149506. lajstromszámú szabadalom • Villamos ívoltó közeg
2 149.506 részeket márványdarából kötőanyag segítségével állítsák elő. Bár a márványdarának durvaszemcsés szerkezete következtében nagyoibb gázkibocsátó felülete van, ívigény bevételnél gyorsan törékennyé válik. A kálciumkarbonát ennek következtében gázkibocsátó anyagként ugyancsak kevéssé alkalmas. Ehhez járul még az is, hogy C02 oltógázként lényegesen kevésbé hatásos, mint például a H2O gőz, amelynek jelentősen nagyobb a fajhője és amely a 2 H20~* 2 H 2 + 0 2 bomlás disszociációé hőjét felveszi és kihasználja a nagy fajlagos hő és könnyen mozgó hidrogén előnyét. A találmány értelmében javasoljuk, hogy elektromos teljesítmények megszakítására szolgáló berendezéseknél, például nagyfeszültségű (megszakítóknál, túlfeszültség-levezetőknél és nagyfeszültségű biztosítóknál a megszakítandó ívfény közelében olyan anyagot helyezzünk el, amely két vagy • több anyag keverékéből áll, amelyek közül legalább -egy anyag hőbehalására H2 0-t és legalább egy anyag C02 -t ad le, előnyösen olyan keveréket, amely finomra őrölt kálciumkarbonátból és bórsavból áll. Finomra őrölt kálciumkarbonátból és bórsavból álló keverékkel, amely vízzel cementként van elkészítve, még egy sor, a következőkben részletesebben ismertetett, előnyt lehet elérni, amely előnyök összhatása a bórsav és kalciumkarbonát egyenkénti előnyeinek összeghatását, lényegesen meghaladja. A keveréket annyi vízzel készítjük el, hogy az egyenletesen átnedvesedett anyag plasztikusan formálható masszát képezzen. A vízmennyiség az alkalmazott anyagtól függően változik.-Ez a plasztikus massza dagasztás, nyomás, préselés, hengerlés vagy egyéb alakítás útján tetszőleges alakra hozható. Ha ezt a masszát 100 C°-ra melegítjük, az a meglepő hatás jelentkezik, hogy a massza elkészítésekor beadagolt víznek csak egy része távozik el, míg a többi része az összetevőkkel vegyi kapcsolatba jut. A három összetevőből, mégpedig a H3BO3, C0.O3 és H20-ból új koimplexvegyület jön létre, amelyben a H2 0 a másik össeztevőkhöz molekulárisán van kötve. Ha továbbmelegítjük e vegyületet 100 C° fölé, tehát a szabad ortobórsavnak metabórsavvá és vízzé való' átalakulási hőfoka fölé, akkor kiderül, hogy ennek az átalakulásnak egyébként megfelelő vízmennyiség egy része szabadul csak fel. A maradék H2 0 a komplex-vegyületben marad. Ez a meglepő hatás megismétlődik akkor, amikor az anyagot 140 C° fölé melegítjük, ahol a szabad metabórsav — vízleadás mellett — tetrabórsavvá szokott átalakulni. Egy másik meglepő hatás abban mutatkozik, hogy a komplex-vegyület CaC03 komponenséből a C02 képződés nem lassítva történik, mint a H2 0 fejlődés, hanem meglepő módon, az ív behatása alatt lényegesen meggyorsulva, éspedig azáltal, hogy a gázkibocsátó anyag felületéről és közvetlenül a felülete alól az elpárolgó H2 0 igen apró CaC03 részeket szakít le és az ívoszlopba szórja be őket, ahol ezek az ott uralkodó nagy hőmérséklet következtében robbanásszerűen C02 -t adnak le, amivel nemcsak az ív felületén, hanem annak belsejében is hatásos hűtést érünk el. Míg tehát a különben túl gyors H2 0 fejlődés késleltetve van, a lomha C02 fejlődés gyorsítását érjük el. Ha a komplex-vegyület összetevőit ugyanabban az oltóútban külön-külön alkalmaznánk, például váltakozva elhelyezett tárcsák alakjában, akkor túl korai H2 0 es késői C02 fejlődés állna elő, egy közbenső széles sávval, amelyben az ívre kifejtett hatás csekély. További előnyös viselkedés -abból a tényből adódik, hogy a bórsavból az ív hatására lebomló H2 0 az ívkioltás és lehűlés után lecsapódik a gázszolgáltató anyagra és annak rideg szerkezete azt felszívja. Ennek következtéiben vezető utak képződése meg van akadályozva. Az a H2 0 mennyiség, amely nem épül be a komplex-vegyületbe, vagy nem kapcsolódik a tetra-, vagy metabórsavhoz, átmegy a CaCO3-ból a C02 kihajtása után megmaradó CaO-hoz és azzal egyesülve, Ca(OH)2 -t képez, Ez ugyanaz a folyamat, amely égetett mész oltásánál következik be. Ily módon elmarad a bórsav alkalmazásánál egyébként bekövetkező szigetelés-roimbolás, amely a H2 0 kondenzáció következtében képződő kúszóutak következménye, A Ca(OH)2 -nek azt a hajlamát, hogy az atmoszféráiból CO 2-t vegyen fel, és a CaO hajlamát, hogy vizet vegyen fel, olyan mértékben támogatja a komplex-vegyület készsége, hogy további H20-t építsen be, és azt részben arra használja fel, hogy ismét a tetrabórsavból metabórsavon keresztül ortobórsavvá alakuljon, hogy a találmány szerinti gázkibocsátó anyag nedves atmoszférában is megtartja elektromos tulajdonságait, azaz nem válik nedvessé és ezáltal vezetővé. Ezen túlmenően a gázikibocsátó 'anyagnak az ív behatás és gázkibocsátás következtéiben elhasznált részei a C02 -t és H 2 0-t tartalmazó természetes atmoszféra hatása alatt regenerálódnak. A keverékből előállított massza szárító kemencében vagy hasonlóban való minden különösebb kezelés nélkül olyan szilárdságot mutat, hogy a kívánt alkatrészeket abból ki lehet formálni. Az alkatrészeket nagyobb hőfokon is ki lehet szárítani. Kiderült ugyanis, hogy ez a H2 0 leadási képességeit alig befolyásolja, ami az előzőekben részletesen ismertetett -komplex-vegyület viselkedésével magyarázható. A keverék előállításához célszerű 0,005-től 0,3 mm szemcsenagyságú anyagot használni. Különösen előnyösek azok a keverékek, amelyeknél a bórsav szemcsenagysága 3—10-szer nagyobb, mint a kalciumkarbonát szemcsenagysága. A két összetevő keverési arányát az alkalmazási célnak megfelelően lehet változtatni. Olyan esetekben, amelyekben csak az a cél, hogy az ív behatása alatt vezető utak képződését akadályozzuk meg, kisebb mennyiségű bórsavat alkalmazunk. Más esetekben, amikor gyors gázleadás a kívánatos, nagyobb mennyiséget teszünk hozzá. A legkedvezőbb keverési arányt általában a 2H3BO3 + 3 CaC03 ~* ~*B2 0 3 + 3 Ca(OH) 2 + 3 C0 2 egyenlettel adott sztöchiometrikus viszonnyal érjük el. Bórsav és kálciumkarbonát helyett más hasonló felépítésű anyagokat is lehet alkalmazni, amelyek képesek arra, hogy H2 0-t, illetve C0 2 -t adjanak" le. További előnyöket más anyagoknak hozzákeve-
