149564. lajstromszámú szabadalom • Talajlazító készülék
Megjelent: 1962. augusztus 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.564. SZÁM 45. a. 6—40. OSZTÁLY — SA—1301. ALAPSZÁM Talajlazító készülék Horváth Béla oki. gépészmérnök (Gara) 35%, Szabó István mezőgépész (Budapest) 35%, Tóvízi Imre oki. gépészmérnök (Budapest) 10%, Pusztai József áll. gazd. igazgató (Gara) 10%, Haralyi Ervin főagronómus (Gara) 10% A bejelentés napja: 1960. szeptember 2. A találmány talaj lazító készülékre vonatkozik. Ismeretes, hogy a mezőgazdasági művelésben sokszor van szükség arra, hogy a felszíni szántás alatti talajréteget bizonyos mértékben meglazítsuk. Ezzel a lazítással elérjük, hogy a talaj több nedvességet tud a növényzet számára tárolni, ugyanakkor lehetővé teszi azt, hogy a növény gyökere nagyobb mélységbe hatolhasson le. Ily módon kiküszöbölhetjük, vagy csökkenthetjük az aszálykárokat és jelentős mértékben fokozhatjuk a terméshozamot. Szükség lehet a talajlazításra erdő, vagy gyümölcsös telepítésekor is, továbbá olyankor, ha helytelen és állandóan^ egy szinten végzett művelés következtében a művelt réteg és az altalaj között tömődött réteg keletkezett. A talajlazítás mindeddig olyan talajlazító szerszámmal történt, amely lényegében egy-egy a szükséges mélységbe lehatoló késből állott. Ez azonban céljának nem tudott kellőképpen megfelelni. Egy-egy késnek ugyanis a kívánt mélységben történő vontatása akkor, amikor a kés teljes hosszában egyirányú mozgást végezve végighasítja a talajt, meglehetősen nagy erőt igényel, tehát erősen munkaigényes. A másik hátránya ennek az eljárásnak, hogy tulajdonképpen a jó fellazítás csak akkor következnék be, ha a kések annyira sűrűn volnának elhelyezve, ami már a vonóerő igen nagy mértékű megnövekedése miatt gyakorlatilag megvalósíthatatlan. Olyan sűrű kések azonban egyben annak a lehetőségét is megteremtik, hogy a két réteg bizonyos mértékben keveredjék, ami viszont a mezőgazdasági művelés szempontjából káros lehet, mert egyes altalaj a szántott talajba keveredve arra mérgező hatással lehet. A találmány mindezt a hátrányt kiküszöböli és olyan talajlazító készüléket szolgáltat, ameíy a talajt sokkal kisebb vonóerő igénybevételével gyakorlatilag a szántás teljes szélességében sokkal tökéletesebben lazítja fel. A találmány lényegét az előrehaladás közben a talajellenállásának hatására a haladási irány mint tengely körül forgómozgást végző, orrán csúcsos és hátrafelé szélesedő csavart szárnyfelületekkel ellátott idomtest képezi. Ez a talajlazító idomtest célszerűen az ekével oly módon van összeépítve, hogy egy-egy idomtest egy-egy eketest alá kerül és olyan késszerű tartószárra van csapágyazva, amely az idomtest mögött nyúlik be a talajba. Célszerű, hogy a tartószárnak a csapággyal szomszédos szakasza hátrafelé emelkedő ferde vonatozással legyen kiképezve, mert különben a csapágy mögött a tartószárra az előrehaladás közben beakadó gyökérzet reárakódva stb. egy időn túl már az idomtest forgómozgását is akadályozhatná. Ferde kiképzéssel azonban egyrészt az itt beakadó gyökereket stb. az idomtest körzetéből felfelé eltávozik, másrészt a kés ferde éle vágó hatására kettéválik. Maga az idomtest előrehaladva a talajban előre fúródik és a talajnak a csavart szárnyfelületekkel szemben ható ellenállása következtében forgómozgást végez. A forgómozgás a talajszemcsékre oldalirányú nyomást gyakorol és ezzel a talajt megmozgatja és fellazítja. Ez a fellazító hatás elsősorban a forgó szárnylapátok hátulsó legnagyobb átmérőjű kör szelvényére terjed ki, de hatása ennek közelében is tapasztalható. Ezért ennek a körnek megfelelő méretű megválasztásával és az idomtesteknek megfelelő sűrűségével (pl. minden eketestnek egy-egy talajlazító idomtestet megfeleltetve) a talajt az eketestek alatt teljes szélességben meglazíthatjuk. A talaj lázítót azonban az eketestektől függetlenül is, mint önálló talajlazító készüléket is használhatjuk.
