149457. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék háncsrostok finomságának meghatározására

Megjelent: 1962. július 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG-" SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.457. SZÁM 42. k. 20—29. OSZTÁLY — .TE-248. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás és készülék háncsrostok finomságának meghatározására Textilipari Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Kerékgyártó Pál gépészmérnök, Zách Ferenc gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1960. május 30. A porózus rost szálmintákon végzett légáteresztéses finomságmérés alapgondolata Hertel-től származik. Ennek lényege, hogy a légáteresztőképesség adott súlyú és tömörségű minta esetében egyértelmű összefüggésben van a rostok felületével és így hasonló keresztmetszetű anyagok esetében azok finomságára is jellemző. Ezen az elven főleg a pamutipar és kisebb mértékben a gyapjúipar területén több gyors vizsgálati módszer fejlődött ki. A mérésre jellemző paraméterek: a minta súlya, tömörsége, az átáramló levegő nyomása, mennyisége és ideje. A felsorolt paramétereken kívül a mérés eredményét befolyásolja a szálak elhelyezkedése a mérőcsőben, melyre több lehetőség is van. 1. Kuszált szálak eredeti hosszúságukban, 2. Kuszált szálak adott hosszúságúra vágva, 3. Rendezett szálak a légáramra merőlegesen elhelyezve, 4. Rendezett, vágott szálak a légáramra merőlegesen elhelyezve, 5. Rendezett szálak párhuzamosan a légárammal. A felsorolt 5 lehetőség közül'ez ideig csak az első négyet alkalmazták, az ötödiket nem. A rövidszálú anyagok pamut, stb. ugyanis csupán az első négy módszerhez alkalmasak, míg a háncsrostok természetes hosszúságuk következtében meghamisítják az eredményt. A találmány háncsrostok finomságának meghatározására eljárás és készülék, amely ugyancsak a légáteresztéses mérési módszeren alapszik. A találmány szerinti eljárás lényege, hogy súlymérés nélkül a párhuzamosított rostkötegeket félbehajtva mérőcsőbe húzzuk, oly módon, hogy a mérőcső hosszától függően, annak két végén kimaradt rostkötegek közel egyforma hosszúak legyenek, majd ezeket eltávolítjuk és légáteresztéses módszerrel, egymástkövetöen két különböző átmérőjű mérőcsőben vizsgálva, meghatározzuk a különböző porozitás mellett mutatott légellenállásukat, és ebből a finomságukat. Mint ismeretes a rostnövényekből származó rostok igen hosszúak, pl. len esetében 400—800 mm. és finomságuk a hossz mentén nem egyforma. A növény gyökér rész felőli oldalán durvább és innen kiindulva a hegye felé finomodik. Ha tehát a rostból pl. 10 mm-es nyesvények finomságát mérjük, akkor a tőrész és hegyrész között nagyságrendi különbségeket fogunk találni. Külön-külön mérésekre van tehát szükség ahhoz, hogy a rost tényleges finomságát átlagolással jellemezni lehessen. A találmány szerinti eljárás mindezeket a hátrányokat kiküszöböli, mivel a mérőcsőbe való behúzás összehajtva történik és így adott rosthosszúság esetében annak kétszeresét tartalmazza. Könnyen belátható, hogy a mérőcsőbe került marokrészek az egyenletesen finomodó rest finomságának jó középértékét fogják adni. Nincs tehát szükség külön mérésekre az anyag tő, közép és hegy részén ahhoz, hogy a nyert finomságok átlagolások révén kelljen jellemezni a vizsgált anyagot. A mérés elvére vonatkozó összefüggéseket J. Kozeny körvonalazta a hengeres testek közötti áramlással kapcsolatosan. A mérési eredmények várható összefüggése ezek szerint: ,4„ • C • Ka s vj — r r'alapegyenletből kiindulva, ahol