149407. lajstromszámú szabadalom • Villamos izzólámpa és eljárás annak előállítására

2 14&.407 mag átmérőjének viszonyát a wolframhuzal átmérőjéhez és szekundér magtényező a szekundér molibdénmag átmérőjének viszonya a primer tekercs átmérőjéhez. Az általános használatú izzólámpáknál különböző teljesítmény és feszültség esetén más-más magtényezőket alkalmaznak és ezek értékei a leírás végén közölt táblázatból olvashatók ki. Az általános használatú lámpáknál, kettős tekercs alkalmazása esetén a magtényező szokásos értékei eddig 1,78 és 2,6 között voltak. Egyszerű tekercs használata esetén ez az érték 2,72 és 5,66 között szokott lenni. Ezeket az értékeket az izzószál vagy tekercs stabilitásának kockáztatása nélkül nem lehet túllépni. Bizonyos alakváltozások eddig is voltak üzem közben és a működés folyamán beálló elkerülhetetlen alakváltozásokat megereszked esnek vagy belógásnak szokták nevezni. Ha a belógás túlnagy értékű, ez a szomszédos tekercsmenetek érintkezéséhez, tehát rövidzárásához vezethet. Az 1. ábra példaképpen a kettős tekercsként kialakított 1 világítótestet mutatja, úgy, ammt az ma a szokásos: ll'O voltos, 40 wattos lámpáknál található, a lámpa új állapotában. Az izzószál 2 és 3 hozzávezetései a szélén vagy végén vannak, de az 1 világítótestet középen is megtámasztja a 4 tartó. Úgy, amint a 2. ábra mutatja, ugyanez az izzószál 509 üzemóra után már számottevő belógást mutat, amely az alábbi képlet szerint a húr-hosszúság 10%-ánál is több lehet: a belógást a következőképpen lehet meghatározni : h B= 100 1 ahol a belógás %-ban, h az ívmagasság és 1 a húr hosszúsága. A 3. ábra azt mutatja, hogy milyen alakot venne fel az izzószál az esetben, ha középen nem alkalmaznánk tartót. Ilyen az áramhozzávezetések között alkalmazott tartó nélkül, általános használatú izzólámpáknál a belógás igen nagy értékű lenne, ami a lámpa minőségének romlásával jár együtt. A találmány célja általános használatú izzólámpáknál az izzószálon és a gáztöltésen, ill. a tartókon át keletkező hőveszteségek csökkentése és ezzel a lámpa hatásfokának növelése. Az „általános használatú" kifejezést a fentiekben már meghatároztuk és e fogalomhoz még annyit teszünk hozzá, hogy az ilyen lámpák azok, amelyeket ellentétben a különleges célokat szolgáló lámpákkal, az általános alkalmazás folytán igen nagy mennyiségben készítenek és természetesen a lehető leggazdaságosabb világításra törekszenek. Az ilyen univerzális használatú lámpáknál az élettartamot és a fogyasztást úgy határozzák meg egymáshoz viszonyítva, hogy különleges sajátosságokat nem akarnak elérni és emellett a lámpa készítésének, valamint fogyasztásának költségeit a lehető legkisebb értéken kell tartani. Fontos még az is, hogy a lámpák ütésre vagy lökésre megfelelő ellenállást mutassanak és hogy bármilyen helyzetben lehessen azokat használni. A találmány értelmében a jobb hatásfokot a hővezetés, tehát a hőveszteségek csökkentésével érjük el és e célból a zeddiginél stabilabb világító tekercset használunk, amely jobban tartja Ilyen módon a cél elérésére két lehetőség kínálkozik, éspedig a hővezető tartóhuzalok számának csökkentése, vagy a tekercs magtényezőjének növelése. A jobb formaálló világító tekercs lehetővé teszi oly általános használatú izzólámpák készítését, amelyeknél a találmány értelmében a 110—135 volt feszültségre méretezett tekercs a két áramhozzávezetésen kívül további tartó nélkül alkalmazható. Ez azt jelenti, hogy a 110 voltos általános használatú izzólámpának nincsen szükséges tartóhuzalra, mert izzószálat csak a két áramhozzávezetés tartja, a 220 voltos lámpáknál pedig a két hozzávezetés között legfeljebb egy tartóhuzalra van szükség. A kitűzött cél elérése végett lehet a fenti megoldást még kiegészíteni azzal az önmagában is alkalmazható intézkedéssel, hogy a magtényezőt nagyobbra választjuk mint az eddigi értékek. Ily módon a találmány szerinti lámpáknál az egyszerű tekercs magtényezője 6-nál nagyobb lehet és kettős tekercs alkalmazása esetén a két magtényező közül legalább az egyik nagyobb lehet mint 3. Ezzel azt érjük el, hogy a tekercs rövidítésével közelítően lineáris hőveszteségcsökeknést hozunk létre, ami szintén hozzájárul a fénykihasználás megjavításához. A leírás véges levő táblázat példaképpen mutatja a találmány szerinti - lámpák magtónyezőit és a tekercsek hosszát, ami összehasonlítást tesz lehetővé a régebbi vagy ismert lámpákkal. Emellett a rajz 4. ábrája a találmány szerint előállított 5 világítótestet szemlélteti 40 wattos és 110 voltos lámpa számára új állapotban, az 5. ábra pedig ugyanezt a világító tekercset 1000 órai használat után mutatja. A 4. ábrán 1 az izzó (világító) test tekercselt része és L/;

a két nem tekercselt végződés. A 6 és 7 áramhozzávezetéseken kívül nincsen több tartó, mégis az üzem vagy használat folyamán keletkezett belógás kisebb, mint az ismert olyan lámpáknál, amelyeknél még középső tartót is alkalmaznak. A találmány szerint készített és csökkentett tartószámmal előállított lámpákat 2,5—20 magényezővel gyártottuk és ezek fogyasztása 110, ill. 220 voltnál 15 és 20-0 watt között volt. Emellett a világítási hatás átlagos emelkedése az eddig szokásos azonos teljesítményű, ill. fogyasztású lámpákhoz viszonyítva 6% volt. Egyes esetekben ajánlatos a primer magtényezőt nagyobbra választani mint a szekundér magtényezőt és ezt a találmány lehetővé is teszi. Ez azt jelenti, hogy a találmány révén az eddig kizárólagosan használt viszonyt megfordíthatjuk. Bebizonyosodott, hogy a tartók számának csökkentése az elvezetett hő mennyiségét is csökkenti, tehát a lámpa foglalata felé távozó melegmennyiség kisebb. Ez azt jelenti, hogy egyébként azonos viszonyok között a lámpa talprésze és foglalata hidegebb, ha a tartók száma a találmány alapján kisebb mint eddig. A fentiek szerint a találmány lehetővé teszi a lámpa üvegburájának kisebbítését anélkül, hogy tűllépnők azt a felső hőmérséklethatárt, amelyet a lámpa talprészében vagy foglalatában alkalmazott ragasztóanyag és más feltételek szabnak meg.' A találmány szerint csökkentett tartószámmal