag kb. 2 óra hosszat szappanoGÍtjuk. E?en idő eltelte után hozzáadjuk