149615. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új p-aminofenoxialkánok előállítására

6 149.615 40—60 C° forrpontú petrolétert adunk; —80 C° hőmérsékletre történő lehűtéssel kíkristályosítjuk a terméket, amikor is 8,8 g l-(4-amino-2'-hidroxi-2-etíltiometü-fenoxi)-oktánt kapunk (op. 57,5— 59 C°). 12. példa: 28 g nyers l-(2-klórmetil-4-nifro-fenoxi)-oktán (83,2%-os tisztaságú, a klórtartalom alapján meghatározva), 75 ml etanol és 5,8 g tiokarbamid elegyét 18 óra hosszat forraljuk visszaesepegő hűtő alatt. Ezután a kapott oldathoz, annak lehűlése közben, kismennyiségű étert adunk és az elegyet 0 C° hőmérsékletig hűtjük le, amikor is szűréssel elválasztjuk a levált 5-nitro-2-oktiloxi-benzütiuróniumkloridot; 23,4 g 136—138 C°-on olvadó terméket kapunk. 2 g fenti terméket 0,45 g nátriumhidrogénkarbonát" 56,5 ml vízzel készített oldatával 4 1/2 óra hosszat hevítünk visszaesepegő hűtő alatt, nitrogén-légkörben. Ezután a lehűtött reakcióelegyet éterrel extraháljuk, az éteres kivonatot vízzel, majd híg sósavval, azután ismét vízzel mossuk, szárítjuk és az oldószert ledesztilláljuk. Maradékként 1,4 g l-(2-merkaptometil-4-nitro~íenoxi)-oktánt (op. 32—33 C°) kapunk. 14,7 g fenti merkaptán-származékot 1,3 g nátriumból 50 ml etanollál készített nátriumetilátoldatban oldunk és az oldathoz 7 g benzilkloridot adunk. Az elegyet 1 óra hosszat hevítjük visszacsepegő hűtő alatt, majd bepároljuk és a maradékhoz vizet adunk. A termék 0 C° hőmérsékletre történő lehűtéskor megszilárdul; etanolból átkristályosítva 14,5 g l-(2-benziltiometil-4-nitro-fenoxi)-oktánt (op. 27—28 C°) kapunk. A fenti terméket a 11. példában leírtakhoz hasonló módon nátriumszulfiddal redukálva 8,1 g l-(4-arnino-2-benziltiometil-fenoxi)-oktánt kapunk, amely 40—60 C° forrpontú petroléterből történő átkristályosítás után 40,5—41,5 C°-on olvad. A fent leírthoz hasonló módon állíthatjuk elő az alább felsorolt további vegyületeket is: l-(2-metiltiometil-4-nitro-fenoxi)-oktán, op. 38-39 C° és l-(4-amino-2-metiltiometil-fenoxi)-oktán, fp. 0,03 mm Hg-oszlop nyomás alatt 165—167 C°, a metánszulfonát op.-ja 81—84 C°; l-(2-etiltiometil-4-nitro-fenoxi)-oktán (folyékony) és l-(4'-amino-2-etiltiometil-fenoxi)-oktán, fp. „ „,Hgmm 165—170 CG

, a metánszulfonát op.-ja 71— 74 C°; l-(2-propiltiometil-4-nitro-fenoxi)-oktán (folyékony) és l-(4-ammo-2-propiltiometil-fenoxi)~oktán, fp. 0

„Hgmm 180—190 C°, a hidroklorid op.-ja 115— 117 C°. 13. példa: 18,75 g 2-klórmetil-4-nitrofenolt 30 ml etanolban lassan hevítünk és cseppenként hozzáadjuk 7,8 g 2-merkapto-etanol 2,3 g nátriumból és 50 ml etanolból előállított nátriumetilátoldattal készített oldatát. 30 perces hevítés után az elegyet bepároljuk és a maradékhoz vizet adunk. A víz dekantálása után visszamaradó olajat langyos n nátriumhidroxid-oldattal extráháljuk, A kapott sárga oldatot tömény sósavval megsavanyítjuk, éterrel extraháljuk, az éteres kivonatot vízzel mossuk, szárítjuk majd az étert ledesztilláljuk. A maradékot 40—60 C° fp. petroléterből kristályosítjuk, majd némi etanolt tartalmazó benzolból átkristályosítjuk; ily módon 3,2 g tiszta 2-(2'-hidroxi)-etiltiometil-4-nitro-fenolt kapunk, op. 95— 98 C°. 10 g fenti terméket nyers állapotban oldunk 1 g nátriumból és 25 ml etanolból készített nátríumetilát-oldatban és ehhez 9,3 g n-oktilbromidot adunk. Az elegyet 24 óra hosszat hevítjük visszacsepegő hűtő alatt, majd az oldószert elpárologtatjuk, a maradékként kapott terméket éterrel felvesszük, az éteres oldatot vízzel, majd híg nátriumhidroxid-oldattal, azután ismét vízzel mossuk, szárítjuk és bepároljuk. A maradékot 40—60 C° forrpontú petroléterrel extrahálva 2,3 g l-(2-hidroxi-2-etiltiometil-4-nitro-fenoxi)-oktánt (op. 4il—42 C°) kapunk, amely , azonos a 11. példa szerinti eljárás termékével. Ezt a nitrovegyületet a 11. példában leírt módon nátriumszulfiddal redukálva l-(4-amino-2'-hidroxi-2-etiltiometil-fei:Oxi)-oktánt kapunk, az 57,5—59 C°-on olvadó termék azonos a 11. példa szerintivel. 14. példa: 3,7 g nátriumot 350 ml vízmentes metanolban oldunk és a lehűtött oldaton keresztül metilmerkaptánt vezetünk a nátrium-rnetilmerkaptid képződésének befejeződéséig. Azután a kapott oldatot lassan hozzáadjuk 48 g l-(2-kIórmetil-4-nitro-fenoxi)-oktán 200 ml metanollal készített szuszpenziójához, állandó keverés közben; a hozzáadás befejezte után az elegyet még 24 óra hosszat tovább keverjük, majd kis mennyiségű ecetsavat adunk hozzá és bepároljuk az elegyet. A maradékként kapott terméket éterrel felvesszük, vízzel, majd 2 n nátriumhidroxid-oldattal, végül pedig ismét vízzel mossuk, szárítjuk és az oldószert elpárologtatjuk. A maradékot 40—60 C° forrpontú petroléterből — 80 C° hőmérsékleten kristályosítva 36 g l-(2-metiltiometil-4~nitro~fenoxi)-oktánt (op. 35—36 C°) kapunk; a 12. példa szerint kapott termékkel való keverés esetén ez az olvadáspont nem csökken. A terméket a fentebb leírt módon redukálva és a metánszulfonsavas sót képezve kapjuk az l-(4--amino-2-metiltiometil-fenoxi)-oktán -metánszulf onátot, amely 81—84 C°-on olvad. Az l-(2-metiltiometil-4!-nitro-fenoxi)-oktán hidrogénperoxiddal, ecetsavas közegben, a 9. példában leírthoz hasonló módon történő oxidációja útján kapjuk az l-(2-metánszulfonilmetil-4-nitro-fenoxi)-oktánt (op. 91—93 C°), amelyből a fenti módon történő redukálás útján az l-(4-amino-2-metánszulfonilmetil-fenoxi)-oktánhoz (op. 97—98 C°) jutunk. A jelen találmány körébe tartozik az olyan gyógyszerkészítmények előállítása is, amelyek hatóanyagként a fenti (I) általános képletnek megfe-