149596. lajstromszámú szabadalom • Elektrolumineszcens világítótest és eljárás annak előállítására

2 149.596 A cellákat váltóárammal célszerű üzemeltetni. Üzemfeszültségük a dielektrikum rétegvastagságának függvénye. Ez az összefüggés pl. a következő: 100—120 mikronig 900—1100 V 80—100 mikronig 700—1000 V 50— 80 mikronig 400— 700 V 20— 50 mikronig 200— 400 V Általában 50 Hz-tól 10 kHz-s váltóáram alkalmazandó. Célszerű azesetben, ha elektrolit cellákban alkalmazzuk a találmány szerinti elrendezést, egyenáramú előfeszültséget adni a cellára úgy, hogy a váltóáram amplitúdója ne csapjon át az ellenkező polaritásba. A mellékelt ábrák két példakénti kivitelt mutatnak be. Az la. és az lb. ábrák a konvencionális jellegű cellát mutatják, míg a 2a. és 2b. ábrák az elektrolitos cellát ábrázolják oldal és elölnézetben. Az ábrákon azonos részeket azonos számokkal jelöltük. Az ábrákon (10) jelöli a fémelekródát, (11) pedig az átlátszó ellenelektródát. (12) jelöli az adszorbátumot, tehát az oxidrétegre adszorbeáltatott szerves elektrolummeszcens anyagot.ó (13) jelöli az esetleges védődielektrikumot. (14) az elektrolitos kivitelnél az elektrolit jelölésére szolgál, míg ugyanezen kivitelnél (15) jelöli az átlátszó műanyag tokot. (16) az elektrolit cella keretszerű ellenelektródáját jelöli. Találmányunk szerinti elektrolumineszcens cella előállítása során célszerűen úgy járunk el, hogy fémes alapon kialakítjuk ugyanezen fém oxidját és erre adszorbeáltatjuk a szerves elektrolumineszcens anyagot. Minden olyan fémalap esetében, tehát pl. a korábban felsorolt fémeknél, valamint lehetőleg egyébként is, ha mód van összefüggő íémoxid-film kialakítására fém alapon, úgy ezt az eljárást követjük, mert előnyös az egyik elektród és az adszorbens együttes létrehozása. Ha ez mégsem volna lehetséges, úgy olyan finomszemcsés aktív adszorbenst célszerű alkalmazni, mint pl. a szilikagél, melyre először adszorbeáljuk a szerves elektrolumineszcens anyagot, majd az egész adszorbeátumot dielektrikumba ágyazzuk be. Ámbár a találmány a fentiek értelmében számos változatban kivitelezhető, az eljárást és ezen keresztül a cellát két kiviteli példa kapcsán mutatjuk be részletesebben. 1. példa: Fluoreszcein elektrolumineszcens anyag alkalmazása esetén pl. a következőképpen járunk el: 99,999%-os alumíniumlemezt először elektropolírozunk, majd erős mosás után 160 C°-on megszárítjuk. E lemezen az irodalomból ismert valamelyik módszer segítségével pl. váltóáramú táplálással oxálsavas fürdőben kialakítunk egy oxidfilmet, melynek vastagsága 10—35 ß között változhat. Miután a kialakult struktúra gamma szerkezet lesz, ha ennek átalakítását kívánjuk, úgy 0,01 mólos Na2CO

s

oldatot használhatunk 70 C°on, vagy nagynyomású vízgőzt. Hasonlóképpen eredményeket érhetünk el alkoholos ammónia-oldattal is. A kialakított lemezeket 24 óráig 0,01 mólos nátrium-fluoreszcein oldatban hagyjuk állni, majd az adszorpció megtörténte után desztillált vízzel lemoosuk és 120 C°-on megszárítjuk. Az ily lemezek mint egyik elektróda segítségével azután a már ismert módon összeállítjuk az elektrolumineszcens cellát, mely váltóárammal táplálva világítani fog. 2. példa: Elektrolit-cellák céljára az 1. példa szerint állítjuk elő az elektródot és adszorbenst együttesen. A különbség annyi, hogy az ellenelektród keret alakú és borsavas glicerin elektrolitot alkalmazunk. Általában az ilyen cellák 300 V egyenfeszültséggel vannak; előfeszítve, melyre 180 V-os váltófeszültség szuperponálódik. Szabadalmi igénypontok: 1. Elektrolumineszcens cella két vezetőelektróda között elhelyezett elektrolumineszcens anyaggal, azzal jellemezve, hogy az elektrolumineszcens anyag önmagában ismert szerves elektrolumineszcens anyag és ezen anyag a két vezető elektróda között elhelyezett aktív oxidra van adszorbeáltatva. 2. Az 1. igénypont szerinti cella kiviteli alakja, jellemezve az egyik, éspedig egy fémelektróda, felületén kialakított oxidréteggel és ezen adszorbeált szerves elektrolumineszcens anyaggal. 3. Az 1. igénypont szerinti • cella kiviteli alakja, jellemezve az egyik vezető elektródára, célszerűen fémelektródára felvitt oly oxidréteggel, melyre elektrolumineszcens anyag van adszorbeálva, mely dielektrikumba van ágyazva. 4. Az 1—2. igénypontok bármelyike szerinti cella kiviteli alakja, jellemezve az oxid és az azon levő elektrolumineszcens anyagból álló adszorbeátum, valamint az ellenelektróda között elhelyezett védődieletkrikummal. 5. Az 1—2. igénypontok bármelyike szerinti cella kiviteli alakja, jellemezve az oxid és az azon levő elektrolumineszcens anyagból álló adszorbeátum, valamint az ellenelektróda között elhelyezett elektrolittal, jellemezve továbbá azzal, hogy a cella átlátszó műanyag tokban helyezkedik el. 6. Az 1—5. igénypontok bármelyike szerinti cella kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a vezető fémelektróda célszerűen a következő fémek egyike: alumínium, cink, ón, titán, vas stb., míg az adszorbeáló oxid ugyanezen fémek oxidja. 7. Az 1—5. igénypontok bármelyike szerinti cella kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az adszorbeáló anyag szilikagél. 8. Az 1—7. igénypontok bármelyike szerinti cella kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szerves elektrolumineszcens anyag az alábbi anyagok legalább egyikéből van megválasztva: a) kondenzált aromás vegyületek, mint pl. antracén, benzpirén;