149530. lajstromszámú szabadalom • Készülék folyadéknak folytonosan változó mennyiségben való adagolására

Megjelent: 1962. június 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •íf^ SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.530. SZÁM 64. a. 1-6, 42. e. 8—20. OSZTÁLY — EE—824. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Készülék folyadéknak folytonosan változó mennyiségben való adagolására Erjedésipari Kutatóintézet, Budapest Feltalálók: Pele Antal oki. vegyészmérnök, Almásy Ferenc oki. gépészmérnök és Varga László vegyészmérnök hallgató, mindhár man Budapesten A bejelentés napja: 1960. december 19. A találmány automatikusan működő folyadékadagoló készülék, amellyel kémiai vagy biokémiai folyamatokhoz, reakciókhoz a folyamat, ül. leakció közben szükséges folyadékokat előre meghatározott, a folyamat ill. reakció előrehaladásától függően akár folytonosan változó mennyiségben is automatikusan lehet adagolni. A kémiai, biokémiai és biológiai műveleteknél a hatóanyagot, ill. anyagokat tartalmazó folyadékot előírt ütemben kell a reakciótérbe adagolni. A kémiai folyamat, ill, reakció sikeres elvégzéséhez ez feltétlenül szükséges, akár laboratóriumi, akár nagyüzemi méretű reakcióról, ill. folyamaírói van szó. Az eddig ismert eljárásoknál a hatóanyagokat tartalmazó folyadékot túlnyomóan kézi szabályozással (pl. csapnyitással) adagolják a reakciótérbe. , A kézi adagolást szükségszerűen csak szakaszosan lehet változtatni, csak meghatározott időközökben lehet bizonyos előre meghatározott folyadékmennyiségeket a reakciótérbe bevinni. Ismert jelenség, hogy a kémiai folyamatok, ill. reakciók időben folytonosan és folyamatosan haladnak előre, ezért az időszakosan szabályozott adagolás nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeket a reakció sikeres és kifogástalan végrehajtásához ki kellene elégíteni. A kézzel történő hatóanyagszabályozás további hátrányos tulajdonsága, hogy az adagolandó mennyiség nincs mindig pontosan bemérve az adagolóedénybe, és a szabályozások között eltelt idő hossza is változó, az előírttól eltérő. Még a legbegyakoroltabb és leggondosabban dolgozó kezelőszemély sem tudja az adagolás ütemét betartani, ezért hol több, hol kevesebb a hatóanyagok menynyisége annál, mint amennyire a reakciótérben a reakció adott időszakában szükség volna. A kézi szabályozás különösen helytelen abban az esetben, ha az adagolandó hatóanyagmennyiség a folyamat különböző* időpontjaiban különböző. A hatóanyagmennyiség adagolásról-adagolásra végzendő változtatását még a jól begyakorolt személy sem tudja az előírásoknak megfelelően elvégezni. Ismeretesek már automatikusan működő adagolóberendezések is, azonban ezek is csak meghatározott időtartamok eltelte után adagolják a reakciótérbe az előre meghatározott mennyiségű hatóanyagot. Ezeknél pl. meghatározott köbtartalmú adagolóedények vannak, amelyeknek köbtartalma az egyszerűbb automatikus adagolóberendezéseknél a folyamat közben nem változtatható, tehát kb. ugyanolyan eredménnyel végzik az adagolást, mint a kézi adagolóműveletek ismertetésénél láttuk. Az ismert automatikusan adagoló készülékek és berendezések között vannak olyanok is, amelyeknél az adagolóedényeket a reakciófolyamat közben lehet ugyan cserélni, ill. az adagolás szaporaságát lehet ugyan változtatni, ezek az edények azonban még mindig csak meghatározott időközökben végzik az adagolást, ill. csak szakaszosan végzik a szabályozást. Ezek a berendezések túlságosan komplikáltak, következésképpen nagyon drágák, azonkívül az adagolt mennyiségnek, ill. az edények számának változtatása ezeknél is szűk korlátok közé van szorítva. Ennek eredményeként az egyes adagolóberendezések rendszerint csak néhány reakciófolyamat kiszolgálására használhatók, így olyan üzemekben, ahol