149619. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új, nagymértékben szabályoz szerkezetű polimerek előállítására

149.619 5 Mind a kapott nyers polimerből, mind annak kevésbé oldható frakcióiból készíthetünk rosto­kat, az olvadt polimer fonófúvókákon keresztül történő kisajtolása útján. Az ily módon kapott rostok melegen nyújthatók és hőkezelés útján kristályos szerkezetűvé alakíthatók. A nyújtott rostok röntgen-színképe azt mutatja, hogy a kris­tályok orientálva vannak, lánc-tengelyükkel a rost tengelyéhez párhuzamos helyzetben. A szférikus szerkezet ebben az esetben is ugyanolyan, a ter­mék mechanikai tulajdonságai javíthatók a na­gyobb molekulasúlyú frakciók felhasználása út­ján. Az ilyen rostok magas olvadáspontjuk és jó mechanikai tulajdonságaik folytán jól használha­tók textil rostokként. 8. példa: A polimerizációt az 1. példában leírthoz hason­ló módon végezzük, kiindulóanyagként azonban 4,2 g l-metil-2-izobutoxi-etüént alkalmazunk, amelynek forrpont ja 762 mm Hg-oszlop nyomás alatt 110,8 C°, törésmutatója n2 = 1,4079, a mo­nomer 97% cisz-izomért tartalmaz. 4,1 g szilárd, kemény polimert kapunk, amely a röntgenvizsgálat során amorfnak mutatkozik (4. tábla, felső diagram) infravörös színképe eltér a 7. példa szerinti módon kapott polimerétől (5. áb­ra, folytonos vonal). A polimer belső viszkozitása toluolban, 30 C° hőmérsékleten 0,49 x 100 ml/g. 9. példa: A polimerizációt az 1. példában leírthoz hason­ló módon végezzük, kiindulóanyagként azonban 4,1 g l-metil-2-izobutoxi-etilént alkalmazunk, amelynek forrpontja 760 mm Hg-oszlop nyomás alatt 114—115 C , törésmutatója n = 1,4089, a . . D monomer egyenlő arányban tartalmaz cisz- és transz-izomért. 3,8 g szilárd polimert kapunk, amely a röntgenvizsgálat során amorf szerkeze­tet mutat; infravörös színképe különbözik mind a 7. példa szerinti, mind pedig a 8. példa szerinti polimertől (5. ábra, eredményvonal). A termék toluolban, 30 C° hőmérsékleten meg­határozott belső viszkozitása 1,10 x 100 ml/g. 10. példa: A polimerizációt az 1. példában leírthoz hason­ló módon végezzük, kiindulóanyagként azonban 1,9 g l-etil-2-butoxietilént alkalmazunk, amelynek forrpontja légköri nyomáson 138,5 C°, törésmuta­tója n = 1,4180, a monomer 93%-ot meghaladó mennyiségű cisz-izomért tartalmaz. 0,64 g szilárd polimert kapunk, amely röntgenvizsgálat során amorf szerkezetűnek mutatkozik. 11. példa: A polimerizációt az 1. példában leírthoz hason­ló módon végezzük, kiindulóanyagként azonban 2,7 g cisz- és transz-l-etil-2-butoxi-etilént alkal­mazunk, 1 : 3 arányú izomérelegy alakjában. 1,06 g polimert (fehér por) kapunk, amely a röntgenvizsgálat során amorfnak mutatkozik, inf­ravörös színképe különbözik a 10. példa szerinti eljárással kapott polimer infravörös színképétől. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás nagy molekulasúlyú lineáris, egyenes főláncú makramolekulákból álló homopolimérek és kopolimérek előállítására, amelyek az izotak­tikus vagy diizotaktikus típusnak megfelelő egy- vagy többféle szférikus szerkezetet mutatnak és amelyek az alábbi általános képletű telítetlen monomerekből épülnek fel. RHRÍC = CRm R IV — e képletben R11 és R rn hidrogénatomokat, R! 1—10 szénatomot tartalmazó alifás, cikloalifás vagy aromás szénhidrogéngyököt, R,v pedig vala­mely ORv gyököt jelent, mely utóbbiban Rv az R1 gyökkel megegyező vagy attól különböző szén­hidrogén-csoport — azzal jellemezve, hogy a mo­nomert tiszta cisz- vagy transz-alakban, vagy pe­dig a két izomér-alak egyikét legalább 75% meny­nyiségben tartalmazó transz-cisz-izomérelegy alak­jában vetjük alá polimerizációnak, olyan katali­zátor jelenlétében, melynek a vinilétereknek izo­taktikus polimerekké való átalakítására sztereó­specifikus aktivitása van. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli mód­ja, amelyre jellemző, hogy a monomert tiszta transz-alakban, vagy a -cisz-alakot legfeljebb 25% mennyiségben tartalmazó izomérelegy alakjában alkalmazzuk. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás kivi­teli módja, amelyre jellemző, hogy kiindulóanyag­ként a cisz- és transz-izomerek elegyét alkalmaz­zuk, a két alak e monomér-elegyét ismert fizikai módszerek segítségével szétválasztjuk és a transz­monomert polimerizáljuk sztereospecifikus katali­zátorok segítségével di-izotaktikus makromoleku­lákat tartalmazó vagy ilyenekből álló polimerré, míg a cisz-alakot a cisz- és transz-alak elegjr ét tartalmazó keverékké izomerizáljuk, majd ezt a keveréket ismét frakcionáljuk és így az egész mo~ nomér-elegyet egységes, di-izotaktikus makromo­lekulákat tartalmazó vagy ilyenekből álló termék­ké alakítjuk át. 4. A 3. igénypont szerinti eljárás kiviteli mód­ja, amelyre jellemző, hogy ;az izomerizálást 100 és 400 C° közötti hőmérsékletre történő felhevítés útján végezzük. 5. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli mód­ja, amelyre jellemző, hogy sztereospecifikus kata­lizátorként alkil-fémhalogenideket, előnyösen al­kil-alumíniumhalogenideket alkalmazunk. 6. Az 5. igénypont szerinti eljárás kiviteli mód­ja, amelyre jellemző, hogy katalizátorként vala­mely dialkilalumínium-monokloridot alkalmazunk. 7. Az előző igénypontok bármelyike szerinti el­járás kiviteli módja, amelyre jellemző, hogy a polimerizációt —30 és —120 C° közötti hőmérsék­leten végezzük.

Next

/
Thumbnails
Contents