149531. lajstromszámú szabadalom • Eljárás textíliák, szőrmék, tollak, szőrök tartós kikészítésére az azokat károsító rovarok - elsősorban molyok -, penészgombák és baktériumok ellen

Megjelent: 1962. július 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG «BT -5^ SZABADALMI LEIRÄS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149531. SZÁM 8. k. OSZTÁLY — EE-832. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás textiliák, szőrmék, tollak, szőrök tartós kikészítésére az azokat károsító rovarok — elsősorban molyok —, penészgombák és baktériumok ellen Egyesült Vegyiművek, Budapest Feltalálók: Merényi Armand vegyészmérnök (80%) és Bartha Béla vegyészmérnök (20%), mindketten Budapesten A bejelentés napja: 1961. január 13. A találmány eljárás textiliák, szőrmék, tollak, szőrök tartós kikészítésére az azokat károsító rovarok — elsősorban molyok —, továbbá penészgombák és baktériumok ellen, halogéntartalmú femlszulfamidodifeniléterszulfonsavak és ezek származékainak felhasználásával. Ismeretes, hogy a molymentesítőszerként felhasznált vegyületek legkorszerűbb és leghatásosabb képviselői közé tartozó savamidok két fővegyülettípusba sorolhatók. Az egyik típusba szulfonamidok tartoznak; ezek a korábbi, illetve legújabb Eulan-típusú vegyületek. Az előbbiek alapja a 3,4-diklórbenzol-N-metil^szulfamid (Eulan BL). E vegyület hátránya, hogy vízben oldhatatlan, és a gyapjúáruk kikészítését csak szerves oldószer segítségével lehet vele elvégezni. A nitrogénhez kapcsolódó metilgyöknek magasabb szénatomszámú alkilgyökkel, vagy a nitrogénhez kapcsolódó metilgyöknek és hidrogénnek két alkilcsoporttal történő helyettesítése már hatáscsökkenéshez vezetett, az anilidek pedig használhatatlanoknak bizonyultak. A legújabb, növelt hatású szulfamidok klórmetilszulfonamid típusúak. Legjelentősebb képviselőjük a klórmetüszulfo-2,4,5-triklóramilid (Eulan BLN), ill. ennek nátriumvegyülete (Eulan WA); az utóbbi már arra is lehetőséget nyújt, hogy alkalikus vizes fürdőből lehessen alkalmazni, a szerves oldószer elhagyásával. Molymentesítőszerként legújabban ismertekké váltak a több aromás gyűrűt és halogént tartalmazó klórmetán-, ill. klőretánszulfonamid-származékok. Ezeknek is hátránya, hogy általában csak szerves oldószerben oldva alkalmazhatók. A másik fő típust a halogén tartalmú aminodifeniléterszulfonsav-származékok képezik. E vegyülettípus legelső képviselőit zsírsavval acilezett származékok formájában alkalmazták. Ismeretesek az ilyen típusú vegyületek cianürkloriddal kapcsolt triazin-származékai, valamint a foszgénnel szimmetrikusan kapcsolt karbamid származékai is. Jobb hatásúak az aszimmetrikusan felépített karbamid-származékok, amelyek közül legjelentősebb a tetraklór-szulfo-difeniléter-fenil-karbamid (Mitin FF). E vegyülettípusnál döntő mértékben befolyásolja a biológiai hatást a szubsztituensek helyzete; sokszor azonos bruttó képletű izomerek teljesen hatástalanok. A szulíocsoport révén ezek a vegyületek vízben oldhatók. Az eddig ismert hatásos molymentesítőszerek hátránya, hogy előállításuk költséges. így szulfonamid (Eulan) típusú vegyületek előállításánál a szulfamid kapcsoláshoz szükséges szerves oldószer és savimegkötőszer (pl. piridin) vilszonylag drága. A vízben nem oldódó típusoknál a felhasználáshoz szükséges szerves oldószer további költséget jelent, és ugyanakkor korlátozza az ipari felhasználás lehetőségeit. A karbamid-származékok szintézise igen körülményes, minthogy a foszgénes izocianát-képzés kivitelezése nemcsak nehézkes, hanem veszélyes is. A találmány célja az eddig ismert molymentesítőszerek előállításával, ill. felhasználásával járó hátrányok kiküszöbölése, és olyan kikészítési el-