149424. lajstromszámú szabadalom • Kapcsoláselrendezés integrálóan ható elektronikus szabályozó rendszerhez
149.424 alkalmazási példa kapcsán., amely ezt a hátrányt elkerüli, és a kapott előnyöket összefoglaljuk. A találmány szerinti kapcsoláselrendezés egyvagy többfokozatú erősítőből áll, amelynek bemenetét egy érintkezőcsoport vagy más elektronikus 'kapcsolószerv — például elektroncsövek, diódák, egyenirányítók, tranzisztorok stb. — periodikusan rövidrezárja vagy nyitja. Ezáltal az erősítő periodikus kimenőjelet ad, amelynek amplitúdója a bemenő feszültség nagyságának és az erősítési tényezőnek a függvénye. A találmány érteiméiben az; erősítőhöz egy öszszegezőszerv csatlakozik, amely tároló kapacitást tartalmazó katódkövetőből áll. A katóidkövető az erősítő által szolgáltatott impulzusokat periodikusan és fázishelyesen saját érintkezőcsoport segítségével összegezi és ez az erinrtkezocsoport az erősítőberendezés-ibemenet rövidrezáró szervével szinkron dolgozik. A találmányt kiviteli példán, rajzok alapján ismertetjük részletesebben. Az 1. ábra egy példakénti 'kivitel kapcsolását mutatja, míg a 2. ábra az 1. ábra szerinti kapcsolásban, alkalmazott két érintkezőcsoport 'kapcsolásainak t időbeli lefolyását ábrázoló diagram. A rajzokon a jelölések jelentése a következő: .ÜR — a szabályozó szerv erősítési tényezője, Ü — a feszüítségátalakító áttétele, f • • R' a — az osztási viszony == "1" UB — pozitív üzemfeszültség a testhez képest, — UB — negatív üzemf eszültség a testhez képest, + UV; —'U„ • — pozitív vagy negatív nagyon konstans referencia-feszültség. Az 1. ábrán ábrázolt kapcsolóállás olyan 8 kimenőfeszültség esetén érvényes, amely a szereivénylap potenciáljához (képest pozitív. A feszültségosztó úgy van méretezve, -hogy a kimenő feszültség előírt értékénél az Vp hübafeszüitség az 5 pontban nulla értékű legyen. Az előírt értéktől pozitív irányban való eltérésnél ekkor az 5 pontban ugyancsak pozitív 'hübafeszüitség jelentkezik, amely a 6 pontiban az 1 erősíti) cső V erősítő tényezőjével szorzott nagyobb negatív feszültségváltozást idéz elő, ha a 2 kapcsolóérintkező nyitva van. Ezt a feszültségugrást a C, : C2 kapacitásaránynak megfelelően 3 (kapcsolóérintkezőn keresztül Ca -re visszük át. Ekkor tehát a 7 pontban negatív szabályozó jel jelenik meg. Aüc, ==Vp-VRÖ x TT * ( VRÖ 4 « 1) 5üc, UF • V; 1-c, + c, c, ahol Vflö j és V/;Ö 4 az 1 és 4 cső erősítési tényezője. A 2 és 3 kapcsoíőérinukezők periodikusan és szinkron kapcsolnák. Ezt mutatja a' 2. ábra, ahol a K2 diagramrész a 2 kapcsolőérintkező, a K s diagramrétsz a 3 kapcsolóérintkező kapcsolásait ábrázolja, a , b és m a kapcsolók állásait jelzik. Ha a 2 kapcsolóérintkező b állásban és a 3 kapcsolóérintkező a állásban van, akkor 6 ponton nulla hibaíeszültségnek megfelelő nyugalmi feszültség áll be és az első szabályozó lépés átvitele következtében a'Cj kondenzátorom fellépő töltésveszteség a 4 erősítőeső katődvezétékéből egyenlítődik ki. Ezután a 3 érintkező az a és, b érintkező közötti nyugalmi helyzetébe tér vissza. Ha a 2 kapcsoló érintkező isimét a állásba kapcsol és a 3 kapcsoló érintkező b állásba és az 5 pontban még mindig ugyanaz a hibafeszültség mutatkozik, akkor a 4 erősítőeső katódján második azonos nagyságú negatív szabályozó jel jelentkezik, azaz a kapcsolás állandó hibafeszültség esetén az 5 pont és a test között állandó feszültséglépcsős lépcsőzött feszültségváltozást ad a 7 pont és a test között. Az elérhető feszültségértékeket a 4 erősítőeső munkaitartománya (határozza meg. Aüc, _, TT TT , C t Uf • VRÖ 1 • • •fft (t = n-— -) t c2 + c, (f/e = az érintkező frekvenciája.) Normális szabályozó folyamatnál azonban a hibafeszültség minden szabályozó lépéssel kisebb lesz, mégpedig a következő függvény szerint: UF (Í) = UF -(1—K ) — ahol t a x-nak egészszámú többszöröse. Ebben a függvényben KA -UFo • • ü •« c, kezelő hibafeszültség. A 4 erősítőesőnek, erősítését és a szabályozószervnek áttételét egységnyi értékkel vesszük figyelembe és elhanyagoljuk. Az ismertetett kapcsolás lényegében a következő előnyöket adja: 1. Az. UF hibajelet nulla felé szabályozza, Uf-^0. 2. A szabályozóerősítővel szemben erősítési stabilitás és elektródáin levő potenciál állandósága szempontjából nem tárna-satunk követelményekéit. 3. A szabályozás értelmét a két érintkező egyikénél végrehajtott egyszerű munkafázis-fordítással fel lehet cserélni. Ezáltal tehát kényeimles lehetőség nyílik arra, hogy a szabályozó kört a kimenő feszültség mindkét polaritásához illesszük. 4. A szabályozó erősít önök különböző kimenő feszültségek esetén mindenkor azonos munkaponthelyzete van. 5. A' 4 erősítőcső jellemzőinek nem ideális voltából adódó szabályozási hibát könnyűszerrel kis értéken tarthatjuk a referencia-feszültség instabilitásaihoz képest. 6. Az elérendő stabilitás -gyakorlatilag csak a referencia feszültség és a feszültiségoszitó tulajdonságaitól függ. Szabadalmi igénypont: Kaipcsoláselirendezés integráló elektronikus rendszerhez, amelynek kimenetén a bemenő jelnek időintegrálja jelenik meg, azzal jellemezve, hogy
