149437. lajstromszámú szabadalom • Infravörössugaras jeladó

Megjelent: 1962, június 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •íT^S­SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.437. SZÁM 47. g2 . 14—15. OSZTÁLY — KA—885. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Infravörös sugaras jeladó Laboratóriumi Felszerelések Gyára, Budapest 30% -os részben és Körtvélyessy László fizikus 40%-os és Zentai Árpád elektrotechnikus 30%-os részaránnyal, mindketten budapesti lakosok A Laboratóriumi Felszerelések Gyára részéről feltaláló: Karner Miklós műszermérnök, budapesti lakos , A bejelentés napja: 1980. október 5. A technológiai folyamatok fejlődése egyre több mérőműszer alkalmazását igényli és a szaporodó műszerek jeleinek áttekintése egyre bonyolultab­bá válik. Egyre inkább elterjednek ezért azok a műszerek, amelyek nemcsak állandóan mutatják a mért paraméter értékét, hanem a kívánt érték­től való eltérés esetén jelet adnak a kezelő sze­mélyzetnek, sőt önállóan ibe is avatkoznak a tech­nológiai folyamatba. A szerteágazó folyamatok egyik legfontosabb, leggyakrabban miért paramétere a hőmérséklet, amelynek jelzése, ill. automatikus- szabályozása kapcsán mutatjuk be találmányunkat. Hőmérsék­let legbiztosabb mérésére általában hőelemet, vagy ellenállás hőmérőt használnák. A hőelern kisfe­szültségű jelét legegyszerűbben forgótekercses milliivolitmérőldkel, az ellenállás hőmérőkét ke­reszttekercses műszerekkel lehet feldolgozni. Az ipariban alkalmazott hőmérsékletszalbályozók túl­nyomó többsége azon az elven dolgozik, hogy a fenti műszereik mutatójának (helyzetét érzékeli. A legjobban elterjedt — egy évtizeddel ezelőtt szin­te kizárólagosan -használt — hőmérséklet szabályo­zó az úgynevezett ejtőkengyeles hőmérséklet sza­bályozó alapelve az, hogy a mutató helyzetét idő­szakosan záródó, ollószerű szerkezettel érzékeli. Amint a mutató a skála egy bizonyos helyéhez állított ollóba beforog, az olló nem tud összecsu­kódni teljesen és a szerkezet ezt a mechanikus je­let dolgozza fel: a kályha fűtését kikapcsolja, vagy erősen lecsökkenti. Az ejtőkengyeles íhőmérsékletszaibályozó számos előnnyel rendelkezik: a beállított, kívánt hőmér­séklet-érték a hálózat (ingadozásaitól teljesen füg­getlen: igen kicsi (0,1%) érzéketlenségi tartomá­nya van: javítása nem követel meg különösebb elméleti felkészültséget; a segítségével kivitelezett szabályozási körök másodperc nagyságrendű len­gésekre nem képesek. Az ejtőkengyeles hőmérsékletszabályozó a fenti előnyökkel szemben számos hátránnyal rendelke­zik. Ezen hátrányok miatt sok kísérlet történt már más rendszerű szabályozókkal való helyette­sítésére. A legsúlyosabb problémát az okozta, hogy a mechanikus érzékelés miatt a szabályozó a mutatóra visszahat: az időszakonkénti megfogás a mutató állását megzavarja, főleg akkor, ha ez az olló hegyével történik. (Kb. a .megfogások 5—10%­ában.) Ilyenkor a mutató lelökődik néha a skála kezdőipontjáig. A hőelemes hőfokleolvasók a hő­elern kis ellenállása miatt a kritikus alatti, ún. aperiodikus tartományban- dolgoznak, tehát a mű­szer eredeti helyzetét csak hosszabb idő után éri el. Emiatt az olló működésének periódus ideje nem lehet a fenti beállási időnél (15—2,0 másod­percnél) rövidebb. Természetesen ennél rövidebb időállandójú változásokra az ejtőkengyeles mű­szer nem reagálhat. A modern — félvezető és mű­anyagrtechnikában alkalmazott — folyamatokhoz folyamatos szabályozást kívánnak meg. Az ejtő­kengyeles műszer erre elvileg alkalmatlan, bár léteznek olyan változatai, amelyek lépcsős olló­val a „kevés" és „sok' információn kívül még egy, vagy esetleg még két kategóriába tudják a bemenő jelet feldolgozni. A szabályozónak számos mozgó- súrlódó alkatrésze van és így élettartama még igen nagy precizitással történt elkészítés ese­tén is korlátozott. Ujabban a megfogott .mutató

Next

/
Thumbnails
Contents