149434. lajstromszámú szabadalom • Csiszolókorong és eljárás annak előállítására

Megjelent: 1962. június 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.434. SZÁM 67. c. OSZTÁLY — HO—585. ALAPSZÁM ni, um—, • • |

' • a

^^^^———i

É^•• l'llí •

íM.llmiÉiWiHMWn*——im

•.•*.«—

—EMa SZOLGALATI TALÁLMÁNY Csiszolókorong és eljárás annak előállítására Gránit Csiszolókorong- és. Kőedénygyár, Budapest Feltaláló: Horváth István műszerész, Budapest A bejelentés napja: 1959. április 20. A találmány a csiszolók orongoknak abba a csoportjába tartozik, aanelynél egy csiszolókoszorú egy alaptárcsa homlokfelületére van erősítve. A koszorú porkohászati úton készül és szabad munkafelületéri, bizonyos mélységig, egyenletesen, elosztott csiszolószemeséket foglal magába, Ilyen korszerű csiszolókorongok finomcsiszolásnál nagy teljesítményükkel válnak ki. Az ismertetett csiszolókorong két alkatrészét eddig nem tudták elég megbízható szilárdsággal és elég egyszerűen egymáshoz erősíteni. Ennek oka az volt, hogy e részek egyike rendszerint alumíniumból vagy ennek valamely ötvözetéiből készül, mely nehezen forrasztható. De még könnyen forrasztható anyagok alkalmazása esetén is tökéletlen volt a forrasztás szilárdsága, mert a porkohászati úton készült darab hőtágulási együtthatója mindig lényegesen nagyobb az alaptárcsáénál. A forrasztás további hátránya, hogy a csiszolókorong a forrasztás folyamán eltorzul, ill. elhúzódik és így selejtet okoz. Ha pedig a forrasztást kötő gépelemekkel, pl. csavarozással, szegecseléssel stb. helyettesítették, ez nemcsak anyag- és munkaigényes művelet volt, hanem ezenkívül veszendőbe ment a két darab egyesítésének az a messzemenő pontossága is, amely az ilyenfajta precíziós csiszolótesteknél alapkövetelmény. A találmány célja e hátrányok kiküszöbölésével az (ismertetett csiszolókoírong két részének egyszerű, szilárdságilag megbízható, pontos és olcsó összeerősítése. A találmány szerint evégből a csiszolókoszorút az alaptárcsával gyűrű alakú fecskefark-kötés útján egyesítjük. Az ilyen kötés létesítésére alkalmas eljárás egyik változata abból áll, hogy a két darab egyikén fecskefark keresztmetszetű, gyűrű alakú lécét, másikán pedig, e léccel szemben, derékszögű négyszög keresztmetszetű, a fecskefark legnagyobb szélességével egyenlő szélességű körhornyot alakítunk ki, még pedig ez utóbbit oly módon, hogy a horony külső szélein ezektől kifelé kicsúcsosodó anyagtöbibletet hagyunk. Ezután a két darabot hidegen egymáshoz sajtoljuk, amikor, is az említett léc a horonyba nyomul, a kicsúcsosodó anyagtö'bblet pedig a léc két oldalán levő szögleteket kitölti. A rajz a találmány szerinti csiszolókorongnak és előállítási eljárásának egyik megoldását példaképpen, a korong középmetszetében tünteti fel. Az 1. ábra az egyesítés előtti, a 2. ábra pedig az egyesítés kezdetén érvényes állapotot, végül a 3. ábra az egyesítés utáni állapotot mutatja. A 4. áihra a 2. ábra A-val jelölt részletének kinagyított képe. Az ábrák szerint a porkohászati úton előállított csiszolókoszorúnak kemény csiszolószemcséket tartalmazó 1 felső rétege és ilyen szemcséket nem tartalmazó 2 alsó rétege van. Ez utóbbinak az alaptárcsa felé eső oldalán a fecskefark keresztmetszetű, gyűrű alakú 3 lécet 'esztergályozzuk ki. A pl. alumíniumból való 4 alaptárcsán. szintén esztergályozással hozzuk létre a derékszögű négyszög keresztmetszetű 5 körihornyot, mely a 3 léccel szemben fekszik és szélessége azonos e léc legnagyobb szélességével, mélysége pedig azonos a léc magasságával, megnövelve a horony két szélén kialakított, felfelé kicsúcsosodó 6 anyagtöbblet magasságával. A 2. ábrán látható, hogy a két rész összeillesztése után, a sajtolás megkezdése előtt, az 1 csiszolókoszorú alsó felülete a 6 csúcsokon fekszik