149441. lajstromszámú szabadalom • Eljárás idegen sókban szegény, felület aktív alkilbenzolszulfonátok előállítására

Megjelent: 1962, július 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG #*% SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.441. SZÁM 12. o. 23-24. OSZTÁLY — LE—391. ALAPSZÁM Eljárás idegen sókban szegény, felületaktív alkilbenzolszulfonátok előállítására VEB Leuna-Werke „Walter Ulbricht" cég, Leuna, Krs. Merseburg (Német Demokratikus Köztársaság) Feltalálók: Dr. Richter Gerd vegyész, Stolle Horst laboráns, mindketten Leuna (NDK) A bejelentés napja: 19(51. február 3. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1960. október 25. Felületaktív alkilbenzolszulfonátokat ismert mó­don úgy állítanak elő, hogy a 8—20 szénatom­számú oldallánccal rendelkező alkilíbenzolt óleum­mal szulfonálják, a kénsavfelesleget leválasztják, majd a reakcióterméket nátronlúggal semlegesí­tik. Az így keletkezett termék a semlegesítés után, a kénsav legnagyobb részének leválasztása ellenére is, még 10—15% idegen sót tartalmaz, amely lényegében a felesleges szulfonálószeriből származó nátriumszulfátból, valamint kis mennyi­ségű nátriumkloridból áll, mely a semlegesítést adott esetben kiegészítő fehérítő eljárás nátrium­hipokloritj ából származik. Ezeket a szervetlen sókat az alkilbenzolszulfo­nátból ismert módon, szerves oldószeres, pl. alko­holos, klórozott szénhidrogénes extrakcióval tá­volítják el. Ezek az eljárások azonban bonyolultak és nem mindig vezetnek a kívánt eredményre. Ismert továbbá a tiszta kéntrioxidos szulfo­nálás, amivel a semlegesítésnél az idegen sók leválását elkerülik. A gázállapotú vagy csepp­folyós kéntrioxiddal végzett szulfonálási eljárá­sok azonban a berendezés szempontjából bonyo­lultak. A kéntrioxidos szulfonálásnál ezenkívül melléktermékek keletkeznek, amelyek a szulfon­savanhidrid jelenlétének következtében utó­savanyodásra hajlamos zavaros alkilbenzol-szulfo­nát oldatokat eredményeznek. Ismert továbbá klórszulfonsav alkalmazása szul­fonálószerként. Ebben az esetben részben alkil­benzolszulfokloridok képződnek, amelyek a továb­bi feldolgozásnál nátriumszulfát és nátriumklorid melléktermékek képződéséhez vezetnek. A szul­fonsavkloridok képződését azzal szorítják vissza, hogy a hosszabb alkil-láncú (Cs—C20) alkilbenzo­lokat jelentős mennyiségű rövid alkil-láncú (Ci — C2 ) alkilbenzolokkal együtt szulfonálják, azonban ekkor különböző fajtájú alkilbenzolszulfonátok keveréke keletkezik, ami általában nem kívánatos. Azt találtuk, hogy egyszerű módon idegen sók­ban szegény, felületaktív alkilbenzolszulfonátot kapunk, ha az 5—20% szabad kénsavat tartal­mazó alkilbenzolszulfonsavat, amelynek alkil­maradéka 8—20 szénatom lánchosszúságú, nát­riumhidroxiddal semlegesítjük és a semlegesí­tendő alkilbenzolszulfonsavat olyan oldatba adjuk, amely a semlegesítéshez szükséges nátronlúgon kívül még 4—20% szilárd anyagot tartalmaz, amely utóbbi 70—100% nátriumklorid, 0—10% nátriumszulfát és 0—20% 8—20 szénatom lánc­hosszúságú alkilpoliszulfonátból áll. így paszta­szerű, idegen sókban szegény alkilbenzolszulfonát felső réteg és sótartalmú alsó lúg képződik, ame­lyet elöntünk, vagy tisztítószerként padlósúrolás­hoz stb. használhatunk. Célszerűen olyan sóolda­tot alkalmazunk, amely szilárd anyagra számítva kb. 15% alkilpoliszulfonátból áll. Ebben az eset­ben különösen gyors és kifogástalan rétegszét­válást érünk el. A pasztaként leválasztott felső réteg, amely 60— 65% nátriumalkilbenzolszulfonátot tartalmaz, szükség szerint ismert módon szilárd termékké dolgozható fel. 1. példa: 1580 g 12%-os vizes oldatot, amelynek szilárd anyaga 80% nátriumklorid, 15% alkilpoliszulfonát és 5% nátriumszulfát, 160 g 50%-os nátronlúggal elegyítünk. Ebbe a keverékbe keverés közben 500 g 20%-os óleummal szulfonált 255 savszámú alkilbenzolszulfoínsavat lassan belefolyatunk. Ezt

Next

/
Thumbnails
Contents