149596. lajstromszámú szabadalom • Elektrolumineszcens világítótest és eljárás annak előállítására

2 149.596 A cellákat váltóárammal célszerű üzemeltetni. Üzemfeszültségük a dielektrikum rétegvastagságá­nak függvénye. Ez az összefüggés pl. a követke­ző: 100—120 mikronig 900—1100 V 80—100 mikronig 700—1000 V 50— 80 mikronig 400— 700 V 20— 50 mikronig 200— 400 V Általában 50 Hz-tól 10 kHz-s váltóáram alkalma­zandó. Célszerű azesetben, ha elektrolit cellákban alkalmazzuk a találmány szerinti elrendezést, egyenáramú előfeszültséget adni a cellára úgy, hogy a váltóáram amplitúdója ne csapjon át az ellenkező polaritásba. A mellékelt ábrák két példakénti kivitelt mu­tatnak be. Az la. és az lb. ábrák a konvencioná­lis jellegű cellát mutatják, míg a 2a. és 2b. áb­rák az elektrolitos cellát ábrázolják oldal és elöl­nézetben. Az ábrákon azonos részeket azonos szá­mokkal jelöltük. Az ábrákon (10) jelöli a fémelekródát, (11) pe­dig az átlátszó ellenelektródát. (12) jelöli az ad­szorbátumot, tehát az oxidrétegre adszorbeálta­tott szerves elektrolummeszcens anyagot.ó (13) jelöli az esetleges védődielektrikumot. (14) az elektrolitos kivitelnél az elektrolit jelölésére szol­gál, míg ugyanezen kivitelnél (15) jelöli az átlát­szó műanyag tokot. (16) az elektrolit cella keret­szerű ellenelektródáját jelöli. Találmányunk szerinti elektrolumineszcens cel­la előállítása során célszerűen úgy járunk el, hogy fémes alapon kialakítjuk ugyanezen fém oxidját és erre adszorbeáltatjuk a szerves elektrolumi­neszcens anyagot. Minden olyan fémalap esetében, tehát pl. a korábban felsorolt fémeknél, valamint lehetőleg egyébként is, ha mód van összefüggő íémoxid-film kialakítására fém alapon, úgy ezt az eljárást követjük, mert előnyös az egyik elekt­ród és az adszorbens együttes létrehozása. Ha ez mégsem volna lehetséges, úgy olyan finomszem­csés aktív adszorbenst célszerű alkalmazni, mint pl. a szilikagél, melyre először adszorbeáljuk a szerves elektrolumineszcens anyagot, majd az egész adszorbeátumot dielektrikumba ágyazzuk be. Ámbár a találmány a fentiek értelmében szá­mos változatban kivitelezhető, az eljárást és ezen keresztül a cellát két kiviteli példa kapcsán mu­tatjuk be részletesebben. 1. példa: Fluoreszcein elektrolumineszcens anyag alkal­mazása esetén pl. a következőképpen járunk el: 99,999%-os alumíniumlemezt először elektropo­lírozunk, majd erős mosás után 160 C°-on meg­szárítjuk. E lemezen az irodalomból ismert vala­melyik módszer segítségével pl. váltóáramú táp­lálással oxálsavas fürdőben kialakítunk egy oxid­filmet, melynek vastagsága 10—35 ß között vál­tozhat. Miután a kialakult struktúra gamma szer­kezet lesz, ha ennek átalakítását kívánjuk, úgy 0,01 mólos Na2CO s oldatot használhatunk 70 C°­on, vagy nagynyomású vízgőzt. Hasonlóképpen eredményeket érhetünk el alkoholos ammónia-ol­dattal is. A kialakított lemezeket 24 óráig 0,01 mólos nát­rium-fluoreszcein oldatban hagyjuk állni, majd az adszorpció megtörténte után desztillált vízzel lemoosuk és 120 C°-on megszárítjuk. Az ily le­mezek mint egyik elektróda segítségével azután a már ismert módon összeállítjuk az elektrolumi­neszcens cellát, mely váltóárammal táplálva vilá­gítani fog. 2. példa: Elektrolit-cellák céljára az 1. példa szerint állít­juk elő az elektródot és adszorbenst együttesen. A különbség annyi, hogy az ellenelektród keret alakú és borsavas glicerin elektrolitot alkalma­zunk. Általában az ilyen cellák 300 V egyenfe­szültséggel vannak; előfeszítve, melyre 180 V-os váltófeszültség szuperponálódik. Szabadalmi igénypontok: 1. Elektrolumineszcens cella két vezetőelektróda között elhelyezett elektrolumineszcens anyaggal, azzal jellemezve, hogy az elektrolumineszcens anyag önmagában ismert szerves elektroluminesz­cens anyag és ezen anyag a két vezető elektróda között elhelyezett aktív oxidra van adszorbeáltat­va. 2. Az 1. igénypont szerinti cella kiviteli alakja, jellemezve az egyik, éspedig egy fémelektróda, fe­lületén kialakított oxidréteggel és ezen adszorbe­ált szerves elektrolumineszcens anyaggal. 3. Az 1. igénypont szerinti • cella kiviteli alakja, jellemezve az egyik vezető elektródára, célszerű­en fémelektródára felvitt oly oxidréteggel, mely­re elektrolumineszcens anyag van adszorbeálva, mely dielektrikumba van ágyazva. 4. Az 1—2. igénypontok bármelyike szerinti cella kiviteli alakja, jellemezve az oxid és az azon levő elektrolumineszcens anyagból álló adszorbeátum, valamint az ellenelektróda között elhelyezett vé­dődieletkrikummal. 5. Az 1—2. igénypontok bármelyike szerinti cella kiviteli alakja, jellemezve az oxid és az azon levő elektrolumineszcens anyagból álló ad­szorbeátum, valamint az ellenelektróda között el­helyezett elektrolittal, jellemezve továbbá azzal, hogy a cella átlátszó műanyag tokban helyezkedik el. 6. Az 1—5. igénypontok bármelyike szerinti cel­la kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a vezető fémelektróda célszerűen a következő fémek egyi­ke: alumínium, cink, ón, titán, vas stb., míg az adszorbeáló oxid ugyanezen fémek oxidja. 7. Az 1—5. igénypontok bármelyike szerinti cel­la kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az ad­szorbeáló anyag szilikagél. 8. Az 1—7. igénypontok bármelyike szerinti cella kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szer­ves elektrolumineszcens anyag az alábbi anyagok legalább egyikéből van megválasztva: a) kondenzált aromás vegyületek, mint pl. ant­racén, benzpirén;

Next

/
Thumbnails
Contents