149618. lajstromszámú szabadalom • Tranzisztoros egyenfeszültség stabilizáló kapcsolás
Megjelent: 1962. december 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.618 SZÁM Nemzetközi osztály: ME~—464 ALAPSZÁM Magyar osztály: II 04 h 2<f a4 21—35 SZOLGALATI TALÁLMÁNY Tranzisztoros egyenfeszültség stabilizáló kapcsolás Méréstechnikai Központi Kutató Laboratórium, Budapest Feltalálók: Tarnay Kálmán oki. elektromérnök, Budapest, Gosztony Géza, fizikus, Budapest A bejelentés napja: 1961. február 20. A találmány tárgya: tranzisztoros feszültség stabilizátor, erősítő bemenet, továbbá különösen vákuummérőcsövek ionkollektorának állandó egyenfeszültségen tartásához. A tranzisztoros feszültségstabilizátor használható minden olyan esetben, ahol valamely váltóáramú erősítő bemenetének egyenfeszültsége bármely okból ingadozik, ill. állandó feszültségen tartandó. Különösen jól alkalmazható vákuurnmérőcsövek ionkollektorának állandó egyenfeszültségen tartásához és annak erősítőhöz való csatlakozásánál. A tranzisztoros feszültségstabilizátor különösen előnyösen alkalmazható olyan esetekben, amikor a mérendő rendszerből egyenáramra szuperponált váltóáramot kapunk és a teljes áram jut az erősítő bemenetére, a méréshez azonban csak a váltóáramú jelre van szükségünk. Az ismertetendő stabilizálási elv és az ezen alapuló találmány szerinti stabilizátor kapcsolás az egyenáram által okozott bemenőpontí egyenfeszültség megváltozásokat küszöböli ki. (Pl. modulált áramú fotocellánál, vagy fotóelektron sokszorozónál modulált áramú ionizációs vákuummérőnél stb.) Az ilyen jellegű kérdések megoldása eddig általában úgy történt, hogy kapcsolóval változtatták az erősítő bemenő ellenállását, úgy, hogy az egyenfeszültségváltozások bizonyos, az illető rendszertől függő mértéket ne lépjenek túl. Az ismert megoldások hátrányai: 1. a készülék kezelése bonyolult, 2. átkapcsolás elmulasztása károsodást okozhat az indikáló részben (műszer túlterhelés stb.), 3. a kapcsoló jelenléte növeli a kontaktus bák lehetőségét, 4. a feszültségváltozásokat csak bizonyos határ elérése után küszöböli k'i, vagyis kisebb változások visszamaradnak. A találmány szerinti stabilizátor a fenti hibákat kiküszöböli. 1. Egyszerűsíti a készülék kezelését. 2. feszültségváltozások kiküszöbölését automatikusan végzi. 3. A feszültségváltozások kiküszöbölése folyamatosan történik. Ezeken felül további előnyöket is biztosít. 4. Az egyszerű kapcsolás és kis térfogatigény lényegesen kedvezőbb elhelyezési lehetőséget biztosít, mint bármely többfokozatú kapcsoló. 5. A stabilizálási tartomány nagysága és a stabilizálási viszony teljesen kielégíti az általában támasztott szigorú követelményeket. A stabilizátor működési elve, hogy az erősítő bemeneten megjelenő egyenfeszültség megváltozással ellentétes irányú és azonos nagyságú egyenfeszültséget juttat az erősítő bemenetére és így árinak egyenfeszültség! beállítását állandósítja. Ugyanakkor nem befolyásolja a váltóáramú erősítési viszonyokat. A találmány szerinti stabilizátort rajzok alapján részletesebben ismertetjük. Az 1. ábra elvi elrendezés, míg a 2. ábra a stabilizátor kapcsolás egy példakénti kiviteli vázlata. Amint az 1. ábrán látható, a bemenőjelet az 1 és 2 pontok közé kapcsoljuk. A 2 pont rendszerint földelve van. Ha a bemenőjel egyenfeszültségű komponensének hatására az 1 pont egyenfeszültsége eltolódik valamilyen irányba, eltolódik a 3 erősítő munkapontja és megváltozik az erősítés.
