149514. lajstromszámú szabadalom • Eljárás timföldtartalmú ásványok, különösen bauxit folytonos feltárására nátronlúggal
149.514 3 expanziós edényekbe, ahol fokozatosan hűl le és .melegét az elmenő expanziós gőzzel mind alacsonyabb és alacsonyabb nyomáson adja le. Vógülis a Z2 vezetéken távozik az atmoszférikus nyomáson levő hígítótartályok felé. Ennél a példakénti elrendezésnél az utolsó hőcserélőt (HIQ vagy H?,o) és az első két autokláv ot (Ai—A2 ) fűtjük friss gőzzel. Az E)—Eg expanziós edényekből felszabaduló gőzökkel sllenáramban fűtjük a Hu—His vagy H21—H2s hőcserélőket, éspedig az E| expanziós edényből felszabaduló gőzzel a HÍR vagy H2 s hőkicserélőt, az E2 expanziós edényből felszabaduló gőzzel a Hí 7 vagy H97 hőkicserélőt és így tovább az Eg expanziós edényig, melynek gőzével « Hu vagy H2i előmelegítőt fűtjük. Az utolsó, E<) expanziós edényből felszabaduló gőzt a folyamat egyéb helyén lehet felhasználni. A példaképpeni elrendezésnél a kondenzvizek hőjét is értékesítjük, éspedig a friss gőzből lecsapódó kondenzvizet a Ki elpárologtatóban fogjuk fel és gőzterét az Ei expanziós edény gőzterével kötjük össze a His vagy H2s hőkicserélők fűtésére. A Ki elpárologtatóból elmenő kondenzvizet további három elpárologtatóban K: », K 3 és Ká.-ben párologtatjuk el, a felszabaduló gőzöket az E4, E7, illetve EQ expanziós edényekből felszabaduló gőzzel egyesítjük. Értékesítjük a hőkicserélőkben lecsapódott kondenzvizek hőjét is, azok további elpárologtatósával a Ci. C2 és C3 alkalikus kigőzölögtetőkben. A Hí o, Hí 7 és Hí 8 (illetve H2 o, H 2 7, H 28 ) hőkicserélőkből lecsapódó kondenzvizet a Ci kigőzölögtető útján az E-, expanziós edény gőzével egyesítve a Hi4 (illetve H04) hőkioserélők fűtésére használjuk. A H,3 , H, 4 , H 15 (illetve H23 , K 2 i. H2 s) hőkicserélőkben lecsapódott kondenzvizet a C2 kigőzölögtető útján az E7 expanziós edény gőzével egyesítve a Hi2 (illetve H22 ) hőkicserélők fűtésére és a Hu—Hi2 (illetve H 2 i—H 22 ) hőkicserélők lecsapódott kondenzvizet a C3 kigőzötető útján az Eg expanziós edény gőzével egyesítve a P vezetéken át egyéb helyen használhatjuk fel. A C3 kigőzölögtető utáni Mi vezetéken tiszta, a K4 kigőzölögtető utáni M2 vezetéken, alkalikus kondenzvizet nyerünk. A példaképpeni vázlaton nem tüntettük fel a különféle csőszerelvényeket, hőfok-, nyomás-, mennyiségmérő és regisztráló műszereket, a biztonsági berendezéseket és az autokláv légtelenítőket. Csupán a mennyiségi szabályozásnál fontos szerepet játszó B tűszelepet jelöltük meg, melyet mindig az átárarnoltatandó mennyiségnek megfelelően nyitunk és az Ni—N2 nyomásszabályozókat, melyek a 6 vezeték révén az S szivattyú által a rendszerbe nyomott zagy mennyiségét tartják olyan értéken, hogy az autoklávsorban a nyomás előre meghatározott szűk határok között állandó maradjon. 1. példa: Az A12 0 3 Si0 2 Fe 3 0 3 Ti0 2 Izz. veszt. Tap. nedv. 52,2 4,7 21,6 2,4 18.0 13,6 % összetételű bauxitot a öNa2 kNa2 0 A12 0 3 290 260 1.02,0 g/l összetételű sűrűlúgba keverjük be 95—100 CJ hőmérsékleten. Az így kapott feltárandó zagyot 4 db sorbakapcsoit T pihentető tartályba tápláljuk, melyben mintegy 10 óráig keverjük és a hőfokot 95—100 C°-on tartjuk. A d ' Z __ mól-A12 0 3 viszony a betáplálásnál 2.92, a T tartályokból való elvételnél pedig 2,51. Az S zagyszivattyú segítségével a 9 db (Hu—H14) négy járatú csöves hőcserélőn átnyomjuk a zagyot. Egy-egy hőcserélő fűtőfelülete 32 m2 és a sorbakapcsolt csőkötegek hossza mintegy 20 méter. A zagy áramlási sebessége az előmelegítő hőcserélőkben 1,5 m/sec. A hőcserélők közül az első nyolc darabot (Hu—His) telített expanziós gőzzel fűtjük, a kilencediket (Hí9) pedig 40 att. túlhevített gőzzel fűtjük. Az első hőcserélőbe a zagyot mintegy 95 C°-on tápláljuk be, mely a His hőcserélőből 175 C°-on lép ki. A HIQ hőcserélőből kilépő zagy mintegy 190 C°-on kerül az Aj autoklávba, ahol a 4 csőkígyó segélyével 210 C°-ig hevítjük. A fenti feltárósorba óránként 55 m3 zagyot táplálunk. A zagy az előmelegítő hőcserélőkön mintegy 2 perc alatt áramlik át, majd az autoklávokban mintegy 1 órát időzik. A zagyot az autóid ávok felső részén elhelyezett csőcsonkon keresztül juttatjuk be és az autokláv fenekén benyúló felső kivezetőcsövön át távolítjuk el, ill. visszük a következő autoklávba. A fenti példakénti üzemmenet mellett a nátrolitnak egy része már a T tartályokban kiválik és a hőcserélősorban, kivált nátrolit csak igen kis mértékben rakódik le a hőcserélő csőkötegeire, úgyhogy azokat több hónapon át üzemeltethetjük anélkül, hogy hőátadási tényezőjük gyakorlatilag észrevehető mértékben csökkenne. 2. példa: Ügy járunk el, mint az 1. példában, azzal a különbséggel, hogy az utolsó 9. előmelegítő hőcserélő és az első Ai fűtőautokláv közé pihentető autoklávot iktatunk be, melyet úgy méretezünk, hogy abban a 190°-ra hevített zagy V2—1 órát időzzön, aholis a másodlagos ná trolitképződés teljesen végbemegy. Az ily módon kivált nátrolit szuszpenzióban marad és nem rakódik le az Ai és A2 autoklávok fűtőfelületeire. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás timföldtartalmú anyagok, különösen bauxit folytonos feltárására nátronlúggal, melyre jellemző, hogy a feltárandó anyagot tartalmazó zagyot 90—190, előnyösen 100—140 C° közötti hőmérsékleten 0,7 m/sec-nál aagyobb, előnyösen 1,2—1,5 m/sec seb-őséggel áramoltatva előmelegítjük, majd az így előkezelt zagyot magasabb hőmérsékleten feltárjuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, melyre jellemző, hogy a zagy előmelegítését hőcserélő csőkötegekben több lépcsőben végezzük. 3. Az 1. vagy 2. igénypontok szerinti eljárás kiviteli módja, melyre jellemző, hogy a feltá-
