149425. lajstromszámú szabadalom • Nyomatékmérő berendezés

2 149.425 követelmények csak nehezen tarthatók be, ezért a mériegkai' megfelelő • kiegyenlítésének 'hiánya következtében az ilyen típusú nyomatékmérők nem adnak pontos mérési eredményt. Az ilyen i szerkezetek folyton változó forgatónyomatékok jelzésére és regisztrálására nem alkalmasak. Ismert olyan nyomatékmérő is, amelynél az egyik tengelyre erősített fogaskeréken kívül a tengelyen egy jelentős súlyú tartókar is fel van fogva, amely itarítófcair alsó végére olyan két fogaskereket hordó tengely van felerősítve, amely fogaskerekek egyike a súlyos kart tartó tengelyre ékelt fogaskerékkel van állandó kapcsolatban, másik fogaskereke pedig a kart tartó tengellyel egy középvonalú, azonban azzal össze nem függő másik tengelyre erősített fogaskerékkel. Az egymással kapcsolódó fogaskerekek átmérői, ill. fogszámai különbözők, azonban a tengelytávolságuk azonosak. Ennél a műszertípusnál az egymással kapcsolódó fogaskeréikpárok fogain fellépő fognyomások különbözők és ezek vektorai a tengelyekkel párhuzamos, különböző síkokba esnek. Ezek az erők forgatónyomatékot eredményeznek, amely az egymással nem kapcsolódó, ogyvonailhain levő tengelyek körül a tartókart, a tartókaiba befogott tengelyt, és, a tengelyen levő fogaskerekeket eredeti helyzetükből kimozdítja, elfordítja. A tartókarnak és a vele kapcsolt tengelynek, ill. fogaskerekeknek a függőleges síkból való elfordulása, ill. az elfordulás szögértéke adja a forgatónyomaték nagyságára jellemző értéket. Ezt a szerkezeti megoldást csak laboratóriumi 'mérésekihez lehet használni, mert terepen végzett .méréseknél a nagysúlyú tartókar és a tartó-karba erősített szerkezetrészek tehetetlenségük következtében rezgésbe jönnek, minek eredményeként a mért érték nem a valóságnak megfelelő. Ezeknél a bemenő és kimenő tengely fordulatszáma között jelentős eltérés van. Ha a bemenő tengely fordulatszámával azonos fordulatszámmal kívánjuk járatni a kimenő tengelyhez csatlakozó géprészt, akkor a kimenő tengely után közvetlenül még egy ugyanolyan áttételű fordulatszámátalakítót kell iktatni, mint a nyomatékmérő berendezés, azonban ellenkező értelmű forgásiránynyal. A bemenő tengely fordulatszámának megváltozásakor a nagy lengősúlyok hatására a nyomaték értékére hamis adatokat kapunk, pedig éppen ekkor volna fontos a nyomaték értékének pontos meghatározása. E berendezés skálája nem lineáris. A berendezésnek egyik legnagyobb hátránya, hogy érzékenysége a terheléssel erősen változik. A találmány célja olyan nyomatékmérő berendezés létesítése, amely mind laboratóriumban, mind terepen rázkódó gépegységekre szerelt állapotban is kielégítő pontosságú nyomatékértékeket jelez, hosszú üzemidő után is megbízhatóan és számba vehető karbantartási munka nélkül is jól működik, a hajtó, ill. erőleadó tengely fordulatszámával azonos fordulatszámmal adja tovább a forgatónyomatékot fordulatszámiváltó szerkezet közbeiktatása nélkül, a sebességváltozásoknál is állandóan a pillanatnyi nyomatékértékeket mutatja, és érzékenysége a terheléssel nem változik. A találmány a kitűzött feladatot azzal oldja meg, hogy közös tengelyre felhúzott két fogaskerékháza, a közös tengelyre a házak belsejében felfogott egyforma méretű egy-egy fogaskereke, a fogaskerekekkel állandó kapcsolatban levő, a hátakban golyóscsapágyakba ágyazott egymástól független ágyazású tengelyekre felfogott, egyforma méretű egy-egy fogaskereke, továbbá a házakat karok segítségével összekötő erőmérő műszere van. A rajzok a találmány egy példaképpeni kiviteli alakját szemléltetik. Az 1. ábra a találmány saeraiti nyomatékmérő berendezés oldalnézeti vázlata. A 2. ábra fölülnézeti vázlat. A 3. ábra a mérés közben fellépő erők elrendeződésének vázlata. Az erőgép, ill. hajtómű 1 tengelye a 2 tengelykapcsoló segítségével a nyomatékmérő berendezés bemenő 3 tengelyéhez van erősítve. A 2 tengelykapcsoló oldható kivitelű. A 3 tengelyre-a 4 fogaskerék van felerősítve és a 3 tengely az 5 házban levő golyós csapágyakban szabadon elfordulhat. Az 5 házban ugyancsak golyóscsapágyakon ágyazott 6 tengelyre felfogott 7 fogaskerék a 4 fogaskerékkel állandó kapcsolatban van. Az 5 ház a nyomatékmérő berendezés helyzetének rögzítése céljából a 8 karral pl. a haj tógép állványához van kikötve. A 6 tengely egyik vége az 5 házból kinyúlik, és a kiálló tengelyvégre a 9 ház van felhúzva. A 9 ház 6 tengelyen való szabad elfordulását golyóscsapágyak biztosítják. A 9 házban a 6 tengely? re a 10 fogaskerék van felerősítve, amely az ugyancsak a 9 háziban pl. golyóscsapágyakkal ágyazott kimenő 11 tengelyre felfogott 12 fogaskerékkel van állandó kapcsolatban. Végeredményben mind az 5, mind a 9 házban egymással kapcsolódó fogaskerekekből álló egyegy fogaskerékpár van, amelyeknek tengelye a házban szabadon elfordulóan van ágyazva. A 4 és 12, illetve a 7 és 10 fogaskerekek méretei egyformák. A házak közötti kapcsolatot a 6 tengely létesíti, mert a 6 tengely mindkét házban levő egy-egy fogaskerék közös tengelye. Az 5 és 9 házak közötti másik kapcsolatot a 13 erőmérőműszer szolgáltatja. Az erőmérőiműszer egyik oldalához a 14 kar segítségével az 5 ház, másik oldalához pedig a 15 kar segítségével a 9 ház csatlakozik. A 3 és 11 tengelyek egy vonalban, ill. közel egyvonalban vannak, azonban egymással nem függenek össze. A 11 fcimenőtengelyhez az oldható 16 tengelykapcsolóval csatlakoztatjuk a meghajtott munkagép erőhatást átvevő 17 tengelyét, vagy egy kardántengelyt. Mérés közben a fogaskerekekre, ill. a fogaskerekek csapágyaira ható erők elrendeződését a 3. ábra szemlélteti. Abban az esetben, ha a berendezés 3 és 11 tengelyén egyensúlyban levő egyegy nyomatéki terhelés van, akkor a fogaskerekek tengelyközépvonalában a kerekek csapágyaira, vagyis a házakra a 3. ábrán vázolt erők hatnak. Ezek az erők — amelyek egymással egyen-