149529. lajstromszámú szabadalom • Elektronoptikai elven működő elektroncső

Megjelent: 1962. június 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.529. SZÁM 21. g. 1—16. OSZTÁLY — EE—793. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Elektronoptikai elven működő elektroncső Elektronikus Mérőkészülékek Gyára, Budapest és Távközlési Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Winter Ernő egyetemi tanár, Budincsevics Andor magántanár, Szondi József kutatómérnök és Kalocsai István kutató-mérnök, mind a négyen budapesti lakosok A bejelentés napja: 1930. augusztus 27. Ismeretes, hogy az elektronikus berendezések közül több elektronoptikai elven működő elektroncsövekkel kerül megépítésre, amelyeknél legalább egy elektronoptika, két eltérítőlemez, két anódlemez és egy segédelektróda kerül alkalmazásra. Hasonló elektroncsövekre és ezeken felépülő áramkörökre igen számos találmányi bejelentés történt. Viszont az eddigi szabadalmak tárgyát képező, vagy irodalomban ismertetett elektronoptikai eiven működő elektroncsövek alulírott feltalálók korábbi találmányi bejelentéseinek megvalósítására nem alkalmasak, vagy nem érhetők, el velük a kívánt eredmények. Ugyanis az eddig ismert csövek hiányosságokat mutatnak fel, amelyek a következőkben összegezhetők: a csövek megfelelő működéséhez szükséges áramerősség mellett nem állítható elő párhuzamos, homogén, éles határvonalú és kis keresztmetszetű sugárnyaláb. A nagy áramerősségre azért van szükség, hogy az anódlemezekről kellő nagyságú jel legyen levehető. A párhuzamos és éles határvonalú, kis keresztmetszetű sugárnyaláb azért nélkülözhetetlen, mert a sugárnyaláb keresztmetszetének és az andólemez alakjának megválasztásával az anódárameltérítő-feezültség összefüggés kézben tartása biztosítható. Másodlagos, de igen fontos előnye a párhuzamos és éles határvonalú sugárnyalábnak, hogy az eltérítőlemezeket közel lehet hozni a sugárnyalábhoz az áramerősség megtartása mellett. A lemezek közelebbhozásából eltérítési érzékenység növekedés adódik. Az eddigi kísérleteket, amelyeknek a célja a hasznos sugárnyaláb-áramintenzitás növelése volt, az elért eredményeket káros hatások kísérték. A nagyobb áramintenzitást a sugárnyalábnál a katóda felületének növelésével igyekeztek elérni. A nagy katóda felületről emittált sugárnyalábot gyűjtő elektronoptikával koncentrálták: crossower. A továbbiakban ezt kezelték katódaként. Az eredmények nem voltak kielégítőek: az elektronok haladási sebessége nem volt azonos, mert az elektronok a katóda nagy felületének különböző pontjairól indultak és így különböző utat tettek meg és különböző gyorsulást kaptak. A párhuzamosság sem volt biztosítva, mert a sugárnyaláb elektronjai a fókuszálás után divergálnak. A sugárnyaláb további fókuszálások után sem vált párhuzamossá, homogénné, kis keresztmetszetűvé és éles határvonalúvá. Az említett hiányosságokat szünteti meg a találmány. Ezzel a feltalálók nemcsak a bevezetésben említett találmányi bejelentéseiket valósíthatják meg maradéktalanul, hanem új, aktív áramköri feladatokat ellátó elektronoptikai elven működő elektroncsövek legkülönbözőbb típusainak gyártását teszik lehetővé. Ezzel egyszersmind megvalósíthatóvá válnak a legkülönbözőbb célú ilyen jellegű elektroncsövekre és a velük felépített áramkörökre vonatkozó bel- és külföldi szabadalmak. A találmány szerinti megoldásban az elektronoptikai elven működő elektroncsövek eddigi hibáinak kiküszöbölését egyrészt a készletkatódának ezen csöveknél történő alkalmazásával, másrészt ezzel egyszerre egy, a készletkatódát körülvevő nyílással ellátott köpeny bevezetésével érjük el. A készletkatóda önmagában ismert. Ennek ellenére készletkatódával ellátott csövek tömeges gyártására eddig sor nem került. A tartalék katódának alkalmazása elektronoptikai elven működő elektroncsöveknél magábanvéve is teljesen új és újdonságát még fokozza a nyílással ellátott, a katódát körülvevő fényköpeny.