149528. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alumíniumoxid, ill. alumíniumoxid szigetelő bevonatok előállítására
(\ Megjelent: 1962. június 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.528. SZÁM 12. m. 5—9. OSZTÁLY — EE—791. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás alumíniumoxid, ill. alumíniumoxid szigetelő bevonatok előállítására Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt., Budapest Feltalálók: Laschober Ernő mérnök, budapesti, Zöldi Miklós mérnök, dunakeszi lakosok A bejelentés napja: 1960. augusztus 12. A találmány eljárás alumíniumoxid, ill. alumíniumoxid szigetelő bevonatok előállítására. A találmány kiterjed az ezen alumíniumoxiddal ellátott elektroncső szigetelőtestekre, különösen katódfűtőtest bevonatokra is. 143 648 sz, magyar szabadalomból ismertté vált átvezetési áramoktól nagyrészt mentes alumíniumoxid előállítása. E korábbi szabadalom lényege az, hogy az előtisztított kiindulási anyagot meghatározott hőmérséklet tartományban tartós hevítésnek vetjük alá, melynek során szennyezései jelentős része eltávozik, így különösen nátriumtartalma csökken. Az ily módom készült szigetelőtesteknek azonban az a hátrányuk, hogy a mai újabb fajta elektroncsövekben támasztott fokozott szigetelési követelményeknek .nem mindig tesznek eleget. A találmány célja éppen ezért az alumíniumoxid szigetelősajátosságainak további fokozása. Kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy az említett magyar szabadalom szerint tisztított alumíniumoxid masszát katódfűtőtestként alkalmazva egyik esetben észlelhető volt kismértékű átvezetés, másik esetben alig volt káros átvezetés megfigyelhető, vagyis azonos gyártási technológia mellett a szigetelőmassza minőségében ingadozás jelentkezett. Megállapítást nyert, hogy ennek oka az anyagban még visszamaradó káros szenynyezések ingadozó mennyisége. Megállapítottuk továbbá azt is, hogy ezen szennyezések hőkezeléssel már aligha távolíthatók el, viszont könnyen eltávolíthatók vizes kimosással, miután vízoldhatók. Megállapítottuk azt is, hogy a vízoldásos utótisztítást nem az izzítás után közvetlenül kell elvégezni, hanem azt a szemcsefinomító őrléssel kell összekapcsolni, mert ezen őrlés kapcsán a még visszamaradó szennyezések könnyebben eitávolíthatókiká válnak, további megállapításaink azok voltak, hogy az őrlést célszerű a kolloid szemcsenagyság határáig folytatni és hogy a szennyezések kioldását ülepítéssel kell összekapcsolni és ily módon egyenletes szemcsenagyágoí biztosítani. Azt is felismertük, hogy korábbi nézetekkel ellentétben az alkáli (elsősorban nátrium) lehet hasznos is, ha utólag adagoljuk tisztított anyaghoz és előre meghatározott mennyiségben, mert alkalmas arra, hogy lekösse a szilíciumdioxidot és ezenfelül az olvadáspontot is leszállítsa. Az alkáliák hasznos hatása gyakorlati megfigyelés, melynek elméleti magyarázata valószínűleg a következő: Az alumíniumoxid eredeti szennyezését képező alkáliák átvezetési áramot okoznak, miután üveges fázist képeznek a jelenlevő sziliciumdioxiddal és ezen fázisban ionos állapotban lévén jelen, elektromos tér hatására vándorolni képesek. Éppen ezért szükséges az alapanyagok minél tökéletesebb alkálimentesítése. Az utólag beadagolt alkália ezzel szemben nem akárhol helyezkedik el, hanem a szemcsék felületén, leköti a szilíciumdioxidot, de valószínűleg oly vegyes szilikát (alumíniumszilikát) formájában, amely üveges fázist nem képez és így a fűtőtest működési hőmérsékletén nem okoz átvezetést. Az ilyen bevonat viszont előnyös, mert megvédi a szemcséket további szennyezésektől és a színterelési hőfok leszállítására is alkalmas. A találmányunk szerinti eljárás tehát lényegében egy műveletsorozatból áll, amelyre jellemző a hőkezeléses főtisztítás után beiktatott őrléssel és ülepítéssel egybekötött többszöri vizes mosás.