149619. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új, nagymértékben szabályoz szerkezetű polimerek előállítására
149.619 5 Mind a kapott nyers polimerből, mind annak kevésbé oldható frakcióiból készíthetünk rostokat, az olvadt polimer fonófúvókákon keresztül történő kisajtolása útján. Az ily módon kapott rostok melegen nyújthatók és hőkezelés útján kristályos szerkezetűvé alakíthatók. A nyújtott rostok röntgen-színképe azt mutatja, hogy a kristályok orientálva vannak, lánc-tengelyükkel a rost tengelyéhez párhuzamos helyzetben. A szférikus szerkezet ebben az esetben is ugyanolyan, a termék mechanikai tulajdonságai javíthatók a nagyobb molekulasúlyú frakciók felhasználása útján. Az ilyen rostok magas olvadáspontjuk és jó mechanikai tulajdonságaik folytán jól használhatók textil rostokként. 8. példa: A polimerizációt az 1. példában leírthoz hasonló módon végezzük, kiindulóanyagként azonban 4,2 g l-metil-2-izobutoxi-etüént alkalmazunk, amelynek forrpont ja 762 mm Hg-oszlop nyomás alatt 110,8 C°, törésmutatója n2 = 1,4079, a monomer 97% cisz-izomért tartalmaz. 4,1 g szilárd, kemény polimert kapunk, amely a röntgenvizsgálat során amorfnak mutatkozik (4. tábla, felső diagram) infravörös színképe eltér a 7. példa szerinti módon kapott polimerétől (5. ábra, folytonos vonal). A polimer belső viszkozitása toluolban, 30 C° hőmérsékleten 0,49 x 100 ml/g. 9. példa: A polimerizációt az 1. példában leírthoz hasonló módon végezzük, kiindulóanyagként azonban 4,1 g l-metil-2-izobutoxi-etilént alkalmazunk, amelynek forrpontja 760 mm Hg-oszlop nyomás alatt 114—115 C , törésmutatója n = 1,4089, a . . D monomer egyenlő arányban tartalmaz cisz- és transz-izomért. 3,8 g szilárd polimert kapunk, amely a röntgenvizsgálat során amorf szerkezetet mutat; infravörös színképe különbözik mind a 7. példa szerinti, mind pedig a 8. példa szerinti polimertől (5. ábra, eredményvonal). A termék toluolban, 30 C° hőmérsékleten meghatározott belső viszkozitása 1,10 x 100 ml/g. 10. példa: A polimerizációt az 1. példában leírthoz hasonló módon végezzük, kiindulóanyagként azonban 1,9 g l-etil-2-butoxietilént alkalmazunk, amelynek forrpontja légköri nyomáson 138,5 C°, törésmutatója n = 1,4180, a monomer 93%-ot meghaladó mennyiségű cisz-izomért tartalmaz. 0,64 g szilárd polimert kapunk, amely röntgenvizsgálat során amorf szerkezetűnek mutatkozik. 11. példa: A polimerizációt az 1. példában leírthoz hasonló módon végezzük, kiindulóanyagként azonban 2,7 g cisz- és transz-l-etil-2-butoxi-etilént alkalmazunk, 1 : 3 arányú izomérelegy alakjában. 1,06 g polimert (fehér por) kapunk, amely a röntgenvizsgálat során amorfnak mutatkozik, infravörös színképe különbözik a 10. példa szerinti eljárással kapott polimer infravörös színképétől. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás nagy molekulasúlyú lineáris, egyenes főláncú makramolekulákból álló homopolimérek és kopolimérek előállítására, amelyek az izotaktikus vagy diizotaktikus típusnak megfelelő egy- vagy többféle szférikus szerkezetet mutatnak és amelyek az alábbi általános képletű telítetlen monomerekből épülnek fel. RHRÍC = CRm R IV — e képletben R11 és R rn hidrogénatomokat, R! 1—10 szénatomot tartalmazó alifás, cikloalifás vagy aromás szénhidrogéngyököt, R,v pedig valamely ORv gyököt jelent, mely utóbbiban Rv az R1 gyökkel megegyező vagy attól különböző szénhidrogén-csoport — azzal jellemezve, hogy a monomert tiszta cisz- vagy transz-alakban, vagy pedig a két izomér-alak egyikét legalább 75% menynyiségben tartalmazó transz-cisz-izomérelegy alakjában vetjük alá polimerizációnak, olyan katalizátor jelenlétében, melynek a vinilétereknek izotaktikus polimerekké való átalakítására sztereóspecifikus aktivitása van. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, amelyre jellemző, hogy a monomert tiszta transz-alakban, vagy a -cisz-alakot legfeljebb 25% mennyiségben tartalmazó izomérelegy alakjában alkalmazzuk. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, amelyre jellemző, hogy kiindulóanyagként a cisz- és transz-izomerek elegyét alkalmazzuk, a két alak e monomér-elegyét ismert fizikai módszerek segítségével szétválasztjuk és a transzmonomert polimerizáljuk sztereospecifikus katalizátorok segítségével di-izotaktikus makromolekulákat tartalmazó vagy ilyenekből álló polimerré, míg a cisz-alakot a cisz- és transz-alak elegjr ét tartalmazó keverékké izomerizáljuk, majd ezt a keveréket ismét frakcionáljuk és így az egész mo~ nomér-elegyet egységes, di-izotaktikus makromolekulákat tartalmazó vagy ilyenekből álló termékké alakítjuk át. 4. A 3. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, amelyre jellemző, hogy ;az izomerizálást 100 és 400 C° közötti hőmérsékletre történő felhevítés útján végezzük. 5. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, amelyre jellemző, hogy sztereospecifikus katalizátorként alkil-fémhalogenideket, előnyösen alkil-alumíniumhalogenideket alkalmazunk. 6. Az 5. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, amelyre jellemző, hogy katalizátorként valamely dialkilalumínium-monokloridot alkalmazunk. 7. Az előző igénypontok bármelyike szerinti eljárás kiviteli módja, amelyre jellemző, hogy a polimerizációt —30 és —120 C° közötti hőmérsékleten végezzük.
