149456. lajstromszámú szabadalom • Fedélléc kártoló gépekhez

Megjelent: 1962. július 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEIRÄS OBSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.456. SZÁM 76. b. 8-20. OSZTÁLY — TE—247. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Fedélléc kártoló gépekhez Textilipari Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Gangli Boldizsár (50%), Gagyi Dénes (50%) A bejelentés napja: 1960. május 30. A pamutipari káírtolóigépek egyik fontos munkaszerve a fedélléc. A fedéllécek tűs bevonattal ellátott szerkezeti elemek, amelyek a kártológép fődofoja felett vannak elrendezve oly módon, hogy tűsfelületük és a kártolágép tűs felülete között 0,1—0,2 mm távolság legyem. Feladatuk, hogy a pamut, vagy a mesterséges ún. vágott szálak kártolását, fésülés-szerű bontásait, illetve a szálak egymástól való elkülönítését elősegítsék. Az isimért fedéllécek munkafelülete általában szövetbe ágyazott, tehát engedékenyen ágyazott tűikből áll, amelyek lehetnek szögiben meghajlítottak, ún. könyökös kiképzésűek, vagy pedig egyenesek és egy bizonyos irányban megdöntötték. Ezek mellett azonban mereven ágyazott tűkkel, illetve fogaikkal borított fedéllécek is ismeretesek, melyek tűszerű fogai szintén egy bizonyos irányban döhtötték. A kártológépen egy fődofo körül több, 30—40 fedéllécet ás alkalmaznak, amelyek végeiknél fogva azonos osztású végtelenített láncokhoz vannak erősítve és megfelelően kiképezett csúszópályán. a fődofo tűs felülete felett vannak vezetve. A fedéllécek általában üzem közben a fődofo tűs felülete fölött elmozognak. Eközben periodikusan munkahelyzetbe kerülnek, majd a fődoforól íeemelődnek és attól eltávolodnak. Amikor az eltávolodás folytán munkahelyzetűkből kiemelkednek, felületükön a szálas anyagból hulladékot tartanak vissza, amelyet onnan el kell távolítani. A fedéllécek azonban íhuliladékioin kívül szálas anyagot is tartanak vissza, amely így a hulladékba kerül. Használat köziben emellett a fedélléc tűi megkopnak, a tűk hegye tompa lesz és a fedéllécet csak a tűk köszörülésével, vagy kicserélésével lehet újból használható állapotba* hozni. Összefoglalva: a pamutipari kártológépek fedéllécei a következő jellegzetességeket mutatják: tűs felületűek; azokat láncra fűzve kell mozgatni; a tűket időnként (köszörülni kell; a fedélléc felületén üzem köziben összegyűlt hulladékot szabályos időkiözökfoen el kell távolítani; a fedéllécek tűs munkafelületét a fődofo tűs felületéhez közel kell állítani; a fuserokban csak a tűk dolgoznak, a tűk őzök nem. A fent ismert megoldásokkal szemben a találmány olyan fedélléc, amelynél az elemi kártoló szerszámok nem tűk. hanem a kártoló gép fődofojának alkotói mentén, vagyis a fedélléc hossza mentén haladó élben végződő, háromszögkeresztmetszetű bordák, amelyeket' közöttük haladó hornyok választanak el egymástól. A találmány szerint továbbá ezek az elemi szerszámok közös szerszáimtesteii vannak — pl. marással — kialakítva, amely szerszámtest a fedélléc tartórészón van megerősítve. A találmány szerint azonban a szerszámtest, az. egyes elemi szerszámokat (éleket) hordozó lemezekből is állhat. Az elemi szerszámokat képező éleknek a találmány egyik kiviteli alakja szerint nem kell a léc egész hosszain megszakítás nélkül végiglhaladmi, hanem rajtul:; megszakítás leihat, úgy, hogy az összes lécek megszak.ítási helyei egy, a lécen harántirányban haladó sávot alkotnak; a léc mentén több megszakítás is lehet, amelyek csoportonként egy-egy haraníírányű sávban fekszenek. A találmány szerint továbbá a szerszámtest. több külön tömbre lehet osztva, amely tömbök a fedélléc tartórészén .külön-külön vannak megerő•íítvf 1 / ^r ° j, i

V ' ^ÍJ1 ) méreteit és alakt i \ 71* cin * T

' ]o* a feldolgozandó