149597. lajstromszámú szabadalom • Lumineszkáló anyag és eljárás annak előállítására

Megjelent: 1962. augusztus 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.597. SZÁM 22. f. OSZTÁLY — EE—798. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Lumineszkáló anyag és eljárás annak előállítására Egyesült Izzólámpa és Villamossági RT., Budapest Feltalálók: dr. Kardos Ferenc mérnök és Gazda István mérnök A bejelentés napja: 1960. szeptember 8. A találmány lumineszkáló anyagokra és azok előállítására vonatkozik. Mint ismeretes lumineszkáló anyagok alatt oly anyagokat értünk, melyek valamilyen sugárzás, vagy elektronbombázás hatására a beérkező sugárzástól eltérő hullámhosszú sugárzást — többnyire látható fényt — bocsátanak ki. Ily anyagok a természetben is találhatók, a gyakorlati életben azonban mesterségesen előállított anyagokat alkalmaznak. Az alkalmazott gerjesztősugárzásnak megfelelően a legkülönbözőbb lumineszkáló anyagokat javasolták már. Nagy részük szervetlen anyag, de ismertek szerves anyagok is. Vannak azután olyan lumineszcens anyagok is, melyek nem sugárzás, vagy elektronbombázás hatására világítanak, hanem akkor, ha azokat elektromos térbe helyezzük, ezek az elektrolumineszcens anyagok. Az eddigi megfigyelések azt mutatták, hogy a természetben található lumineszkáló anyagok — ásványok — valamilyen szennyező anyag hatására világítóképesek, mesterségesen létrehozott lumineszkáló anyagoknál pedig mesterséges szennyezéseket alkalmaztak. E célból az alapanyagokat nagymértékben tisztították és az így tisztított alapanyagokat egy előre meghatározott szennyező anyaggal együtt vetették alá izzításnak. E szennyező anyag — melyet aktivá tornak neveznek — az izzítás során beépül az anyag rácsába és ily módon teszi lehetővé annak világítását. Egy ilyen általánosan használt szennyező anyag — aktivátor — pl. a mangán. Ismeretesek azután oly lumineszkáló anyagok is, melyek nem egyetlen, hanem csak több aktivátor hatására világítanak a kívánt intenzitással és színben. Ilyenek pl. többek között az általánosan elterjedt földalkálihalofoszfát fényporok, melyek ultraibolya gerjesztősugárzás hatására világítanak és aktivátorként az anyag rácsába elsősorban antimon és esetleg mangán is van beépítve. A kellő intenzitásról 1/2—15% közötti antimonadalék gondoskodik, míg a mangán mennyiségével a. fénypor színét tudjuk befolyásolni. A vonatkozó 915.606 sz. német szabadalom éppen ezért kétségbevonja, hogy a mangán ún. aktivátornak tekinthető-e. Más foszfát fényporok pl. ólom és mangán, ül. cérium és mangán együttes hatására szolgáltatják a kívánt fényeffektust. Ilyen „kettősen aktívált" fényporokkal őrlési kísérleteket végeztünk és érdekes módon azt tapasztaltuk, hogy egy bizonyos szemcsenagyságnál finomabbra őrölt szemcsék esetén lesznek már oly szemcsék is, amelyek nem világítanak. A nem világító szemcsék viszont még tartalmaztak aktivátort, amely nyomokban kimutatható volt. Ezen jelenség okát kutatva arra a feltevésre jutottunk, hogy szemben az eddigi felfogással a lumineszkáló anyagoknál szükségesek . bizonyos szennyező anyagok, amelyek az anyag rácsában helyezkednek el és ily módon rácshibát alakítanak ki (aktivátorok), de ezenfelül szükségesek oly anyagok is, melyek nem az egyes szemcsék belsejében, hanem azok felületén helyezkednek el és szerepük nem aktiválás, hanem szenzibilizálás. Ezen szenzibilizátoroknak az volna tehát a szerepük, hogy az egyes fény porszemcséket a gerjesztő sugárzásra érzékenyítsék, ami elsősorban az ultraibolya gerjesztő sugárzás esetén szükséges a fénypor világításához. A fenti elméleti megfontolások alapján kísérleteket végeztünk az említett földalkálihalofoszfát fényporokkal és arra a megállapításra jutót-