149474. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés ívcső gyártására

2 149.474 történik. A 2 csap a 4. ábrán is látható, a 3. ábra pedig a szélső darabnak azt a mélyedését mutatja, amelybe a 2 csap beleillik. A két 3 szélső darab szintén, erős, vastagíalú csődarab ugyancsak ferde levágással, egyik oldalán körgyűrű felülettel, a másik oldal egy részén hengeres felülettel. A 3 szélső betétdarabok belső részén 4 kivágás van, amelybe a középső rész hatol ikkor, amikor a betét egyenes helyzetét foglalja el (2. és 6. ábra). Azáltal, hogy az 1 középrész nyúlványa kétoldalt a 3 szélső darabba hatol, fent pedig az egyes betétdarabok között V-alakú nyílások vagy közök vannak, lehetővé válik a háromrészű betét behelyezése az egyenes csődarabba és az elfordulás is lehetséges, a betét tehát felveheti az ívalakot; eközben a betét bőségesen elég nagy felület mentén támasztja meg a csövet. A három rész egymással csuklósan kapcsolódik, de csak egymásmellé van helyezve, a 2 csapok tehát csak arra valók, hogy a középrészek mellé helyezett szélső részek a csapok körül elfordulhassanak. A behelyezés tehát úgy történik, hogy a betét hároim részét egyenként tesszük be és azután egyenként vesszük ki. Azáltal, hogy a 2 csapok középpontja nem. a cső középvonalában van, hanem a középvonaltól kifelé a nagyobbik ív felé van eltolva, sajtolás és betétdarabok elfordulása után az egyes betétdarabok között kisebb rések keletkeznek, mintha a forgáspont a cső középvonalában lenne. A gyakorlatban leghelyesebben három ilyen betétgarnitúrát használunk minden egyes préshez, melyek közül az egyik benne van a gépben, illetve a sajtolás alatt álló munkadarabban, a második ugyanekkor a következő munkadarabba helyezzük be, a harmadikat pedig a megelőzően sajtolt munkadarabból kivesszük. í Az 1. ábra szerint leszabott egyenes csődarabot a benne levő -betéttel együtt a 6. és 7. ábra szerinti présbe tesszük, amelynek 5 alsó része homorú, tehát az ívcső külső részének -megfelelő alakú, 6 felső része pedig középmetszetben domború (lásd a 6. ábra. jobb oldalát), de kétoldalt a sajtolt ívcsőre hajló 6a falai vannak. A rajz, a prést a behelyezett csővel és betéttel a sajtolás megkezdése előtt mutatja, de nyilvánvaló a rajzból, hogy a 6 felsőrész süllyeszése által, ami történhetik hidraulikus vagy más erővel, a cső hideg alakítása révén felveszi a kívánt alakot. Ha azonban a cső falvastagsága vagy más körülmények a meleg alakítást teszik szükségessé, természetesen annak sincs akadálya, hogy a hajlítást melegen végezzük. Sajtolás közben a betét jól megtámasztja a csövet, az tehát nem lapul össze és miközben a 6 felsőrész lefelé halad, a betét három része elfordul egymáshoz képest és így alkalmazkodik az ívcső alakjához. Eközben az ívcső felső felét a két 6a oldalrész vezeti, lent pedig az 5a nyúlványok alkalmasak a cső megtámasztására. A felsőrész nemcsak a cső középső részére gyakorol nyomást, hanem a csőből kétoldalt kiálló betét felső széleit is érinti és e széleknél -egy-egy rugóhatás alatt álló 7 kilincs is van, amelyek sajtolás közben visszatolódnak, majd pedig a sajtolás befejezése után a betétcső belsejébe jutnak. Ezáltal akkor, amikor a prés felső része ismét emelkedik, a munkadarabot a 7 kilincsek révén viszi magával, tehát kiemeli az alsórészből. Tekintettel arra, hogy a betét külső átmérőjét valamivel kisebbre kell készíteni, mint a cső belső átmérője ( a gyártási tűrések miatt, továbbá hogy a betétet könnyen lehessen az ívcsőből kivenni), megtörténhetne az, hogy saj tolásnál a présszerszám az; ívcső felső részét teljesen rányomja a betétre és ezzel nem-kívánatos deformációt idéz elő. Ezért: a találmány értelmében a betétnek a csőből kiálló 3a határoló felületei meghajlított állapotban nem sugárirányúak (5. ábra), tehát eltérnek a 3b sugarak irányától olyképp, hogy a saj tolásnál rájuk ható erő a betét szélső darabjait az 5. ábrán látható nyilak irányában igyekszik elfordítani. Mikor ugyanis a felső sajtoló szerszám ferde felülete a betét szélének felső pontjával érintkezik (5. ábra bal oldalt), akkor befelé irányuló erőkomponens keletkezik, amely a betétdarabot az említett módon elfordítani igyekszik. Ezzel azt érjük el, hogy a betét az ívcső belső részének felső felületéhez és oldalaihoz szorul, a nem-kívánatos deformáció tehát nem keletkezik. Az elforduló 3 betétrészek tehát az ívcsövei alulról a 6, 6a szerszámhoz szorítják. A 8. és 9. ábra szerinti kivitel csak abban különbözik a már leírt megoldástól, hogy a háromrészű betét a cső átmérője irányában kisebb méretű és a három 1' és 3' rész mellett két további 8 és 9 betét van, melyek megkönnyítik a betétek eltávolítását a meghajlított csőből. A 8 és 9 betétek alakja megfelel ennek a célnak, vagyis e részeknek a cso belső felülete felé fordított felülete cső alakjának megfelelő kialakítású, a többi felület pedig a rajzon látható módon, a betétek alakjának felel meg. Ennél a megoldásnál a betétek berakása és a sajtolás lényegileg a már leírt módon történik, a hajlítás utáni kivétel pedig úgy történik, hogy először a szélső 3' betéteket távolítjuk el és azután s többit. A két szélső betét kihúzása annyival is inkább könnyű, rnert az érintkezési síkok, ill. felületek mind olyan ferdeségűek, hogy a kihúzás megkezdése után lazulás áll be. A körszelet keresztmetszetű 8 és 9 betétek előnye még az is, hogy a felső (sajtoló) szerszám összeszorító hatására az ívcső felső részét ehhez a szerszámhoz szorítják, további előny, hogy a szélső 3' betéteknek a csövön való felfekvése az induláskor kijjebb kerülhet, miáltal a cső leghosszabb alkotóinak mezejébe tartozó csőfal a préselés elindulásakor nem rogy be. Végül a 8 és 9 betétek felső felülete pontosabban simul a csőhöz, mint az 1 és 3 betétek felső felületei. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás ívcsövek előállítására, azzal jellemezve, hogy a készítendő ívcsöveknél hosszabb csőből ferde síkok mentén olyan csődarabokat vágunk le, amelyeknél a legrövidebb alkotó hossza megfelel a készítendő ívcső belső ívhosszának, a leghosszabb alkotó pedig az ívcső külső, leg-