149447. lajstromszámú szabadalom • Eljárás takarmány kiegészítésre alkalmas dikalciumfoszfát előállítására
Megjelent: 1962. július 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG HT'NSSZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.447 SZÁM 12. m. 1—4. OSZTÁLY — NE-274. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás takarmány kiegészítésre alkalmas dikalciumfoszfát előállítására Nehézvegyipari Kutató Intézet, Veszprém 80% és Papp László oki. vegyészmérnök, Budapest 20% Feltalálók: dr. Ballá Béla oki. vegyészmérnök és Tancsa András oki. vegyészmérnök, mindketten Veszprémben A bejelentés napja: 1960. november 16. Az állati szervezet hiányos foszforellátottsága a csontrendszer és egyéb szervek megbetegedésére vezet és súlyosan gátolhatja a növekedést, a szaporodást, a tej- és egyéb termékek termelését. A korszerű takarmányozásban ezért egyre elterjedtebben alkalmaznak takarmánykiegészítő foszfát tápsókat. E takarmánykiegészítő foszfát tápsóktól megkövetelik, hogy a szervezet által könnyen felvehetők, jó hatásfokkal hasznosíthatók legyenek és ne tartalmazzanak egészségre ártalmas szenynyezéseket. Az első feltétel biztosítható, ha a tápsó P205-tartalma 0,2%-os sósavban, 2%-os citromsavban, vagy ammonalkálikus ammóniumcitrát oldatban oldódik. Az egészségre ártalmas szennyezések közül a nyersanyagok összetételét figyelembe véve elsősorban a fluor-vegyületek (fluoridok, sziliko-fluoridok, fluorapatit) veszélyesek, mivel a fluor protoplazma- és enzimmereg, súlyos elváltozást okoz a csontrendszerben. A takarmánykiegészítő foszfát tápsók nyersanyaga közvetlenül, vagy közvetve a nyersfoszfát, melyet feltárnak és fluortartalmát csökkentik olyan mértékben, hogy a tápsó fluortartalma ne haladja meg a P2'05-tartalmának 0,6%-át. A takarmányfoszfát gyártási eljárások egyik csoportja értelmében közvetlenül vagy előzetes savazás után a nyensfoszfátot 1200—1500 C°-on izzítják. Ennek eredményeként a füstgázokban jelenlevő vízgőz hatására a hyersfoszfát fluortartalmának nagyrésze HF formájában felszabadul és .fluorszegény, jó citrátoMhatóságú trikalciumfoszfát keletkezik. Az eljárások másik csoportjánál nem közvetlenül a nyersfoszfát az alapanyag, hanem ennek kénsavas feltárási termékei, a technikai foszforsav, vagy a szuperfoszfátból nyert monokalciumfoszfát-oldat. A kalciumszulfát csapadéktól szűréssel elválasztott oldatot először fluortalanítják. Ez az oldatnak oltott mész- vagy mészkőszuszpeiizióval való részleges semlegesítésével történik, mellyel kalciumfoszfát kíséretében az oldat fluortartalmának nagyrésze CaF2 formájában leválasztható. A csapadék eltávolítása után az oldat további semlegesítésével fluorszegény dikalciumfoszfátot állítanak elő. A termikus eljárások technológiailag egyszerűek, de hátrányuk a magas hőmérséklet, a tűzálló anyagnak az adott agresszív körülmények közt való gyors korróziója, a termék viszonylagos tisztátalansága, és többletköltséget jelent a füstgázok fluorvegyületektől való megtisztításának szükségessége is. A nedves eljárásokkal e nehézségek elkerülhetők. Ezeknél viszont a háromféle csapadék (kalciumszulfát, kalciumfluoridtartalmú kalciumfoszfát és dikalciumfoszfát) egymást követő szűrése jelentkezik tehertételként. Külön nehézség mutatkozik a fluortalanítási műveletben keletkező rendkívül kedvezőtlen állományú és igen nehezen szűrhető csapadék eltávolításánál, melyre az eljárások egyike sem ismertet megnyugtató megoldást. Bonyolítja még a technológiát az a körülmény, hogy e fluortartalmú csapadék jelentős mennyiségű kalciumfoszfátot is tartalmaz, melynek értékes termékké, pl. műtrágyává való feldolgozása további gyártási műveleteket (feltárás, granulálás, szárítás, csomagolás stb.) igényel. Kísérleteink során úgy találtuk, hogy ha a szuperfoszfát vízzel való kilúgzását káliumionok
